Biztonságpolitika

Ötven évvel ezelőtt a Varsói Szerződés katonái bevonultak a szövetséges Csehszlovákiába. A műveletekben a Magyar Néphadsereg repülő csapatai is részt vettek.

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóaljának kijelölt állománya májusban sikerrel teljesítette a Portugáliában megrendezett, Hot Blade 2018 elnevezésű gyakorlaton rábízott feladatokat. Szereplésük történelminek mondható, hiszen eddig nem volt példa arra, hogy magyar katonai helikopterek hazai bázisuktól közel háromezer kilométerre hajtsanak végre feladatokat.

A Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj az elmúlt években számos nemzetközi gyakorlaton vett részt. A Hot Blade előzményét azonban korábbra kell visszavezetni. 2012 tavaszán volt az első olyan szimulátoros felkészülés, amelyet az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) szervezett az Egyesült Királyságban, a Royal Air Force Linton-on-Ouse légibázisán. Ez egy háromhetes felkészülés volt egy olyan kétfülkés szimulátorral, ahol nem csak a helikoptervezetőknek, hanem hátul, az ajtólövésznek is meg volt a munkahelye. Brit oktatók segítségével itt tanulták meg a szolnokiak, hogy hogyan kell egy feladatot venni, arra felkészülni és kötelékben végrehajtani, együttműködve nem csak a helikopteren belül, de egy másik helikopterrel is. A szimuláción belül további szimulációt is átélhettek, mert az oktatók szóban más helikoptereket is szimuláltak a köteléken belül. Ez nagyon jó felkészülési lehetőség volt; az EDA-val való együttműködés kezdete ide vezethető vissza. 2012-től folyamatosan utaztak ki a magyar csoportok és volt, aki többször is részt vehetett ezen a tanfolyamon.

A Linton-on-Ouse-ban megszerzett tudás jelentette az olyan gyakorlatra való felkészülést, mint a Hot Blade. A portugál gyakorlatra kijelölt személyzetek mindegyike részt vett már a szimulátoros tanfolyamon és volt egy személyzet, amelyik éppen idén járt az Egyesült Királyságban. Ők nem csak friss tudással indulhattak Portugáliába, de a korábban megszerzett tudást felfrissítendő, felkészítették a többi hajózót is. A felkészülést az EDA anyaga is segítette, amely pontosan meghatározza, hogy a feladatokat A-tól Z-ig, vagyis a vételtől a kiértékelésig hogyan kell végrehajtani.

A Hot Blade 2018-ra kijelölt kontingens harminc főből állt: négy teljes gépszemélyzetből, egy oktatóból, a műszakiakból, valamint az ejtőernyősök, a logisztika, és a kommunikációs részleg egy-egy emberéből. Szintén a csoporttal utazott a repülőműveleti főnökség főnöke, aki már a gyakorlat tervező konferenciáin is részt vett, és aki a felkészülés során, majd a helyszínen is segítette a munkát. A Hot Blade 2018-ra száz óra repült időt biztosított a honvédség felső vezetése.

*

Helikopterek számára a közel háromezer kilométer nagyon nagy távolság, az ilyen útvonalra való felkészülés egy hosszú folyamat. Azoknak a vízi mentőeszközöknek a hiánya, amelyek lehetővé tették volna a tenger feletti tartós repülést, megakadályozta, hogy a szolnokiak a legrövidebb útvonalon repüljenek ki Portugáliába. Ezért döntöttek úgy, hogy a partvonal felett repülnek majd, ami azért is jó, mert lapos területet feltételez, elkerülve a hegyeket, megkönnyítve a navigációt. Ennek ismeretében a térkép és a terepdomborzat alapján megtervezték az útvonalat. Az útvonal hosszát látva egyértelmű lett, hogy az átrepülés egy nap alatt nem teljesíthető.

A kitelepülő útvonal egy része a tengerpart felett vezetett. 

A feladatra kijelölt helikopterek egyike két külső függesztésű póttartállyal felszerelt Mi-17N volt, a másik Mi-17-es pedig egy, a tehertérben elhelyezett belső póttartállyal repült. Az útvonal első szakasza Pápára vezetett, ahol feltöltötték a helikoptereket. A számítások alapján Olaszországban két technikai leszállásra volt szükség tankolás céljából. A külföldi tankolások megszervezése viszonylag hosszabb koordinációt igényelt. Az érintett országokra vonatkozó kiadványokból (AIP) kiválasztották a szükséges reptereket és az illetékesnek e-mailben elküldték a tankolási igényt, megjelölve, hogy mikor és mennyit szeretnének tölteni. A másik fél válaszában megírta, hogy mikor fogadóképesek, mikor tudják biztosítani az üzemanyag kiszolgálást. Ez nem mindig egyértelmű, mert ami nálunk elképzelhetetlen, az például Olaszországban nem: hétvégén bezárnak a katonai repterek.

A pápai felszállás után a magyar gépek Szlovéniát átrepülve érkeztek Olaszországba és leszálltak Avianóban, az amerikai légierő által használt légibázison. A tankolás zökkenőmentesen lezajlott. (Hazafelé szintén Avianóban töltöttek volna, de egy háromnapos amerikai ünnep miatt nem volt üzemanyag kiszolgálás, így más megoldást kellett keresni és végül Ljubljanában tankoltak.) Aviano után a következő töltőhely, Cameri felé vette az irányt a magyar géppár. A tankolást végző hajózóruhás olasz ember itt egy vadászpilóta volt, akit annyira érdekelt a Mi-17-es, hogy kiment és segített a helikopterek kiszolgálásában.

A töltést követően a Mi-17-esek lerepültek a tengerpartra és annak vonalát követve folytatták útjukat Monaco és a francia Riviéra felé. Utazómagasságnak háromszáz métert választottak, ami egy ideális magasságnak mondható a navigáció szempontjából és meghibásodás esetén is, ha kényszerleszállásra kerülne sor. Az útvonalat eleve úgy tervezték a szolnokiak, hogy a nemzetközi repülőterek közelkörzetét (CTR) lehetőleg kikerüljék. Ahol az időjárás miatt nem sikerült kerülni, ott rádión egyeztettek az irányítással. Bizonyos légterekben ez fokozott figyelemmel járt, mert a domborzat miatt sok helyen megszakadt a rádiókapcsolat, ráadásul Franciaországban a rádiózáshoz sokan használják a francia nyelvet az angol helyett. Ez megnehezíti, hogy a pilóták a rádiózást hallgatva fejben is összerakják a forgalmi helyzetképet, elhelyezve abban a saját gépüket. Az első nap a franciaországi Istres-ben ért véget. Itt szintén előre leszervezték a töltést, majd a gépek takarása után a magyarokat kivitték a kapuhoz, ahol a helikopter bázis utaztatási részlege által foglalt szálláshely kocsija várta őket.

Visszaérkezés után a katonák elviszik a feladathoz használt gyorskötelet.

Másnap reggel az időjárási adatok ellenőrzése után leadták a repülési tervet. Itt némi csúszás következett, mert az időjárás miatt két órát várni kellett az indulással. Következő töltőhelyük már Spanyolországban, egy Barcelonától délre eső polgári repülőtér lett volna, ahol résidőt, slotot kaptak az érkezésre. Ebből a slotból a kétórás késés miatt kicsúsztak, ezért a Barcelonától északra lévő Gironába repültek tölteni. A következő repülőtér, Albacete már katonai volt. Az ottani tankolást követően az útvonal utolsó szakasza és az úti cél következett, a portugál Beja. Spanyolország felett jól jött, hogy a Mi-17N vezérgépnek időjárás radarja volt, mert itt már zivatarokat kellett kerülgetni.

A kétnapos, 2954 kilométeres út végén a magyar Mi-17-esek rendben leszálltak Beja repülőterén, ahol nagy örömmel fogadták őket azok a kollégák, akik egy An-26-os fedélzetén már korábban megérkeztek. Hasonlóan hosszú útvonalat csak a szlovének repültek, de például a németek egy An-124 Ruszlán fedélzetén vitték ki NH-90-es gépeiket.

*

A Hot Blade időnként Cold Blade lehetett volna, a maga párás, ködös reggeleivel. A résztvevőknek sikerült kifogniuk egy hűvösebb időszakot, pedig a portugálok éppen azért rendezték májusban a gyakorlatot, mert ekkor még elviselhetően meleg a hőmérséklet.

Ilyen sincs túl gyakran: magyar katonai helikopter, tengeri háttér előtt.

Mint a nemzetközi gyakorlatok általában, a Hot Blade 2018 is egy szoktató repüléssel kezdődött. A szoktató repülés célja, hogy a helyismerettel nem rendelkező külföldi személyzetek megismerjék a gyakorlat körzetét, bejelöljék azokat az akadályokat, amelyek esetleg a térképen nincsenek feltüntetve. Egyfajta biztonsági felkészülés tehát, amit a portugálok egy kicsit továbbgondoltak – megbízták a magyar személyzetet, hogy vigyenek ki kisebb csoportokat különböző helyekre.

A gyakorlat első néhány napja kiképzési repüléssel telt. Ezek még nem összetett műveletek voltak, de mindegyikhez kellett némi együttműködés a portugál szárazföldi csapatokkal. Volt gyorsköteles kirakás, vízi deszant, és csörlés a vízből a fedélzetre. Ezt nagyra értékelték a portugálok, mert hatalmas előrelépés volt a kiképzésükben. Ezen kívül lehetőség volt egy előretolt töltőhelyre átrepülni, majd onnan továbbrepülve magashegyi leszállásokat gyakorolni. Ekkor valamennyi magyar gépszemélyzet beült az egyik Mi-17-esbe és mindenki begyakorolta a magashegyi leszállásokat. Ez egyfajta felújító repülés volt, mert a csapat nagy része korábban már gyakorolta ezt Szlovéniában. Volt még nagy magasságú ejtőernyős dobás háromezer méterről, majd az első hét végén elkezdődött a felkészülés az összetett légi műveletekre vagy más néven a COMAO feladatokra.

Portugál katona alpintechnikai módszerrel ereszkedik a Mi-17-esből.

Amellett, hogy délelőtt még hagytak időt a kiképzési repülésekre, a délután a másnapi COMAO-ra történő felkészüléssel telt, amit a következő nap délutánján repültek le. A Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj tavasz óta ismét rendelkezik éjjellátós (NVG) Mi-17-essel, ezért ők még éjszakai NVG-repüléssel is megtoldották a napi feladatokat.

A COMAO feladatokra a tervezők felvázoltak egy helyzetet, például civil túszok mentését, lelőtt gép pilótájának kiemelését vagy szárazföldi csapatok épületfoglalását. A végrehajtást hosszas, közös felkészülés előzte meg, amelyben minden személyzet megkapta a maga feladatát. Volt, aki a kommunikációval, más valaki az útvonallal foglalkozott és megint más a célkörzettel. A felkészülés utáni közös eligazításon mindenki elmondta, hogy mi a feladata és azt hogyan fogja végrehajtani.

A portugál ejtőernyősök magyar kollégájuk vezetésével készülnek az ugráshoz.

Átlagosan tíz helikopter volt érintett egy-egy ilyen összetett légi műveletben, ha nem is mindig egy helyszínen és mind a tíz gépszemélyzet ismerte a másik feladatait is. A feladatok egymásra épültek, az egyik kötelék várakozott, amíg a másik kötelék végrehajtotta a feladatát, például kitette a szárazföldieket, köztük az előretolt repülésirányítót (JTAC). A JTAC behívta a portugál F-16-ost, amely elvégezte a közvetlen légi támogatást, azután a szárazföldiek is elvégezték a feladatukat, végül jöttek a helikopterek és kiemelték őket. Előfordult, hogy a magyar személyzetek megkapták a feladatot, az után jöttek a szárazföldiek, hogy lenne még egy s más, módosítani kellene a feladaton. Mivel a szállítóhelikopteresek a szárazföldiek érdekében vannak, a magyarok egyeztettek a vezetéssel, akik rábólintottak a módosításra. (A gyakorlatot záró összefoglalóban kiemelték a szolnokiak rugalmasságát, hogy mennyi mindent megtettek a szárazföldiek érdekében. A két hét alatt kb. négyszáz főt, ejtőernyőst, különleges műveleti katonát, lövészt mozgattak meg a magyar Mi-17-esek.)

A környezet, az összetettség és az idegen nyelvű kommunikáció miatt mindegyik feladat nehéz volt. Ráadásul az egyik feladaton egy magyar gépparancsnok volt a bevetést vezető parancsnok, a mission commander helyettese. Úgy kellett felkészülnie, hogy ha a feladat végrehajtása közben a gyakorlat vezetése „kiveszi” a mission commandert, akkor neki át kell vennie a helyét. Erre végül nem került sor, de ez is egy plusz stressz a felkészülés és a végrehajtás alatt egyaránt.

Szárazföldiek nedves környezetben.

Sajnos a Mi-17-es fedélzeti kommunikációs rendszere elavult, a hangminőség rossz, és van, amit csak a két helikoptervezető hall, pedig jó lenne, ha fedélzeti technikus és a hátsó ember is hallaná, hogy mi zajlik odakint. (A finn gépeken ilyen gond nem volt, és az afgán Mi-17V-5-ösökön sem. Az elmúlt években azokon tapasztalták meg a magyar hajózók, hogy mennyit számít a jó belső kommunikációs rendszer.)

A műszaki csapatot úgy állították össze Szolnokon, hogy a délelőtti, délutáni és éjszakai repülésre egyaránt jusson ember. A nagyjavításról tavaly visszaérkezett gépeken tapasztalt eltéréseket, nem megfelelő paramétereket az elmúlt hónapokban beállították, a gépek összecsiszolódtak és a műszakiakat dicséri, hogy a helikopterekkel különösebb gond nem volt. A portugál hangárparancsnok is meglepődött, amikor a magyar kontingens műszaki főnöke nem kért külön résidőt (maintenance slot), merthogy az nem kellett. Nem minden résztvevő úszta meg meghibásodás vagy gépsérülés nélkül. Az egyik Chinook például a magas fűbe szállt le és egy nagyobb szikla beszakította a hasát, de ragadt földön német NH-90-es is, mert a hidraulikus forgószárny-fék hibája miatt a számítógép letiltott.

A gyakorlat végeztével a hazautazás ugyanúgy történt, mint a kitelepülés. A kiutazáskor a csapat fele egy An-26-ossal repült ki, hazafelé pedig azok utaztak az Ancsán, akik kivitték a helikoptereket. Mindkét Mi-17-esen egy oktató gépparancsnok is volt hátul, aki bármelyik helikoptervezetőt leválthatta, ha szükséges volt. A Mi-17-es típuson nyolc órát lehet repülni egy nap, de fáradtság miatt is kérhette bárki a helycserét.

A gyakorlatnak jövőre Csehországban lesz folytatása (Dark Blade), ahol remélhetőleg ott lesz a Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj is. A szállítóhelikopterek feladatköre adott, azon változtatni nem nagyon kell, csak a már ismert eljárásokat gyakorolni, lehetőleg idegen nyelvű, nemzetközi környezetben.

* * *

Fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, ridder.zero, Força Aérea Portuguesa

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. júliusi számában jelent meg.

Ha tehetem, utazás közben is készítek néhány képet, bár nem mindig és nem minden áron. Néhány hete Budapesten és Eindhovenben adódott alkalom a fotózásra – és persze a levegőben.

Budapesten éjszakázó Lufthansa Airbus, üvegen át fényképezve.

Egy kis szusszanó az eindhoveni járat rendőri felügyelet mellett elvégzett rakodása után.

A HA-LXV-t útnak indító ember az orrfutó kormányzást a hátratolás idejére deaktiváló tüskékkel a kezében figyeli a gurulásra kész gépet. A háttérben egy másik Wizz Air járat gurul a 31R pálya végéhez.

A mások irányból szintén egy Wizz gép gurul, egy A320-as. A kép felső részén 321-esünk APU-jának szívónyílása és egy túlfolyó látszik.

Induló és érkező Airbusok.

Ez pedig már a ködös, szürke Eindhoven. A HA-LXZ a földi áramforrásra csatlakozva áll.

Az eindhoveni reptér egy héttel később barátságosabb, napfényes arcát mutatja, többek között egy Transavia B737-essel.

A rakodók a csomagokra várnak, az elsők már érkeznek is az Airbus rakteréből.

A kolozsvári járat hátratolása az orrfutó megemelésével történik. A képbe a konkurencia Boeing 737-esének szárnya lóg be.

Transavia Boeing, az előzőtől eltérő festéssel, kiszolgálójárművekkel körbevéve.

Az eindhoveni repülőtér katonai szektorában áll a holland légierő egyetlen Gulfstream IV-es VIP-szállítója.

A kabinablak széle sajnos már torzít, ezért lett ilyen a Hercules orra. A légcsavaros legenda mögött a pápai nehéz légi szállítók C-17-ese állt, de nem sikerülhet minden kép. Sajnos a szoros üléselrendezés miatt - a szomszéd utasra való tekintettel - elég nehéz forgolódnia az ülésben annak, akinek a válla szélesebb, mint a vízisiklóé…

Nyitra után, szépséges felhők között, süllyedőben a magyar határ felé.

A süllyedést a nyitott középső spoilerek segítik, Budapestet délről kerüljük.

Fékszárny kint, elmarad az M0-ás, leszállás a 31R pályára.

Valamennyi spoiler nyitva, de a reverzre már nincs szükség, a fékezés intenzív szakasza véget ért.  

Egy újabb járat teljesítve. Az utasok kiszállása után a gép fiatal kapitánya mellényt húz az egyenruhára és nekilát a gép körbejárásának. Idősebb kollégája a jobb ülésben maradva adminisztrál.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Beszerzési pályázatot írt ki a Magyar Honvédelmi Minisztérium 81 milliméteres aknavetőkre. A szovjet eredetű 82-BM-37-es aknavetők utódjából 40-et, illetve opcióként további 20-at kívánnak megvásárolni. Az aknavetőkhöz szükséges lőelemképző műszerből 12 darabot szereznének be, de itt is található egy opció, további 12 darabra. Az aknavetőkhöz 28000 darab repesz-romboló gránátot, 7500 darab világító gránátot, 2500 darab ködgránátot, és több száz kiképzésre és oktatásra szolgáló gránátot vásárolna meg a hadsereg.

Az Olasz Védelmi Minisztérium 159 millió eurós szerződést írt alá az Iveco-Oto Melara konzorciummal az első tíz Centauro II-es beszerzéséről. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció felett. A 21. évezred eleji utód a Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.

A löveggel párhuzamosítotton7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. További érv az új változat nagyobb mérvű rendszeresítése mellett, hogy az eredeti variáns üzemben tartása a Freccia gyalogsági harcjárművekkel nagyobb kiadással járna, hiába rendszeresítettek belőle 359 darabot. Az olasz haderő részéről egy további, immáron 136 darabos Centauro II megrendelésről is folynak tárgyalások. Ezekről annyit tudni, hogy a fent említett darabszámot két részletre lebontott mennyiségben rendelnék meg.

Hamarosan újabb két Gripen E prototípus fogja növelni a légi tesztetekhez felhasználható mennyiséget. A tavaly június óta repülő 39-8-as mellé nemsokára megérkezik a 39-9-es és a 39-10-es jelzést viselő példány is. A 39-8-ast az általános repülési jellemzők vizsgálatára használták, míg a 39-9-es fő feladata a harci rendszerek kipróbálása lesz. A 39-10-es Gripen E viszont már a sorozatgyártású változatokkal fog megegyezni felszereltségében és képességekben. Éppen ezért ez utóbbi két gép repülőelektronikája nagymértékben különbözik a 39-8-tól.

Megkapta ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját is a Francia Haditengerészet. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre és a terveket tartva ez év közepén került átadásra. Párizs 2019 közepe előtt hat FREMM fregattot szeretne a flotta kötelékébe tudni a megrendelt nyolcból. A 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fragattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig (az ALSACE és a LORRAINE nevet viselő egységek) légvédelmi feladatokra lesznek „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra.

Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul. Ez a terv most még tarthatónak tűnik, két további egység a NORMANDIE és az ALSACE tartózkodik az építés különféle fázisaiban. Február elsején vízre került a hatodik francia megrendelésre épített FREMM-osztályú fregatt, a NORMANDIE is. Ha csak a nevet nézzük ez egyszer már megtörtént, mégpedig 2012. október 18-án, ugyanis a harmadiknak elkészült fregatt viselte eredetileg ezt a nevet, ezt azonban az idő sürgetése miatt exportálták Egyiptomba. Tehát valójában a NORMANDIE II-ről van szó, amit rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások, fanyarul meg lehet jegyezni, könnyű volt, egyszer már megtették. Tehát a NORMANDIE (II) az ősszel kezdi majd el tengeri próbajáratait és 2019 nyarán lép majd szolgálatba.

Franciaországban elindult a MICA légiharc-rakéták továbbfejlesztését célzó MICA NG program. Párizs tervei szerint a jelenleg is használt MICA rakéták 2030-ig kivonásra fognak kerülni és helyüket egy minden területen többet nyújtó variáns veszi majd át. A fejlesztési költségek jelentős részét az azt lefolytató cégek, az MBDA, a Safran és a Thales viselik. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél, mely ugyancsak kétféle irányítás móddal, vagyis infravörös és aktív radaros önirányítással fog majd elkészülni.

Törökországban az Aselsan átadta a hadsereg számára az első modernizált M60T FIRAT harckocsikat. Az amerikai eredetű páncélosok ezen modifikációja jelentősen eltér az M60 Sabra harckocsitól, melyet szintén Ankara igényei szerint hoztak létre. A 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért. Tavaly év eleji hírek szerint a döntéshozók leginkább a páncélvédelem növelését várták el az újabb modernizációs csomagtól, akár a hagyományos páncélzat megerősítésével, vagy pedig ezzel párhuzamosan az aktív páncélzat alkalmazásával is. Az M60-ra jellemző, M2-es 12,7 milliméteres nehézgéppuskát magába foglaló parancsnoki búvónyílás is lecserélésre került egy hagyományosabb megoldásra, de a nehézgéppuskától nem kell búcsút venni, hiszen a torony tetejére egy Aselsan gyártmányú SARP távirányítású fegyverállvány került felszerelésre. Erre a 12,7 milliméteres nehézgéppuska helyett egy 40 milliméteres gránátvetőt, vagy egy 7.62 milliméteres géppuska is felszerelhető. Az önvédelmet növeli a TLUS lézeres besugárzás-jelző is a 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszer mellett.

Izraelben, helyi lapértesülések szerint, egy igencsak nagyméretű beszerzés előkészítése van folyamatban. A 11 milliárdos haderőfejlesztés a légierőre koncentrál és amerikai beszerzéssel valósulna meg. A légi utántöltő repülőgépek esetében a Boeing KC-767-es kerülne megvásárlásra, míg harci repülőgépekből a belső fegyvertérrel is rendelkező F-15IA (Israel Advanced) kerülne rendszeresítésre egy századnyi mennyiségben. Nehéz szállítóhelikopterek esetében szintén a Boeing tűnik a befutónak a CH-47 Chinook legújabb verziójával, de mutatkozik esély a Bell- Boeing V-22 Osprey rendszeresítésére is.

További hat Boeing F-15S Eagle vadászbombázót fognak modernizálni SA szintre a Szaúdi Légierő részére. Az átalakításhoz szükséges 59,7 millió dolláros szerződést már meg is kötötték az Alsalam Aerospace Industries-el. Ez a szaúdi vállalat végzi ugyanis a munkálatokat, amik 2020. augusztus 9-ig fognak befejeződni.

Iránban a legújabb hírek szerint elkezdődött a Fakour-90-es légiharc-rakéták sorozatgyártása. Az amerikai eredetű Grumman F-14A Tomcat vadászgépek fegyverzetét erősítő, az AIM-54 Phoenix továbbfejlesztésének tűnő rakétával már egy sikeres próbalövészetet is tartottak 2013 februárjában. A helyi fejlesztésű és gyártású Fakour-90-es hatótávolságáról több adat is napvilágot látott. Ezek 150 kilométertől 220 kilométerre teszik ezt az értéket. Amennyiben valósak azok az értesülések, melyek arról szólnak, hogy a fedélzeti elektronika lecserélésével egy 30%-al kisebb térfogatú hely is elegendő a számára, mutatkozik esély a Mach 5 (közel 4000 kilométer per óra) legnagyobb sebességelérésére képes fegyver hatótávolságának növelésére.

További Iránhoz kapcsolódó hír, hogy nagyjavítás és korszerűsítés után hadrendbe állítottak tíz Szuhoj Szu-22-es vadászbombázót. A hazai iparra támaszkodva végzett munkálatok eredményeképpen a típussal, mint precíziós támadások végrehajtására képes repülőgéppel számolnak, melynek fegyverzetében csapásmérő robotrepülőgépek is megjelennek. Képi bizonyíték alapján az együléses M4-es változatok mellett 3 kétüléses Szu-22UM3K kétüléses példányt is repülőképessé tettek.

Már rég nem került megemlítésre a Netarzenálon India első saját építésű hordozója, az INS VIKRANT. Most azonban újra előkerül a hányatott építési idejű hajó, ugyanis a legújabb hírek szerint 2020-ban lekezdődhetnek majd a tengeri próbái. Ezeket 2010-ben még 2014-re tervezték, majd ez az időpont folyton csak tolódott. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás vízkiszorítású, 262 méter hosszú hordozó számára a meghajtást biztosító gázturbinákat a Hindustan Aeronautics Ltd tengeri gázturbinák előállítására szakosodott divíziója, a Industrial & Marine Gas Turbine (IMGT) állította elő licencben a General Electric LM2500-ös gázturbinái  alapján. Ezekből négy került a hajótestbe, de nem ezek voltak az elsők ebből a típusból Indiában, hiszen a haditengerészet INS SATPURA, INS SAHYADRI és INS SHIVALIK nevű fregattjaiban is már ezek kerültek beszerelésre. A 2013 augusztusában vízre került VIKRANT-on jelenleg már a különféle navigációs, kommunikációs és fegyverzeti rendszerek szerelése, telepítése folyik, így minden eddiginél helytállóbb lehet a tengeri tesztek tervezett időpontja.

Szeretnék minél tovább üzemben tartani a SEPECAT Jaguár vadászbombázókat Indiában. A francia-brit fejlesztésű repülőgépek Indiában szolgálatba lépő példányainak gyártását túlnyomó részben a helyi HAL végezte el és szintén ők voltak a felelősek a Darin (Display Attack & Ranging Inertial Navigation) modernizációs programért is. Ez nemrégiben a 3. szintjére érkezett, így a Darin III-as jelzést viselő Jaguar-ok új generátorokat kaptak, így a fedélzeti elektronika átalakítása előtt is megnyílt az út. Ezt ki is használták, ugyanis a Jaguar új fedélzeti számítógépet, repülési műszereket, új HUD-ot – az LCA Tejas-al megegyező típust - és a műszerfalra két többfunkciós kijelzőt, digitális videófelvevőt, új fedélzeti adatrögzítőt és műholdas, valamint inerciális navigációs rendszert, radar besugárzásjelzőt és rádióelektronikai ellentevékenységi rendszert kaptak.

Szintén új a robotpilóta és a hajók elleni feladatra szánt Thompson-CSF Agave radarral ellátott IM változatok után az IS variánsok orrába is fedélzeti rádiólokátor, az AESA antennával rendelkező ELM-2052 kerül beépítésre. A szükséges orrkúp szintén hazai gyártmány, az első darabot 2010 áprilisában adták át. Természetesen ezek a modernizálások maguk után vonják egyrészt a bevethető fegyverzet bővítését is, valamint a gép üres tömegének növekedését is. Ez utóbbira az új hajtóművek beépítése, a Honeywell Aerospace F125 IN sugárhajtóművek lettek a gyógyír. A Honeywell a nagyszámú hajtómű miatt (majd 300 darab) egy helyi üzemet is létesítene a zökkenőmentes kiszolgálás végett. A 2030-ig szolgálatban maradó modernizált Jaguar vadászbombázó képességeivel elégedettek az indiai légierőnél.

Csakhogy a szükséges alkatrészek forrása lassan elapadónak bizonyul az annak idején 190 darabos mennyiségbe rendszeresített, napjainkban azonban már csak 118 meglévő példány (ebből 26 kétüléses harci-gyakorló variáns) számára. Éppen ezért a légierő vezetése ez év végéig Franciaországból, Nagy-Britanniából és Ománból szerezne be a szolgálatból már kivonásra került Jaguár vadászbombázókat. Párizs, gyaníthatóan a Dassault Rafale vadászbombázók rendszeresítése okán és továbbiak megrendelésében reménykedve, térítésmentesen adna át 31 repülőgépet. Ománból két repülőgépet, valamint nyolc Rolls-Royce Adour hajtóművet és egy több mint 3500 darabosra rúgó alkatrészmennyiséget terveznek megvásárolni Új-Delhiben. London két kétüléses harci-gyakorló repülőgépet, valamint 619 darab pótalkatrészt kínált fel India számára.

Július 20-án első alkalommal repült dél-koreai pilóta a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázón. Kiyun Jung őrnagy egy évet felölelő képzés után szállhatott fel a világ egyik legkorszerűbb harci gépével az Egyesült Államokban található Luke légibázisról, ahol a világ összes, a típust rendszeresítő ország légi és földi személyzetének képzése folyik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319-112

Boeing 707-385C

MiG-29G Fulcrum

Hawker Siddeley AV-8A Harrier

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Szuhoj Szu-24M Fencer

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Focke-Wulf FW-190A-5

Supermarine 365 Spitfire PR.11

Boeing E-3A Sentry

AIDC AT-3

Szokatlan kommunikációs lépésre szánta el magát az Airbus Helicopters: a próbák idején, a nyilvánosságnak szánt termékbemutatót tartott - a Magyarország által is megvásárlandó - HForce generikus fegyverrendszerrel felszerelt H145M többfeladatú könnyűhelikopterrel. S bár a zivataros időjárás miatt a demonstráció dinamikus, éleslövészettel egybekötött része kishíján elmaradt, a 2. VBÁKRD-dal együttműködésben végül mégiscsak az utóbbi idők egyik legjobb fotózási- és információgyűjtési lehetőségét kaptuk.

Repülnek a Chemring 1x1-es MTV zavarótöltetei a a D-HMBE ideiglenes lajstromot viselő, 20177 szériaszámú, első sorozatgyártású H145M HForce-ból. A jelenlegi fázisban a típus EH-képessége az AAR-60 szenzor triggerelte infracsapdákra támaszkodik.

Töltik a nem irányított rakétákat. A rend kedvéért, mivel múltkor elszúrtam, 70 millimétereseket :-)

Pillantás a helyzetjelző lesugárzott és kivetített képére...

...és a Wescam szenzor képe (repülési adatokkal és fegyverzeti szimbológiával) a Körös-hegyen berendezett kiállítóhelyről. Zölddel a géppuskakonténer és a rakétakonténer státusza látható.

Ahhoz képest, hogy a szerződést június 29-én írták alá és jelentették be, a honvédség szemmel láthatóan olyan hatékonyan dolgozik alájátszóként a tesztkampányban, mintha általuk régóta ismert platformról lenne szó. A szolnoki kőevők Humvee és Polaris terepjárói indulnak a szcenárióban rájuk osztott szerep eljátszására, hátul a helikoptert készítik felszállásra.

A JTAC által kért show of force után először FN géppuskás rácsapások...

...majd rakétázás következett.

Visszatérés a leszállóhelyre. Összességében az időjárás inkább jót tett, szebbek lettek a képek, mintha nap közepén, verőfényben fotóztuk volna a honvédség jövőbeni típusát. A 270-as tartományba eső szériaszámú első magyar példányt szeptemberben kezdik el építeni, és a tervek szerint 2019 októberében szállítják le.

Zord

Mint a 2012-es és a 2014-es kiadás, az idei MACE is elsősorban az Sz-300-assal szembeni túlélőképesség fokozást tűzte ki célul.

A nyitraiak Sz-300PMU-ja a lesti gyakorlótéren, felette elköszönőben a GFD Learjetje.

A zavarkeltés felelőse: D-CARL

Szégyen a futás, de hasznos.

Zord

A The National beszámolója szerint Katarnak a napokban kellett volna kifizetnie a megrendelt Typhoon flotta vételárának első részletét, de ez nem történt meg, Katar egyelőre nem tud fizetni, várhatóan nyár végére rendeződhet a kialakult helyzet.

Kétéves kihagyás után, november 17-18-án, visszatér a Texas Motor Speedway pályára a motorversenyzés új dimenziója, a Red Bull Air Race. Ez lesz az első alkalom, hogy Fort Worthban rendezik a döntőt.

A brit védelmi minisztérium tájékoztatása szerint döntés született arról, hogy 2022-re bezárják a Brit Királyi Légierő világhírű bemutató csapatának otthont adó Scampton légibázist.

Normandia tengerparti településein szinte minden sarok, útelágazás, körforgalom az 1944. június 6-án végrehajtott partraszállásra, és az azt követő napok harcaira emlékezet. Az ismertebb helyszíneken lévő múzeumok mellett kisebb-nagyobb emlékművek és magángyűjtemények gondoskodnak arról, hogy a D-nap emléke sose merüljön feledésbe. Még a legkisebb településen is találunk legalább egy-két emléktáblát. Jómagam júniusban szembesültem azzal, hogy a helyszíneket néhány nap alatt bejárni még akkor is lehetetlen, ha látogatásunk csupán egy kisebb térségre korlátozódik. Vendéglátóimnak köszönhetően ellátogathattam az Omaha és Utah partokra, Sainte-Mére-Église-be, Pointe du Hoc-ra, Arromanches-ba, két katonai temetőbe és két múzeumba. Ezekről a későbbiekben külön-külön bejegyzésben lesz szó, de most még maradjunk a két amerikai partszakasz, a Utah és az Omaha között elhelyezkedő csendes tengerparti településen, Grandcamp-Maisy-ben.

A településre érkezve egy körforgalomba futunk, ahol az 1944-ben itt harcolt rangerekre emlékeztet egy szerény emlékmű. A háttérben gomolygó köd csak a tengerparti sávra korlátozódik.

A falra festett szalagon hat ranger zászlóalj számát tüntették fel.

A júniusi évforduló miatt az átlagosnál több a zászló a településen, de a francia trikolór és az amerikai csillagos-sávos zászló egyébként is sok helyen látható. Például egy lakás ablakában.

Sherman harckocsi kétnyelvű adattáblája egy magángyűjteményben.

Francia nehézbombázók emlékműve. A második világháborúban mindössze két francia bombázószázad repült négymotoros nehézbombázókkal. Az 1/25 Guyenne és a 2/23 Tunisie század 1943-ban került a RAF Bomber Command alárendeltségébe és kezdte meg az átképzést a Handley Page Halifax nehézbombázóra. Az újjáalakult századok a Royal Air Force jelzésével, és a régi névvel (No. 346 Guyenne és No. 347 Tunisie) repültek és harcoltak tovább. Először a Guyenne érte el a hadrafoghatóságot, és az 1944. június 6-i partraszállást megelőzően már német állásokat támadhatott Normadiában. Utolsó bevetésüket 1945 áprilisában repülték. Franciaországba 1945 októberében tértek haza. Legalábbis azok, akik túlélték a háborút, mert a két század 2300 fős állományának a fele nem volt ilyen szerencsés.

Louis Lourdaux őrmester fényképe az emlékmű lábánál. A pilóta 1945. március 15-én vesztette életét, amikor az általa vezetett Halifax-et lelőtte egy német éjszakai vadász. 

A reggeli fényben jól kirajzolódik a Halifax bombázó sziluettje.

Grandcamp-Maisy keleti szélén, egy kínai szobrász világbékét jelképező (rettenetesen túlzó) alkotása előtt egy kisebb emlékmű áll, Frank Peregory törzsőrmester emlékműve.

Frank Peregory törzsőrmester a virginiai nemzeti gárda 116. lövészezredének katonája volt. 1944. június 6-án lépett francia földre az Omaha-parton. A heves német ellenállás miatt két napba telt, mire elérték Grandcamp-et, ahol szintén heves tűz fogadta őket. Peregory vélhetően megelégelte a patthelyzetet és azt, hogy körülötte sorra esnek el a bajtársai. Egymaga rohamozott meg egy német állást – bajonettel és kézigránátokkal. Nyolc német katonát megölt, és harmincötöt megadásra kényszerített. Hat nappal később egy tűzharcban életét vesztette. A közeli amerikai temetőben temették el, bátorságáért posztumusz Becsületrendet kapott. 

Az emlékmű talapzata a háborúban egy német géppuskaállás volt.

Leonard G. Lomell emlékműve.

Lomell hadnagy a 2. ranger zászlóalj D századának parancsnokaként szállt partra Pointe du Hoc-nál. Többször is megsebesült, de az ardenneki offenzíváig tovább harcolt. Túlélte a háborút és jogi pályára lépett. 2011-ben, 91 éves korában hunyt el.

Egy brit pilóta, Nicholas Richard Peel sírja, aki évekkel a partraszállás előtt vesztette életét. A Royal Air Force 140. századának feladata az észak-francia vidék felderítése volt, amelyet először a Spitfire fotófelderítő változatával majd később a kétmotoros Bristol Blenheim típussal kiegészülve végeztek. 1941. november 21-én egy kismagasságú felderítésre indult a 22 éves Peel hadnagy, hogy a gép ferdeszögű kamerájával Port-en-Bessin és Grandcamp között készítsen felvételeket. A hadnagy sírja Grandcamp-Maisy köztemetőjében van, ahol halászok mellett nyugszik.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2018. július 20-án, pénteken lezuhant a World Heritage Air Museum tulajdonában lévő, de Havilland DH.112 Venom FB54 típusú repülőgép az Egyesült Államokban. A Venom egy farmot és a környező területet is letarolta.

Szerzőnk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára.

2018. július 11-12.-én már az új székházban tartotta a NATO a 28. csúcstalálkozóját, ahová a tagországok májusban költöztek át. A hipermodern, eco-stílusban készült épületegyüttes minden korszerű építészeti és biztonsági követelménynek megfelel, de az újdonság varázsa nem tartott sokáig. A legfelsőbb szintű tanácskozáson ugyanis Donald Trump amerikai elnök „ellopta a show-t”; tagországi kritikáival, új védelmi költségvetési normák javaslataival azonnal a nemzetközi média figyelmébe került. Trump az első napi (szerdai) NAC(North Atlantic Council-a szervezet politikai döntéshozó testülete-a szerkesztő kiegészítése) ülésen amiatt bírálta az európai szövetségeseket, hogy azok keveset költenek a védelemre. Majd váratlanul az GDP 2%-os elfogadott követelmény 4%-os megemelésére tett javaslatot. (Az USA jelenleg a bruttó nemzeti termék 3.7%-át költi katonai célokra). A második napi (csütörtök) ukrán és grúz partnerségi ülésen pedig azt vetette fel, hogy a tagországok már 2019-ben teljesítsék a 2%-os előírást, mert különben az USA elhagyja a NATO-t (bár az erről szóló névtelen forrásokat később névtelen források cáfolták). Az ülést ekkor berekesztették, a NAC zártkörű megbeszélésen tisztázta a kialakult helyzetet, és megerősítette a 2024-ig elérendő walesi GDP 2%-os védelmi költségvetési szintet, amelyből 20%-t kell fordítani fejlesztésre. A rendkívüli ülés után az amerikai elnök – miután lemondta a tervezett kétoldalú megbeszéléseket – soron kívüli sajtótájékoztatót tartott, ahol magyarázta a bizonyítványát: a szövetség „nagyon együtt van, nagyon erős, nincs probléma”, a „csúcstalálkozó elérte célját”, és „aláírta a zárónyilatkozatot”. A brüsszeli csúcsot a nemzetközi és hazai sajtó „feszültnek”, „konfliktusosnak”, „megosztónak” és „ellentmondásosnak” értékelte. Bár a transzatlanti „veszekedés” elvonta a nemzetközi közvélemény figyelmét a csúcs fontos témáiról, paradox módon, az ankéton mégis minden előkészített javaslatot jóváhagytak.

 

A csúcstalálkozó legfontosabb üzenetei

A NATO-csúcsról a szövetség egy hosszú és részletes nyilatkozatot (79 pont, 23 oldal)[1] jelentetett meg, amely tartalmazza mindazon kérdéseket, amit a 29 tagország képviselői a tanácskozással kapcsolatban rögzíteni fontosnak tartottak. A szövetség változatlanul a stratégiai koncepcióban meghatározott hármas feladatrendszer (1. kollektív védelem; 2. válságkezelés; 3. kooperatív biztonság) szerint dolgozik, miközben fenntartja a 360 fokos biztonsági megközelítést. A csúcs értékelése szerint (Nyilatkozat 1. pont) a nemzetközi biztonsági környezet továbbra is veszélyes és kiszámíthatatlan, a NATO minden stratégiai irányból tartós kihívásokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel néz szembe, amelyeket állami és nem állami szereplők, katonai erők, terrorista, kiber és hibrid támadások jelentenek. Oroszország agresszív fellépései, a fenyegetés és az erőszak alkalmazása a politikai célok elérése érdekében megkérdőjelezik a szövetséget, aláássák az euro-atlanti biztonságot és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a folyamatos válságok táplálják a terrorizmust, de hozzájárulnak az illegális migrációhoz és az emberkereskedelemhez is. A folyamatban lévő szíriai válság közvetlen hatást gyakorol a térség stabilitására és a szövetség egészének biztonságára. A tagországok erősödő hibrid kihívásokkal szembesülnek, beleértve a félretájékoztatási kampányokat és a rosszindulatú számítógépes tevékenységeket. Mindezek fényében a brüsszeli ankét megerősítette a korábbi csúcstalálkozókon (Wales 2014, Varsó 2016) elfogadott stratégiát, és számos olyan döntést hozott, amely az elrettentés, a kollektív védelem, a terrorizmus elleni harc és a stabilitás kivetésének megerősítését szolgálja. A csúcson zajlott viták ellensúlyozására a NAC kiadott egy transzatlanti szolidaritási nyilatkozatot is, amelyben összefoglalta azokat a legfontosabb eredményeket, amelyek semlegesítették a trumpi bírálatokat.[2]

A döntések közül igazából két „határozatcsomag” emelkedik ki: a „készenléti kezdeményezés” (NATO Readiness Initiative, NRI) elnevezésű program a keleti fenyegetéssel kapcsolatban, valamint az ún. Déli Csomag (Package on the South) című intézkedési terv, amely a déli-délkeleti stratégiai iránnyal kapcsolatos biztonsági helyzetre reagál. A készenléti kezdeményezés egy erőteljes, középtávú terv, amely a készenléti erők megsokszorozását, az európai katonai mobilitás növelését, valamint új hadműveleti és csapatparancsnokságok megalakítását foglalja magába. A „Déli csomagban” a szövetség „összegyűjtött” minden olyan teendőt, amely összefüggésben van a biztonság kivetítésével déli és közel-keleti irányban. Ide sorolhatjuk a bővítést (a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozási szerződési tárgyalásokra), az EU-al való együttműködést, a két- és többoldalú megállapodásokat (Finnország, Svédország, Grúzia,[3] Ukrajna,[4] Moldova). A csomagnak fontos részét képezik a Balkánon (Koszovó Force, KFOR), Afganisztánban (Resolute Support Mission, RSM)[5] és a Földközi tengeren (Operation Sea Guardian, OSG) folytatott műveletek és missziók, az ISIS ellen küzdő koalíció támogatása, a rakéta- és kibervédelem. A NATO továbbra is nagy figyelmet fordít a gyengén működő államok (Afganisztán, Irak)[6] segítésére, amely főleg a kiképzésre, a segítségnyújtásra és a tanácsadásra terjed ki. Ebbe a tevékenységbe a szövetség bevonja a térségi partnerállamokat (Jordánia, Kuvait, Tunézia), fejleszti a kapcsolatait az ún. MENA közel-keleti és észak-afrikai országokkal (Middle East and North Africa, MENA) országokkal is. A gyorselemzés a továbbiakban a csúcs legnagyobb innovációjának tekinthető NATO Készenléti Kezdeményezést (Nyilatkozat 14. pont) tárgyalja és értékeli.

NATO Készenléti kezdeményezés

 

Katonai szempontból a csúcs legnagyobb újdonsága a Készenléti kezdeményezés (NRI) jóváhagyása volt (Nyilatkozat 14. pont), amelynek segítségével a szövetség új alapokra helyezi a NATO erők készenlétét. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az elrettentés és védelem fenntartására, valamint erősítésére sokkal több felkészített, mobilizálható és alkalmazható erőre, valamint parancsnokságra van szükség.

 

4×30-as (Four 30s) koncepció

 

A walesi csúcson (2014) a szövetség vezetése létrehozta az ún. megerősített NATO Reagáló Erőt (enhanced NATO Reaction Force, eNRF), amely egy 40 ezer fős, hadtest+ szintű hadműveleti seregtest létrehozását jelentette. Az NRF koncepció „felturbósítását” a NATO szakemberek a 2-7 nap alatt bevethető ún. „lándzsahegy-dandárra”, hivatalos nevén a VJTF-re (Very High Readiness Joint Task Force – Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Harccsoport) alapozták,[7] amely 2015-ben szolgálatba is állt. Az eNRF négy részből áll: (1) A vezetési és irányítási elemekből, amelyet mindig az aktuális „parancsnokló” hadműveleti vezető szerv (Joint Force Command – Összhaderőnemi Erők Parancsnoksága), Nápoly vagy Brunssum biztosít (2) Az azonnal reagáló erőből (Immediate Reaction Force, IRF), amely a szolgálatba lépő VJTF- t jelenti. (3) A kezdeti követő erőkből (Initial Follow-on Forces, IFF), amelyet szintén a VJTF erőkből hoznak létre oly módon, hogy bevonják a készenléti szolgálatra készülő (stand-up) és a szolgálatot már leadó (stand-down) dandárerőket. (4) A követő erőkből, amelyet a NATO a felajánlott reagáló erőkből (Response Forces Pool, RFP) hív le, amelyek felkészültségéről azonban legkevesebb információval rendelkezik. Ezt a clausewitzi „ködöt” akarja a NATO az új kezdeményezéssel megoldani, amelynek központi elemét a 4×30-as koncepció (Four 30s) képezi. A NATO vezetése 2020-ig 30 nehéz vagy közepesen nehéz manőverzászlóaljat, 30 harci repülő-századot, és 30 hadihajót szeretne lebiztosítani a nemzetektől, amelyek 30 nap alatt bevethetőek lesznek. A 4×30-as erők felkészítési és készenlét-ellenőrzési eljárásai megegyeznek majd a VJTF követelményekkel. Teljesen világos, hogy az új készenléti képességekkel a szövetség vezetése a „követő erőket” szeretné megerősíteni oly módon, hogy egyúttal újabb felkészített csapatokat is kapjon az elrettentés demonstrálásához, szükség esetén a gyors katonai válságkezeléshez vagy a kollektív védelem feladatainak végrehajtásához.

Stratégiai mobilitás

 

A készenlét fokozásához azonban nem elegendőek csak az erők, hanem az is kell, hogy szabadon tudjanak mozogni a NATO-térben, különösen a keleti frontországok irányába. A VJTF gyakorlatok rossz tapasztalatokkal szolgáltak, hiszen a tagországok eltérő gyorsasággal / lassúsággal tudták engedélyezni az államhatárok átlépését, a csapatok gyors mozgását.[8] Bár a helyzet javult az elmúlt két évben, a kezdeti egyhónapos felvonulási idők már 10-15 napra csökkentek, ami azonban a „lándzsahegy-dandár” esetében még mindig nem fogadható el. A probléma megoldására Frederick B. Hodges altábornagy, az európai szárazföldi amerikai erők volt parancsnoka a katonai Schengen zóna kifejezést alkotta meg, amelynek létrehozása lehetővé tenné a NATO erők Európán belüli gyors mozgását. Ma minden tagállamban (nem is említve a semleges országokat) eltérőek a jogszabályok, a diplomáciai engedélyezés rendje, a határátlépési szabályok, de más a közlekedési hálózat fejlettsége is, ahol a csapatoknak és a harci technikának közlekedni kell. „Azt szeretném, ha a NATO erők ugyanolyan gyorsan tudnának mozogni Európában, mint a migránsok”- mondta a tábornok a Politico újságírójának.[9] Ha ehhez hozzá tesszük, hogy a hidegháború alatt a NATO-erők szabadon mozogtak az országhatárokon keresztül, akkor látható igazán, hogy mennyire tarthatatlan helyzet alakult ki a „békeosztalék” eredményeképpen.

 

A brüsszeli csúcson ezért a NATO vezetők több döntést hoztak a helyzet megváltoztatására. Először is jóváhagyták az európai főparancsnok felelősségi körébe tartozó engedélyezési tervet (Enablement Plan for SACEUR’s Area of Responsibility), amelynek „honosítását”, a nemzeti jogrendbe történő „beemelését” a tagállamoknak 2024-ig kell elvégezni (Nyilatkozat 16. pont). A terv életbe léptetéséhez szükség van a szárazföldi, a légi és a tengeri mobilitás nemzetközi és nemzeti jogszabályainak módosítására, az eljárások javítására, a vezetési és irányítási hatáskörök újra szabályozására. A megvalósítás érdekében a NAC részhatáridőket állapított meg (Nyilatkozat 17. pont), amelynek teljesítéséről a védelmi miniszterek évente beszámolnak. Elsődleges cél, hogy 2019 végéig el kell érni az öt napon belüli határátlépést. Ugyancsak a jövő év végéig létre kell hozni egy NATO-n belüli kommunikációs rendszert, egy olyan kooperatív hálózatot, amelyben az illetékes NATO szervek, a nemzeti polgári és katonai szervezetek egyaránt szerepelnek. A koordinációra minden nemzetnek ki kell jelölni egy nemzeti összekötőt (National Points of Contact, NPC). Elfogadták a NATO gyors légi mobilitást biztosító légierő-képességről (Rapid Air Mobility, RAM) szóló jelentést is, amely megállapította az erők gyors légi szállítására hivatott légierő-szervezet kezdeti műveleti képességének elérését.[10]

 

Külön probléma az európai infrastruktúra (közutak, vasútvonalak, hidak, kikötők, repülőterek, üzemanyagellátó-rendszerek, stb) – a szövetséges erők és haditechnika gyors felvonulásához, mozgatásához, átcsoportosításához szükséges – fejlesztése, amit a szövetség az EU-val együtt szeretne elérni (Nyilatkozat 18. pont).

 

A NATO parancsnoksági rendszer megerősítése

 

A készenlét javításához azonban nem elegendőek csak új erők, a szabad mozgás, újabb katonai vezető szervek, csapatparancsnokságok is kellenek a vezetési és irányítási feladatok elvégzéséhez. A parancsnoksági rendszert (NATO Command Structure, NCS) a NATO katonai „gerincének” nevezik, amely állandó vezetést és irányítást biztosít, tervezi és szervezi a feladatokat, átveszi a nemzetek által a szövetségnek átalárendelt erőket. A csúcstalálkozó döntése alapján létrejön egy új haditengerészeti hadműveleti parancsnokság (Joint Force Command, JFC) Norfolkban (Florida, USA) és egy logisztikai és támogató parancsnokság (Joint Support and Enabling Command, JSEC) Ulmban (Németország). A hidegháború után ez az első eset, hogy a NATO parancsnoksági rendszerét nem csökkentik, hanem erősítik.[11] Legutóbb, 2011-2012-ben, komponens parancsnokságokat zártak be, így ma a két hadműveleti parancsnokság (Brunssum /Hollandia; Nápoly /Olaszország/) csak egy-egy haderőnemi (szárazföldi, légi, haditengerészeti, különleges műveleti, logisztikai) vezető szervvel rendelkezik, amelyről aztán 2014 után kiderült, hogy elégtelen. A módosított szervezet elsősorban a tengeri biztonság, a logisztika és a katonai mobilitás, valamint a kiberbiztonság területén rendelkezik majd megerősített vezetési kapacitással (Nyilatkozat 29. pont).

A norfolki parancsnokság egy SACLANT (Supreme Allied Commander Atlantic) típusú, hadműveleti szintű vezető szerv lesz, amely elsősorban az észak-atlanti-óceáni térségért lesz felelős. Az új NATO JFC része egy nagyobb szövetségesi tengeri stratégiai tervnek, amelynek keretében az USA felállítja a 2011-ben bezárt 2. Flottát, amelynek központja szintén Norfolkban lesz. [12] Az amerikai haditengerészet erősítése része az új (2018. januári) amerikai nemzeti védelmi stratégiának,[13] amely nagyobb szerepet kíván adni a tengeri komponensnek a nagyhatalmi katonai versengésben. A terv nemcsak az amerikai flotta erősítését, hanem a hadműveleti modus operandi megváltozását is jelenti. A tartós jelenlétet felváltja a haditengerészeti erők gyorsabb, rövidebb és meglepetésszerűbb alkalmazása a világtengereken, hogy ellensúlyozni tudják a megélénkült orosz és a kínai hadiflotta tevékenységét. Az utóbbi években az orosz haditengerészet különösen fokozta aktivitását a sarkvidéken, a Balti-tengeren és az Észak-atlanti óceánon.[14] Az orosz haditengerészeti provokációk elsősorban az ún. GIUK – átjáróban (Grönland, Izland és az Egyesült Királyság közötti vizek) szaporodtak meg a közelmúltban. Az átjáró stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy ott kellene az amerikai (kanadai) hadihajóknak áthaladni egy esetleges európai háború esetén, de egyúttal szövetségi szempontból ellenőrzőpont is, mert csak ezen keresztül tud közlekedni az orosz Északi Flotta az Atlanti-óceán vagy a Földközi-tenger felé.

A másik hadműveleti parancsnokság, a németországi JSEC, lényegében egy kollektív védelmi feladat esetén aktiválandó logisztikai és támogató parancsnokság lesz, amelyet az ulmi Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság (Multinational Joint Headquarters, MN JHQ) laktanyájában hoznak létre. Az új vezetési központ feladata lesz 5. cikk aktiválása esetén a műveleti térségbe felvonuló NATO erők biztosítása és támogatása, de alkalmazására csak akkor kerülne sor, ha a szövetséget nagy („összemérhető nagyságú”) erőkkel támadnák meg. Az ilyen háborús helyzetekre a NATO a maximális erőfeszítés (Maximum Level of Effort, MLE) terminust használja, amelyet az 5. cikk szerinti hadviseléssel összefüggésben alkalmaznak. [15] A JSEC feladatköre az európai főparancsnok (Supreme Allied Commander Europe, SACEUR) teljes felelősségi területére kiterjed, Európára és a kapcsolódó tengerekre, Grönlandtól Afrikáig. Az új parancsnokság békeidőszakban – mintegy 100 fős német és nemzetközi állománnyal – a háborús feladataira készül fel, amelyet az aktiválás után 500 főre egészítenek ki. A JSEC felállításával és működőképességének biztosításával Németország európai központi „hub” szerepét erősíti a NATO-ban, amelyhez lényegében felajánlja a Bundeswehr Összhaderőnemi Támogató Parancsnokságát (Joint Support Service, JSS).[16] A feladat költségeit most még nem lehet megbecsülni, hiszen a JSEC alkalmazásának tervezése még hátra van, de az jól látható, hogy nagy hadműveleti erők (Major Joint Operations, MJO+) biztosításáról van szó, amihez jelentős német erőforrásokat terveznek. Németország többek között ezért beszél arról, hogy a közös teherviselést nemcsak a GDP %-os arányos védelmi költségvetés nagysága határozza meg. Az új parancsnokság felállítását az idén teljesen működőképessé vált[17] MN JHQ (amelyet 60 ezer fős haderő globális alkalmazásának vezetésére készítettek fel különböző válsághelyzetekben, NATO, EU vagy ENSZ mandátum esetén) végzi a bonni Támogató Parancsnoksággal (JSS) együtt. A német JCC egyébként több cluster területén felelős a keretnemzet koncepció (NATO Framework Nation Concept) kidolgozásáért és irányításáért. Az előkészítő törzs már idén júliusban felállt, az előzetes készenlétet 2019 végéig, a teljes készenlétet pedig 2021-re kell elérni.

 

A parancsnoksági rendszer részeként a NATO felállít még egy kiber műveleti központot (Cyberspace Operation Center, COC) is, amely a katonai kibervédelmi célokat szolgál (Nyilatkozat 20. pont). A kiberbiztonság változatlanul fontos célja a szövetségnek, a kifejezés többször szerepelt a deklarációban, mint a terrorizmus elleni védelem. A NATO kiber politikája gyorsan fejlődik 2014 után: a walesi csúcs az 5. cikk hatályát kiterjesztette a kiber támadásokra, a varsói ankét az információs teret (domain) műveleti térségnek nyilvánította, a nemzetek pedig ígéretet tettek a kibervédelem fejlesztésére (Cyber Defence Pledge). A 2017. évi kiber támadások (Wanna Cry, NotPetya) felvetették annak szükségességét, hogy a NATO-nak is legyen egy műveleti információkat és tapasztalatokat megosztó központja, amely egyben műveleti tervezéssel, az információk integrálásával, szervezet-fejlesztéssel is foglalkozna. [18] Az új központ Monsban, az európai főparancsnokságon állt fel (amelyet egyébként Vass Sándor mérnök dandártábornok, a Honvéd Vezérkar korábbi híradó- és informatikai csoportfőnöke /J-6/ vezeti), egyelőre még a SHAPE J-6 részeként.  Létrehozását a tervezők a különleges erők vezetési központja evolúciós modelljének mintájára képzelik el: először központ, majd önálló csoportfőnökség, végül független NATO parancsnokság jönne létre. A COC felállítása az elrettentés és védelem mellett a szövetség ellenálló képességét (reziliencia) is javítja az információs biztonság területén. Az új műveleti kiber egység szoros együttműködésben fog dolgozni a kutatásért, fejlesztésért és kiképzésért felelős kibervédelmi központtal (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence, CCDCOE, Tallin, Észtország), amely évente a világ legnagyobb valós időben folyó kiber gyakorlatait szervezi Locked Shields (Zárt Pajzsok) névvel.[19]

 

 

Új harcászati vezető szervek létrehozása

 

Úgy tűnik azonban, hogy a NATO parancsnoksági rendszer adaptációja nem fejeződik be: a határozat már „beharangozta” két új, hadtestműveletek vezetésére alkalmas szárazföldi komponens parancsnokság felállítását (1999-ben már felállítottak ilyen szubregionális parancsnokságokat, amelyeket aztán 2002 után felszámoltak), valamint jóváhagyott több nemzeti kezdeményezésű vezető szervezetet is. Különösen a keleti frontországok jeleskednek e területen: Romániában (MND SE, Bukarest)[20] és Lengyelországban (MND NE, Elblag, Gdansk és Kalinyingrád között)[21] egyaránt létrejött már egy-egy hadosztályparancsnokság, amelyeket még a walesi készenléti akcióterv (Readiness Action Plan, RAP) hívott életre. Emellett a NATO már befogadta a románok hadtestparancsnokságra, a balti országok egy közös hadosztályparancsnokságra tett felajánlását, illetve az olaszok rotációs hadosztályparancsnokságra megfogalmazott javaslatát. Az új vezetési központok fokozatosan kerülnek be a NATO haderőstruktúrájába (NATO Force Structure, NFS), bár többnemzetiek lesznek, felállításuk és működtetésük költségei a befogadó országokat terhelik. Lehet persze, hogy a részvevő nagy országok (például az USA) hozzájárulnak a közös erőfeszítéshez, de a befogadó nemzeti támogatást nyújtó országok nem remélhetnek jelentős forrásokat a NATO beruházási költségvetéséből (NATO Security Investment Budget, NSIP). Azonban 4×30-as készenléti kezdeményezés miatt valószínűleg újabb csapatparancsnokságokra is szükség lesz, mert a csúcstalálkozó további felajánlásokat vár a tagországoktól „Üdvözöljük azt a számos, konkrét, multinacionális, kétoldalú és nemzeti kezdeményezést, amelyek hozzájárulnak a szövetség erősítéséhez. A szándéknyilatkozatok és együttműködési megállapodások aláírása egy tisztességes teherviseléshez való hozzájárulás gyakorlati kifejeződése lesz” (Nyilatkozat 32. pont)

 

Következtetések

 

A viharos brüsszeli tanácskozás sokkal eredményesebben zárult, mint azt a média visszhangok alapján gondolnánk. Az Észak-atlanti Tanács gyakorlatilag minden tervezett döntést elfogadott, a gondosan előkészített nyilatkozatokat is jóváhagyták a tagországok. Bár a hivatalos kommunikáció szerint Trump amerikai elnök ellentmondásos politikája nem hagyott nyomot a határozatokban, azt ma még nem lehet megmondani, hogyan hat a szövetségre hosszabb távon. Bár úgy tűnik, hogy Trump az erőszakos „üzleti” politikájával fordulatszám-változásra kényszerítette a szövetséget, minden tagország el kezdte növelni a kiadásait, megfelelő lelkesedéssel csatlakozik az elrettentés és védelem megerősítését szolgáló intézkedésekhez. Ez így van Magyarország esetében is, hiszen már 2016-ban, a NATO-csúcs előtt bevállaltuk a védelmi költségvetés GDP 2%-ra növelését 2024-re, tavaly elkészült a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program, nemrégen pedig nyilatkoztunk arról, hogy Magyarország is (Németország segítségével, Horvátország, Szlovákia és Szlovénia részvételével) hozzájárul a NATO erőfeszítéseihez egy közép-kelet-európai hadosztályparancsnokság (MND CE) felállításával.[22] Bár a NATO „harcedzett” szervezet, számos támadást és konfliktust élt meg működése során, a 2014 utáni átalakuláshoz a lehető legnagyobb egyetértés, bizalom és szolidaritás kell a jövő biztonsági kihívásainak, kockázatainak és fenyegetéseinek kezeléséhez. Ehhez pedig konstruktív politikai légkör kell, követni kell a szövetség mottóját, Animus In Consulendo Liber. A szellem szabadságát a konzultáció adja, nem pedig a diktátumok.  Egy jobb, konstruktívabb légkörhöz bizonyára hozzájárulnak majd jövőre a NATO 70. születésnapjával kapcsolatos ünnepségek.

[1] Brussels Summit Declaration Issued by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Brussels 11-12 July 2018. 11 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156624.htm?selectedLocale=en (2018.07.11)

A találkozót – mint általában máskor is – egy konferencia (NATO Engages: The Brussels Summit Dialogue) kísérte, továbbá ünnepélyesen aláírtak két nemzetközi megállapodást többnemzeti kooperációban történő lőszergyártásról (egyet a szárazföldi lőszerekről, amelyet 16 tagország + 3 partnerország írt alá, egyet pedig a tengeri hadviseléshez szükséges rakétákról, amelyhez 7 tagország csatlakozott). Magyarország nem volt érintve egyik aláírási ceremóniában sem.

[2] Brussels Declaration on Transatlantic Security and Solidarity. 11 July, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156620.htm (2018.07.18)

[3] NATO- Georgia Comission Declaration at the Brussels Summit.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/events_156556.htm (2018.07.12)

[4] Chairman’s Statement on NATO- Ukraine following the meeting of the North Atlantic Council with Georgia and Ukraine at the Brussels Summit. 12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156623.htm (2018.07.12)

[5] Joint Statement on the Resolute Support Mission in Afghanistan.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156625.htm (2018.07.12)

[6]  A Fund For Peace 2018. évi törékeny államok listáján Afganisztán a 9., Irak pedig a 11. helyre került. Bár mindkét országban történt javulás, besorolásuk a magas veszélyeztetettségű (high alert) kategóriába történt. http://fundforpeace.org/fsi/wp-content/uploads/2018/04/951181805-Fragile-States-Index-Annual-Report-2018.pdf (2018.07.21)

[7] Jan Abts: NATO’s Very High Readiness Joint Task Force. Can the VJTF give new élan to the NATO Response Force? NATO Defence College, Research Paper, No.109. February 2015. https://www.files.ethz.ch/isn/189415/rp_109.pdf (2015.03.10)

[8] Sam Jones: NATO rapid unit for eastern Europe deployment, says generals. Financial Times, May 15, 2016.

https://www.ft.com/content/7ac5075c-1a96-11e6-b286-cddde55ca122 (2018.07.12)

[9] Call for „military Schengen” to get troops moving. Politico, 04 August, 2017. https://www.politico.eu/article/call-for-military-border-schengen-to-get-troops-moving-nato-eu-defense-ministers/ (2018.07.14)

[10] A NATO-csúcs előestéjén fogadták el a NATO összhaderőnemi légierő stratégiáját (Joint Air Power Strategy). A szövetség haditengerészeti stratégiáját 2011-ben adták ki. https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_156372.htm (2018.07.16)

[11] The NATO Command Structure. Factsheet, February 2018. https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2018_02/1802-Factsheet-NATO-Command-Structure_en.pdf (2018.07.11)

[12] A II. világháború alatt létrehozott flotta 1950-től a NATO-t támogatta. 17 millió km² atlanti óceáni területért volt felelős, és „fénykorában” 126 hajó, 4500 repülőgép és 90 ezer tengerész tartozott hozzá. US Navy resurrets Second Fleet in Atlantic to counter Russia. BBC, 5 May 2018. https://www.bbc.com/news/world-us-canada-44014761 (2017.07.17)

[13] Summary of the 2018 National Defence Strategy of the United States of America. Sharpening the American Military’s Competition Age. Department of Defense. 19 Jan, 2018. https://www.defense.gov/Portals/1/Documents/pubs/2018-National-Defense-Strategy-Summary.pdf (2018.01. 24)

[14] Christopher Woods: Russia has”stepped on the gas” with its submarine fleet – and NATO is on alert. Business Insider, Apr 28, 2018. http://www.businessinsider.com/russia-submarine-warfare-increasing-focus-2018-4 (2018.07.17)

[15] New NATO Joint Support and Enabling Command in Ulm. Permanent Delegation of the Federal Republic of Germany to NATO, 14.06. 2018. https://nato.diplo.de/nato-en/aktuelles/-/2107338 (2018.07.17)

[16] A BW Joint Support Service 32 ezer fős, haderőnemi szintű szervezet, amelynek parancsnoka egyben a vezérkari főnök helyettese is. A parancsnokság központja Bonnban működik. A közel 20 éves szervezet fő feladata a német fegyveres erők ellátása otthon és külföldön. Alárendeltségébe logisztikai, vegyvédelmi, katonai rendőri, területvédelmi és speciális ellátó-biztosító erők tartoznak, közel 200 helyen települnek, kiterjedt német és nemzetközi polgári beszállítói körrel rendelkeznek. http://www.streitkraeftebasis.de/portal/a/streitkraeftebasis/start/!ut/p/z1/hY_BDoIwEET_iClNgHqEA0ZDCAQU24upSBCtLSENGr_eGs-EPc3uvszsQuAEoeU89NIORkvlei7Cc8KyOqMbSmvip2QXloxSVviEUBzRrCHCrclCxQRVp8GdR7TsEaGCgFA9uIOdustZvr3RTFZ11pPt71rwm9RX1RWmjf-DPUSvzMW90STg06G27WslakvXgADjM2V5Hsyf4lF-ASqRFf0!/dz/d5/L2dBISEvZ0FBIS9nQSEh/#Z7_B8LTL2922T01F0I6Q8228P1007 (2018.07.17)

[17] Trident Jaguar 2018 tests NATO’s Readiness. NATO Communications and Information Agency, 06 June, 2018. https://www.ncia.nato.int/NewsRoom/Pages/20180506.aspx (2018.07.17)

[18] Jens Stoltenberg: Speech at Cyber Defence Pledge Conference. Paris, 15 May, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/opinions_154462.htm (2018.07.17)

[19] A gyakorlatot a NATO kibervédelmi központ évente szervezi számos egyetem, katonai és civil szervezet, valamint IT cégek bevonásával. A CCDCO E általában olyan stratégiai és technikai elemeket kombinál a tréningen, amelyek segítik a kritikus infrastruktúra elleni védelmet, javítják a nemzeti és szövetséges döntéshozatal eljárásait erős kibertámadások során. A Locked Shields 2018 gyakorlaton 150 IT team, 1000-nél több szakember 4000 virtuális rendszert és 2500 hackertámadást kezelt. A gyakorlást, a legjobb tapasztalatok megosztását, a folyamatos konzultáció iránti igényt fejezi ki az a tény, hogy a LS18 már a világ legnagyobb kiber rendezvénnyé nőtte ki magát. Ez évben indult először integrált NATO-csapat, amely megnyerte a gyakorlat részeként rendezett versenyt. NATO Won Cyber Defence Exercise Locked Shields. CCDCOE, 27 April 2018. https://ccdcoe.org/nato-won-cyber-defence-exercise-locked-shields-2018.html (2018.05.02)

[20] Headquarters Multinational Division South-East (Bucharest) http://www.en.mndse.ro/about (2018.07.17)

[21] Multinational Division North East (Elbang) https://mndne.wp.mil.pl/en/ (2018.07.17)

[22] Rendkívül szoros magyar- német védelmi együttműködés jön létre. Külgazdasági és Külügyminisztérium, 2018. július 5. http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/rendkivul-szoros-magyar-nemet-vedelmi-egyuttmukodes-jon-letre (2018.07.07)

 

Először szerepeltek a varasdi légi találkozón a Horvát Légierő nemrégiben beszerzett OH-58D Kiowa Warriorjai. A térségünkben terjedő felfegyverzett könnyűhelikopterlázra tekintettel is ott kellett lenni, megnézni az "öreg kipróbált biztosat". Ahogy a kipróbálatlan csúcstechnikával való összevetésére, a kategória létjogosultságára és korlátaira (lásd: US Army Kiowa-kivonás) mihamarább időt kell szentelnie a szakmának, hogy világossá váljék: mitől lehet mégiscsak működőképes?

Hát, pofás egy jószág! Minden szöglete megérne egy misét, hogy hogyan vált mindenki 206-asából harctéri  mindenes.

Zord 

Romániában hajók elleni rakéták beszerzése fog megvalósulni hamarosan, helyi médiaértesülések szerint. Az szovjet eredetű P-15 Termit utódjának azonban nem csak szárazföldről, de hajóról is indíthatónak kell majd lennie, hiszen Bukarest a tengeri flotta egységein is látni szeretné majd az új fegyvereket. A 137 millió eurósra becsült kiválasztásra és a beszerzésre 2018 és 2023 között szeretnének sort keríteni.

A hajók elleni fegyverbeszerzés egyik résztvevője a Harpoon hajók elleni robotrepülőgép, de ettől a tendertől függetlenül is gyarapodhat az amerikai eredetű fegyverek mennyisége Romániában. Mint azt a héten nyilvánosságra hozták, újabb F-16-ok beszerzését szeretnék végrehajtani. Első lépésben még ez év decemberéig 5 Fighting Falcon beszerzéséről állapodnának meg Portugáliával. Ezekből négy együléses A, egy pedig kétüléses B variáns lenne. A már meglévő 12 példány mellé további 36-ot is vásárolnának a fent említett 5-ön felül az USA-tól, Görögországtól, vagy akár Izraeltől is.

Két megrendelővel is szerződést írt alá a cseh Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző repülőgépek ügyében a Farnborough International Airshow-n. Az RSW Aviation 12 példányban szerezné be az Albatrosz utódját, valamint a már meglévő 6 L-39-ét is modernizáltatná L-39CW változatra. Emellett a SKYTECH nevű vállalkozás is megvásárolt 10 darab NG-t, valamint a szerződésbe további 6 példány is belekerült, mint opció. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.

A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket.

Július 10-én immáron a tervezett teljes felszereltségében hajtotta végre első felszállását az NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikopter második prototípusa. Az első repülését, még nem teljes felszereltségben, ez a gép 2017. november 24-én hajtotta végre. A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak.

Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat kellett végrehajtani a típuson. Az első német haditengerészeti helikopter 2019. októberben történő átadása van tervbe véve, ennek azonban előfeltétele az, hogy a flotta elvárásait teljesítse a gép és fedélzeti rendszerei. Németország elképzeléseiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin az utóbbi években jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érinti. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 68 darabos mennyiségben és további 61 darabra van megrendelés. Ezek a helikopterek már több mint 30000 órát töltöttek a levegőben.

Egy eddig még meg nem nevezett afrikai ország rendelte meg Fehéroroszországtól a szovjet érában tervezett és gyártott BRDM-2-es felderítő páncélosok alvázának felhasználásával létrejött, szintén felderítésre szánt járművet, a Kajmánt. A Fehéroroszországban 2015-ben bemutatott és 2017-től rendszeresített Kajmánt a 140-es számot viselő javítóüzemben alkották meg úgy, hogy az úszóképessége is megmaradt, de eltávolították a páncéltornyot, a két-két mankókerék helyét oldalanként egy-egy ajtó foglalja el, valamint a jármű elején is nagyméretű ablakok kerültek beépítésre.

A hat fő számára biztonságot nyújtó páncélos számára a független torziós rudas felfüggesztés és az új, D-245.30E2 erőforrás 110 kilométer per órás sebesség elérést teszi lehetővé, míg a vízben történő haladást oldalanként egy-egy vízsugárhajtómű garantálja. Az 1000 kilométeres hatótávolságú, 7 tonnás Kajmán hossza 6 méter, szélessége 2,82 méter, magassága 2,07 méter, hasmagassága teljes terhelésnél 490 milliméter. Fegyverzetét a távirányítású toronyba szerelt 12,7 milliméteres NSZV nehézgéppuska (300 darab lőszer), vagy egy AGS-30 30 milliméteres automata gránátvető (174 darab lőszer) alkothatja a PKSZ 7,62mm-es géppuska (2000 darab lőszer) mellett. Mellső páncélzata a 7,62×54 milliméteres puskalövedékek, míg oldalsó páncélzata 7,62×39 milliméteres karabélylövedékek ellen nyújt védelmet, fenékpáncélzata a felrobbanó aknák hatását csökkentendő V kialakítású.

Megkapta 20. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét a Brit Királyi Légierő. Az Egyesült Királyság 22 Atlas repülőgépet rendelt meg, amelyekből a fennmaradó két példányt a 2020-as években szállítják majd le az Oxfordshire-i RAF Brize Norton légibázisra. A még mindig nem teljes képességgel rendelkező Atlas légi üzemanyag felvételi próbáira a közelmúltban kerítettek sort. Itt egy RAF A330 Voyager tanker volt a másik szereplő és segítségével több magassági és sebességi tartományban végeztek összekapcsolódást Spanyolország közelében. A helikopterek üzemanyaggal történő feltöltésére is folytatódnak majd a tesztek a következő évben.

A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel végzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutatnak. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik majd ki, az eddig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. A próbákat nem csak házon belül szeretnék elvégezni egy Airbus Helicopters H225M segítségével, hanem, egy Leonardo Helicopters AW101-et is felhasználva.

Az utolsó RB199-es utánégetős sugárhajtóművek is átadásra kerültek a RAF számára. Nagy-Britanniában a 2019-es évben kivonásra kerülő Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók erőforrásiból az utolsó darabokat a Rolls-Royce képviselői adták át. A brit cég egyre inkább az F-35-ösök hajtóművére fókuszál már.

Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázison lelt otthonra. Itt a 61. Repülőezred személyzete és felszerelése adott az oktatáshoz, akárcsak a géptípus az M-346 Master sugárhajtású kiképzőgép, amely az olasz légierőben a T-346A jelzést viseli. Mindenesetre a képzés zökkenő mentesebbé tétele érdekében további négy M-346 Master sugárhajtású kiképzőgép került majd a bázisra 2019-től kezdődően.

Spanyolországi lapértesülések szerint újabb kínos probléma adódott a helyi építésű S-80-as tengeralattjárókkal. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.

A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása.

Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. Meglepő módon a hajótest módosítást elsőként a másodiknak épülő S-82-es egységen, az NARCISO MONTURIOL-en hajtotta végre a gyártást végző Navantia hajógyár, mivel a szinte már készen lévő ISAAC PERAL (S-81) átalakítása bonyolultabban hajtható csak végre.

A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az nemrégiben kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény. A kikötői létesítmények kénytelen-kelletlen módosítása tehát szükséges és végre is lesz hajtva, hogy az ISAAC PERAL, az NARCISO MONTURIOL, a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) végre nyugodt otthonra lelhessen.

A Farnborough International Airshow ideje alatt Leonardo bemutatja a Grifo radar-család legújabb változatát, a Grifo-E-t. A világon több mint 450 darab repülőgépbe beépített Grifo utódja a korszerűbb elektronikai összetevők mellett az AESA antennát is fel tudja mutatni, mint a továbbfejlesztés eredményét. Az egyszerre több feladat végrehajtására képes, költséghatékony, könnyű és alacsony energiaigényű Grifo-E-t várhatólag már a következő évtől meg lehet majd rendelni a gyártónál, amik 2020-ban kerülnek majd átadásra.

A Turkish Aerospace Industries (TAI) bemutatta a Hürjet könnyű kiképző/támadógépének teljes méretű makettjét. A prototípus építése várhatólag a következő évben veszi majd kezdetét, míg az első felszállást 2022-re, vagy 2023-ra tervezi a gyártó. A Törökországban 70 darabos mennyiségben használt Northrop T-38A Talon gyakorlógépek utódja 13,4 méter hosszú lesz, szárnyainak fesztávolsága 11 méter, fegyverterhelése 3 tonna, maximális sebessége Mach 1.2 lesz. Az eddigi fantáziarajzokon ábrázolt kéthajtóműves Hürjet helyett a Farnborough Airshow-on látott makett csak egyhajtóműves volt, szárnyai alatt Roketsan L-UMTAS félaktív lézeres vezérlésű levegő-föld rakéta, Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák, valamint a HGK-82 műholdas irányítású bombák lettek elhelyezve. A fedélzeti avionika nagyobb része meg fog egyezni a Hurkus turbópropelleres kiképzőgép felfegyverezhető C változatának pilótafülkéjében alkalmazottakkal.

Közös vállalkozást hoz létre az ukrán Zorya Mashproekt és az indiai Bharat Heavy Electricals Indiában. A cég tevékenységi köre az indiai haditengerészetnél szolgáló hadihajók gázturbináinak időszakos ellenőrzése, karbantartása és javítása lesz. A volt Szovjetunióban a haditengerészeti hajók gázturbináinak fejlesztésében egykor monopóliummal rendelkező ukrán cég termékei a RAJPUT és DELHI osztályú rombolók 5, valamint 3 tagjában találhatók meg a 16 egységet számláló VEER-osztályú rakétás korvettek mellett.

A valóságot a legjobban megközelítő körülmények között tesztelték az F-35B Lightning II-es vadászbombázók JPALS (Joint Precision Approach and Landing System) precíziós megközelítési és leszállító rendszerét. A Raytheon Company által kifejlesztett JPALS a USS WASP partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetére lett telepítve, ahol a legmostohább időjárási körülmények között is képes volt a leszállások megkönnyítésére. A műholdas helymeghatározó rendszerből, valamint titkosított, zavarvédett adatátvitelt megvalósító rendszerből álló JPALS eléggé kisméretű és könnyű ahhoz, hogy egy egytengelyes utánfutóra rögzítsék és akár ejtőernyővel ledobják, így segítve az elhagyatott repülőtérre települő tengerészgyalogsági vadászbombázók földet érését. A JPALS sorozatgyártása a 2019-es évben veszi kezdetét.

Befejeződtek a USS WICHITA (LCS 13) FREEDOM-osztályú fregatt átvételi tesztjei. Ezek július 9-12 között zajlottak le és az irányíthatóság mellett a fegyverrendszerek próbáit is tartalmazták. A nyáron a flotta számára átadásra kerülő hetedik egységet hamarosan követni fogja nyolcadik is, hiszen a USS BILLINGS (LCS 15) már vízen van és próbajáratai még az idén elkezdődnek.

Szintén vízen van a legújabb ARLEIGH BURKE-osztályú romboló is. A USS FRANK E. PETERSEN JR. (DDG 121) az építést végző Huntington Ingalls Industries (HII) szárazdokkjának tervezett elárasztását követően kerülhet majd sor az építést befejező szerelési munkálatok megkezdésére. Ebben a hajógyárban már 30 darab ARLEIGH BURKE-osztályú rombolót készítettek el és továbbiak építése (USS PAUL IGNATIUS-DDG 117, USS LENAH H. SUTCLIFFE HIGBEE-DDG 123, JACK H. LUCAS-DDG-125) is folyik.

A Tactical Air Support Inc. által kiképzőrepülések céljaira használt F-5 Tiger II-es repülőgépek pilótafülkéjét a Garmin G3000-es műszeregyüttessel fogják korszerűsíteni. A Garmin véleménye szerint a G3000-es képes kommunikálni az F-5-ös számítógépes rendszerével és kijelzőin megjeleníteni a radarról származó adatokat. Az egy nagyméretű fő érintőkijelző mellett még két kisebbet is magába foglaló műszerfallal az első próbarepülés az év vége felé várható.

Egyre több F-15C vadászgép orrkúpja alá kerül beszerelésre a Raytheon APG-63(V)3 AESA antennával ellátott rádiólokátora. Ez a radar 2010-ben jelent meg a típuson, azóta évente különféle mennyiségben, de folyamatosan érkeznek megrendelések a Pentagontól az APG-63(V)3-ra. 2015-ben 17 darabot vásároltak meg 281 millió dollárért, 2016-ban 558,4 millió dollárért 42-őt, 2017-ben pedig további 18 darab lokátorra érkezett megrendelés. Idén igen szerény, 5,2 millió dollárt szántak az APG-63(V)3-s beszerzésre, de az eddigi megrendelések állománya is elegendőnek fog bizonyulni 123 darab Eagle modernizáción való részvételéhez, az évekkel ezelőtt bejelentett 179 darabból.

Következő év elején kezdi majd meg a tengerészgyalogság MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépek fedélzetére szánt légi utántöltő rendszerrel, a VARS-al (V-22 Aerial Refueling System) az utántöltési tesztek következő szakaszát a Bell-Boeing. A terv szerint 2020-ig a próbáknak véget kell érniük és a rendszernek hadrendbe állíthatónak kell lennie. A VARS minél előbbi rendszerbe állítása jelentősen segítené a Lockheed Martin F-35B Lightning II harcászati alkalmazásának bővítését. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere fogja képezni, ami már használatban van a KC-130-as gépeken, de a légi utántöltésre bérelhető Omega KC-707 tankerein is ezt alkalmazzák. Segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. 2019 végén az amerikai haditengerészet várhatóan megkapja az első két CMV-22B Osprey gépét, amely változat a szállítási feladatok ellátása érdekében több üzemanyag hordozására képes. Éppen ezért, na meg a flottánál lévő tankergondok okán, a VARS minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén.

Már folyik a brazil haditengerészek megismertetése az immáron ATLANTICO (A140) nevet viselő egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozóval Nagy-Britanniában. A hajó augusztusban fog megérkezni új hazájába. A következő év június 29-én hadrendbe álló ATLANTICO fedélzetéről üzemeltetni szeretnék a Sikorsky SH-16 Seahawk (az S-70B helyi megjelölése) tengeralattjáró-vadász helikoptereket is. A hat példányban beszerzett, jelenleg a HS-1-es századnál, a Sao Pedro da Aldeia tengerészeti bázison állomásozó forgószárnyasok majdani alkalmazására már elkezdték a felkészülést Brazíliában, ahol egyébként nemrégiben jelentették be, hogy az SH-16 helikopterek túl vannak az összesített 5000 repült órán. A fedélzeten előfordulhat a Bell AH-1W Super Cobra harci helikopter is, mely után Brazília élénken érdeklődik az amerikai tengerészgyalogságnál feleslegessé váló készletének exportra történő felajánlásának bejelentése óta. függetlenül attól, hogy évekkel ezelőtt eldőlt, a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi haderő számára Airbus forgószárnyasok beszerzése, modernizációja fog megvalósulni.

Minderre a szükséges anyagi fedezet elő is lett teremtve, így többek számára is kérdéses az újabb program finanszírozása. Mindenesetre tény, a tárgyalások folynak a felek között, sőt a legújabb információk már 26 darabos beszerzendő mennyiségről tesznek említést. Ezek a szárazföldiek mellett a haditengerészet/tengerészgyalogság kötelékében is rendszeresítésre kerülnének. A nagyjavítással egybekötött korszerűsítés után új fegyverzetet is szóba hoztak az Bell AH-1W Plus Super Cobra esetében, ez pedig a félaktív lézeres irányításúvá tett 70 milliméteres GATR-L (Guided Advanced Tactical Rocket) rakéta, amelyet az Elbit Systems fejlesztett ki. Az ATLANTICO légvédelme még továbbra is kérdéses, hiszen az eredetileg felszerelt amerikai Phalanx Block 1B közelkörzeti légvédelmi rendszereket Brazília nem vásárolja meg. A radarvezérlésű gépágyúk darabjáért sokallták a több 13 millió dollárt. A hasonló képességű holland Goalkeeper iránt is alábbhagyott az érdeklődés, hiszen majd kétszer annyit kértek érte, mint amerikai társáért.

Argentínában megkapta légialkalmassági bizonyítványát a Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. A dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága által a tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A FAdeA folytatja az első három, sorozatgyártású Pampa III-as repülőgép gyártását, amelyet ebben az évben szállítanának le az argentin légierőnek.

Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

Napjainkra úgy tűnik három példány gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből Argentína számára.  A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.

Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.

A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage 2000N

Boeing EA-18G Growler

NHI UH-90A

Lockheed KC-130H Hercules

Sepecat Jaguar T.2A

Boeing KC-46A Pegasus

Alenia Aermacchi T-346A

Northrop F-5F Tiger II

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Douglas TA-4J Skyhawk

PZL-Mielec M-28-1R Bryza

Boeing RC-135W Rivet Joint

Panavia Tornado ECR

Szuhoj Szu-27P Flanker

Mint ahogy arról a napokban már lapunkon is beszámoltunk, a britek bejelentették Tempest névre keresztelt, következő generációs harci repülőgép tervüket, emellett fut a francia-német közös FCAS projekt is. Megvannak már az első hivatalos vélemények is a párhuzamról.

Románia a közelmúltban újabb lépéseket tett afelé, hogy beszerezzék a Bell UH-1Y Venom és az AH-1Z Viper helikoptereket, mely típusokról már korábban is kértek be információkat.

Meglehetősen szokatlan „utazót” láthattak a szerencsések július 19-én, csütörtökön az ország több autópályáján és főútvonalán. A 4605-ös oldalszámú MiG-21MF Fishbed vadászrepülőgép költözött át új otthonába, Kecskemétről Pápára.

Pápára szállítják azt a MiG-21-es vadászrepülőgépet, amelyet tervezetten novemberben, a várost elkerülő út egyik körforgalmában állítanak majd ki. A repülőgép „utolsó”, hosszú útja július 19-én, csütörtökön kezdődik, speciális szállítóeszközzel, közúton érkezik az MH Pápa Bázisrepülőtérre.

Az Indiai Légierőnél a közelmúltban került veszteséglistára egy Szu-30MKI, a sort most egy MiG-21-es folytatta, ami 2018. július 18-án csapódott a földnek Kangra kerületben.

Tegnap számoltunk be lapunkon a brit, Tempest névre keresztelt, következő generációs harci repülőgép tervekről, de a Farnborough-ban bejelentett, új projektek sora tovább bővült, méghozzá a cseh Aero Vodochody új típusával.