Az Egyesült Államok megpróbált nyomást gyakorolni NATO-szövetségesére, de a török kormány úgy döntött, nem rendeli alá a külkereskedelmet az amerikai érdeknek.
Húsz darab H145M könnyű többfeladatú felfegyverzett helikoptert szerez be a HM az MH-nak. A ma tulajdonképpen meglepetésszerűen tett bejelentéssel hosszú távon eldőlt a tervezett negyven darabos flotta felének a sorsa. Az sem lehet véletlen, hogy 20 H145M+3 Mi-8+5 Mi-17+12 Mi-24=40. Ebből az következik, hogy a most Oroszországban nagyjavított, 7-8 év üzemidőt biztosító helikoptereknek is lesz utódja, vélhetően a H145M-nél nehezebb szállító és/vagy harci kategória.
Az Airbus Helicopters D-HADX tesztgépe a HForce fegyverrendszer tavaly októberi magyarországi próbái alkalmával a körös-hegyi figyelő felett.
Az Airbus Helicopters közleményéből kiderül az is, hogy a magyar gépek a HForce fegyverrendszerrel (értsd: fegyverzet függesztéséhez, alkalmazásához szükséges rendszerek) lesznek felszerelve. Konkrétan említést tesznek gyorsköteles rendszerről, nagy teljesítményű kameráról (értsd: multispektrális szenzortorony), tűztámogatási rendszerről, ballisztikai védelemről, és elektronikus ellentevékenységi (értsd: önvédelmi) rendszerről. Megjegyzik, hogy HForce révén Magyarország nem irányított és irányított levegő-föld és levegő-levegő fegyverek széles skálájával szerelheti fel és alkalmazhatja a H145M-eket.
Zord
Donald Trump és Vlagyimir Putyin júliusi találkozója után teljesülhet a szíriai kormány követelése, miszerint a megszálló amerikai haderőt ki kell vonni Szíria területéről.
Annak ellenére, hogy egyoldalú amerikai szankciókkal kell szembenézzen, Irán nem enged a nyomásgyakorlásnak, és meg fogja oldani a problémákat anélkül, hogy ez a nemzeti méltóság és szabadság feladásával járna.
Hivatalos jelentés szerint az amerikai vezetésű koalíció által Irakban és Szíriában végrehajtott légicsapások során több mint 930 civil veszítette életét 2014 augusztusa óta.
A texasi Nemzeti Gárda F-16-osai, a típusátképzésre fókuszáló 149. vadászezred San Antonióból vendégeskedik újra Caslavban a Sky Avenger gyakorlat keretében. A cseh haderő 21. légibázisán azonban nemcsak a kétoldalú rendezvényről, hanem a cseh Gripenek fejlesztéséről, folyamatban lévő feladatbővítéséről is kaptunk tájékoztatást.
Visszatérés és oszolj a reptér fölött egy délutáni "shadow" bevetésről, melyen vélhetően a 2v1-et gyakorolta a helyi 211-ik század pilótája és két amerikai vendég, előrehaladó kiképzési feladatként. A rendelkezésre álló gépek nagy részét felvonultató COMAO-k délelőtt zajlottak.
A gyakorlat felvarrója.
A telepíthető századszintű műveleti központ konténerei és felfújható sátrai. Az egyes elemek ballisztikai védelemmel is elláthatóak, ám ettől az időigényes lépéstől a gyakorlat során eltekintettek.
Készülnek a tervek a kék csapat sátrában...
...míg a piros sátorban éppen zajlik a met brief...
...az egyik asztalon pedig brosúra figyel a szimulált ellenség Fox 2 képességeiről. Mint itt is, a gyakorlat során az érzékeny adatkategóriákban generic, azaz nem minősített változatokkal dolgoztak.
Hogy mire nem jó a 21. században a kissé mohás harckocsiakasztó!
A csehek az északi, az amerikaiak a déli apronról üzemeltek. Itt két cseh Gripen gurul felszállóra a párhuzamos TWY-on.
A csehszlovák légierő és légvédelem századik születésnapjára készült díszfestésű Gripen gurul el a caslavi torony előtt.
A gép svancának másik oldala leszállóban. Persze nemcsak színeikért figyeljük a helyi Gripeneket...
...hanem a megváltozott dolgok miatt is: ilyen a póttartály nélküli keszi (talán a gyakorlatba való bevonás miatt)...
...illetve a törővégi Sidewinder, ami korábban nem volt a cseh gépek sajátja.
De változott a szubsztancia is. Márciusban a cseh gépek korszerűsítése MS20-as standardra befejeződött és folyamatban van a 13 éve biztosított A-A-képesség mellé az A-G megteremtése, TGP, és bombák beszerzésével (szintén napirenden vannak a Link 16-terminálok). A cseh parancsnokok szerint (a képen Jaroslav "Gyro" Mika és Petr Tománek ezredes, illetve Radoslav "Sniper" Matula alezredes) jövőre ebben a tekintetben elérik a kezdeti műveleti képességet. Mivel az ALCA amúgy is rendelkezésre áll CAS-ra, a Gripennél a hangsúly inkább a mélyebb, AI típusú feladatokon lesz.
Mindazonáltal NATO-pilonokra még szükségük lesz, a cseh gépek ugyanis máig egytől-egyig svéd fegyverfelfüggesztőkkel repülnek...
...márpedig ezekről bombákat nem, csak a JAS 39A fegyvereit lehet alkalmazni.
A 6053-as oldalszámú ALCA a második világháború során a RAF-ban szolgált csehszlovákok egyik századának, a 312-esnek a pilótájára, Frantisek Perinára emlékezik, az által repült Spitfire MkVc (C-DU, AD572) "megszemélyesítésével".
Négy pótossal jön vissza a CAS-feladatról ez az ALCA.
Viszonylag ritkán látható a helyén az L-159-as Vinten (ma már Thales) Vicon 78 Series 455-ös zavarótöltet szórója.
És akkor jöjjenek a vendégek. A 149FW 182FS egyik 1987-es Block 30-asa indul...
...a texasiak települése idén azért érdekes, mert hoztak magukkal egy anonim, a még meglévő felirata alapján (The Green Mountain Boys) korábban vermonti ANG gépet (az ottaniak lesznek az első gárdisták, akik 2020-ban átülnek az F-35-ösre)...
...illetve egy volt alabamait (City of Opelika) is...
..aminek Tim Madden ezredparancsnok szerint az az oka, hogy 18-ról 24 gépesre bővülnek és más alakulatoktól kapnak gépeket, melyeket viszont a település előtt még nem tudtak a saját színeikre átfesteni.
Egyébként az alakulat eredeti gépein nem volt, az újakon viszont van "madárszeletelő" interrogátor. Míg 2009-ben még LANTIRN konténer volt a texasiak gépein, addig ma már Litening.
A strukturális problémák jelei az F-16-osokon: utólagos megerősítések a kabin peremén...
...nyúlásmérő szenzor az egyik D függőleges vezérsíkjának tövében.
Zord
Az osztrák légtér védelmét három éven át a Svájctól bérelt F-5E Tiger II-es vadászgépek látták el. Immár tíz éve, hogy 2008 nyarán a bérleti idő lejártával a Tigerek visszakerültek a nyugati szomszédhoz és a készültséget a Eurofighterek vették át Ausztriában.
Amikor egyértelmű lett, hogy a J-35OE Drakenek nem húzzák ki az első Eurofighterek 2007-es beérkezéséig, az osztrákok egy átmeneti megoldást találtak. Még 2004 februárjában megkeresték a svájci illetékeseket, majd heteken belül kidolgoztak egy megállapodást tizenkét F-5E Tiger II-es vadászgép négyéves bérletének részleteiről. A hetvenötmillió eurós projekt a repülőgépek bérletén kívül a hajózó és műszaki állomány kiképzését, részben a karbantartást, alkatrészeket, fegyverzetet és a teljes dokumentációt tartalmazta.
Az első négy pilóta és harminc műszaki átképzése 2004 júniusában kezdődött az Aquila program keretében. Akik korábban Drakenen repültek, egy hónap alatt végeztek a tanfolyamon, a szubszonikus J-105OE (a Saab 105-ös osztrák típusjelzése) típusról érkezettek nyolc hét alatt sajátították el a Tiger vezetését és rendszereinek kezelését. Az átképzés Svájcban, a dübendorfi kiképzőszázadnál történt, az éjszakai repüléseket pedig már Ausztriában teljesítették az osztrák pilóták.
Az első négy F-5-ös 2004. július 7-én a készültségi Draken-géppár kíséretében érkezett Grazba. A többi nyolc gép két csoportban, a következő hónapokban települt át ugyancsak Grazba, az Überwachungsgeschwader második századához. Az 1971 és 1984 között gyártott gépeken minimális, csak a fedélzeti rádió berendezéseket érintő változtatásokat végezték el. A külső festés is a svájciak által használt szürke maradt, és megtartották a gépek oldalszámát is, csak az osztrák felségjel és a fekete párduc századjelvény került a sárkányra.
Ezután már otthon, a harckiképzéssel folytatódott a pilóták átképzése, amelyhez - ellenségként - agresszor szerepre felkészített pilótákat és J-105-ösöket biztosítottak. Végül az F-5-ösök 2005 tavaszán átvették a készültségi szolgálatot, amelyet kivonásukig Grazból láttak el. A fedett készültségi állóhelyeken három F-5-ös adta a napkeltétől napnyugtáig tartó készültséget. Ezt csak kiemelten fontos politikai vagy jelentős tömegeket vonzó sportesemények idején terjesztették ki huszonnégy órásra. Ebben az esetben folyamatos őrjáratozás is volt, de a normál készültség a kettő plusz egy tartalék gépre és a nappali órákra korlátozódott. A készültségi gépek fegyverzete két-két AIM-9P Sidewinder rakéta és a betöltött gépágyúk voltak. A gépek mellett két hajózó és nyolc műszaki állt készenlétben. Riasztás esetén akár hét percen belül is felszállhatott a készültségi géppár. A Tigerek üzemeltetésének évei alatt általában hetente egyszer került sor az éles emelésre olyan repülőgépek miatt, amelyek nem léptek rádiókapcsolatba az irányítással. Az F-5-ösök törzs alatti póttartályának többsége élénk narancsvörös színre volt festve, rajta felirat: „Call 121,5 MHz”. A szürkén hagyott póttartályokon a felirat színe volt a feltűnő. Ha a rádiókapcsolat felvétele nélkül repülő gépek pilótái addig nem jöttek volna rá, hogy miért repül mellettük egy felfegyverzett vadászgép, ezzel a feltűnő jelzéssel adták tudtára, hogy a nemzetközi vészhelyzeti frekvencián jelentkezzen be. Mivel egy-egy vadászgép-emelés meglehetősen költséges dolog, a polgári pilótákat hatásos módon emlékeztették a rádiófegyelemre. Ez nem volt más, mint a készültség emelésének költségéről kiállított számla, amelyet a rádiózás elmulasztása miatt elfogott gép üzemeltetőjének postáztak. A készültségi Tigerek másik feladata volt, hogy a vizuálisan ellenőrizzék, hogy az ország felett átrepülő katonai gépeken nincs-e függesztve éles fegyverzet. Azokkal ugyanis tilos átrepülni Ausztria felett.
*
Az osztrákok 2008-ban, az F-5-ösök küszöbön álló kivonása miatt lehetőséget adtak arra, hogy betekintsünk a típus ausztriai üzemeltetésének egy rövid, de érdekes mozzanatába. A helyszín a Fliegerhorst Nittner volt Grazban. A várostól délre található repülőtéren a polgári és katonai repülés jól megfért egymás mellett. Az észak-dél tájolású futópályától keleti irányban elhelyezkedő nemzetközi repülőtér forgalma mellett állandóan indult, vagy érkezett egy-egy légcsavaros kisgép, motoros vitorlázógép, szállt fel egy ejtőernyősöket ugrató Cessna. Ez utóbbi általában negyedórán belül megszabadult „rakományától”, így az égen még helyet kellett találni az ejtőernyősöknek is. Megfelelő időzítéssel a dolog jól működött és a katonai repülőgépeknek is jutott résidő Grazban.
A vegyes grazi forgalom.
A légierő a pálya másik oldalán, a reptér déli végében kapott helyet. A katonai szektor az 1913-ban elhunyt repülőtiszt, Eduard Nittner főhadnagy nevét viselte. Egy fenyőerdő illatos árnyékában itt volt a tizenkét F-5E üzemeltetésének műszaki és adminisztrációs hátterét biztosító épületcsoport, a hangárok, a századépület és a készültségi repülőgépek átgurulós, fedett állóhelye. 2008-ban már érezhető volt, hogy az 1957 óta jelenlévő sugárhajtású katonai repülés napjai meg vannak számlálva Grazban és a Tigereket váltó Eurofighterek már nem innen üzemelnek majd.
A századépületbe lépve először a hajózók fogasra akasztott felszerelésével, sisakokkal, g-ruhákkal találkozott a betérő, majd a lépcsőházba felnézve a falat „áttörő” Viggen orrkúp vonta magára a figyelmet. Amikor a Gripen még esélyesként pályázott az osztrák vadászgép tenderen, néhány osztrák pilóta repülhetett a másik svéd típussal, a Viggennel. A falra szerelt orrkúp ezekre az időkre emlékeztetett. A hangár előtti betonon csend honolt, a háttérben egy, a műszakiak kiképzésére használt, Zeus névre keresztelt Draken-maradvány, bent a hangárban néhány J-105-ös állt. A nagyobbik zónában viszont zajlott az élet: az indító kocsik, vontató rudak, hajtóműtakarók, tűzoltó készülékek, guruló szerszámos szekrények és az üzemeltető svájci RUAG kékoverallos civil emberei között, nyitott kabintetővel F-5-ösök várták a pilótákat. Két géphez meg is érkeztek a hajózók, hátukon az ejtőernyővel, merthogy a Tiger katapultülésének nem része az ernyő.
Ritka látvány mindkettő: készültségi pilóta kézifegyverrel és háton hordott ejtőernyő.
A szokásos körbejárás, gépbeülés, a sisak felvétele és az előkészületek után már indítottak is. Mivel a háttérben folyamatosan le- és felszálltak a közforgalmi repülőgépek, nem volt akkora csend, amit a két F-5-ös négy General Electric J85-GE-21A hajtóművének zaja zavarhatott volna. A más gépeknél is megszokott ellenőrzések az F-5-ösön kiegészültek az orrfutó rugóstagjának megnyújtásával majd alaphelyzetbe visszaengedésével. Közben nyílt a guruló utat elzáró, síneken elgördülő kerítés és a géppár megkezdte a gurulást. A felszállás a pálya északi végéről történt és a hangárok vonalában már magasan voltak a behúzott futóval emelkedő gépek. Grazból a hétköznapokon délelőtt és délután két-két feladatra szálltak fel a Tigerek. A ritka éjszakai repülést lehetőleg este tízig befejezték, így a lakossággal nem volt vita a zajt illetően.
A délutáni lövészetről visszaérkező, beguruló majd leállított F-5-ösökön mindkét oldalon kinyitották a fegyvertér ajtóit, és így láthatóvá váltak a 20 mm-es Pontiac M39-es gépágyúk. A fegyverekkel már nem a svájci civilek, hanem az osztrák katonák foglalkoztak. Egy ládába gyűjtötték a lőszerhüvelyeket, miközben egy lapos kézikocsin érkezett a következő feladatra szánt lőszer. A lőszer betöltése után tankoltak és előkészítették a vadászgépeket a következő felszállásra.
*
2008. június 30-án Grazban zuhogó esőben került sor a jelképes típusváltásra. Ennek első mozzanataként esőfüggönyt húzva felszállt négy Tiger, amelyekhez a levegőben zárkóztak fel a zeltwegi Eurofighterek. Egy közös áthúzás után a Tigerek Svájc felé vették az irányt, a Eurofighterek pedig egy rövid, látványos légiharc-bemutató után a zeltwegi irányon tűntek el a szürke felhőkben. A gépek távozása után a hangárban lassan elkezdődött a katonazenekarral és beszédekkel tűzdelt ceremónia. Egy-egy hajózó és műszaki, valamint két katona állt őrséget az osztrák és svájci zászlók közé állított F-5E Tiger II-es előtt, kint a hangár előtt a hetedik osztrák Eurofighter ázott az esőben - katonai rendészekkel körbevéve.
Mire a beszédeknek majd a fogadásnak is vége lett, az eső is elállt. A kiállított Eurofighter felszállt, a zónára csend ereszkedett. A vendégek elmentek, a katonák a hangár protokoll berendezését bontották. Távolabb, a készültségi állóhelyen még ott állt a kettő plusz egy tartalék F-5-ös, ugrásra készen.
Az F-5E Tiger II-est Ausztriában tizennyolc pilóta repülhette és hatvan műszakit képeztek ki a típus karbantartására és üzemeltetésére. Az osztrákok lényegében kirepülték a szerződött ötezer órát. Ez alatt egyetlen esemény történt a típussal. 2007. július 18-án a futómű hibája miatt hasra szállt az egyik Tiger, de a gyors javítás után ismét szolgálatba állították. 2008 júliusának végéig az összes F-5-ös visszakerült Svájcba, majd szeptember végéig a földi kiszolgáló és karbantartó eszközöket, műszereket és a teljes dokumentációt is visszaadták. A géphez használt fegyverzetet és lőszert egy C-130 Herculessel szállították vissza a svájciaknak. Ezzel pont került az osztrák F-5E Tiger II-es üzemeltetésre és a „tigrisszelídítésnek” Ausztriában valóban vége lett.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Az Egyesült Államok szankciókat hoz egy NATO-tagállam ellen, amiért az nem amerikai fegyvereket vásárol.
A nemzeti légi szállító képesség folyamatban lévő helyreállításának első lépéseként - a második, a business-jet alapú futár-felderítőgépeké küszöbön áll - beszerzett Airbus A319-esek egyik példányának bemutatkozása volt a RB Air Race zárásaként sorra került honvédségi légi parádé fénypontja. A Gellért-hegyről követtük a "katolikus" áthúzást, és a többi elemet.
Épp nívó fölött suhant el az a LégierőBlogger által a múlt héten "megrepült" 605-ös.
Zord