Le procureur de la République près le tribunal du pôle pénal national spécialisé dans la lutte contre la cybercriminalité de Dar El Beïda, a requis, […]
L’article L’influenceuse Ahlem Amouri de nouveau devant la justice : que révèle cette affaire ? est apparu en premier sur .
Ludwig van Beethoven 1770 decemberében, 16-án vagy 17-én született Bonnban. A hét testvérből csak három fiú maradt életben, közülük Ludwig a legidősebb. Édesanyja szelíd, visszahúzódó asszony volt, Beethoven „legjobb barátja” (saját szavaival). Atyja fokozatosan az alkohol hatása alá került, de hogy szadisztikus kegyetlenséggel bánt volna a gyermek Beethovennel, romantikus túlzás. Fia zenei tehetségét hamar felismerte, csodagyerekként koncerteztette (első hangversenye: 1778. március 26). Ilyenkor fia éveinek számából le-letagadott, a bevételt növelendő. (Beethoven még jóval később is néhány évvel fiatalabbnak képzelte magát a valóságos koránál.)
Első publikált művét, a Dreßler-változatokat 1782-ben adták ki. Beethoven atyja maga is muzsikus lévén eleinte maga próbálkozott fia zenei nevelésével, amit aztán nemsokára jobbnak látott Johann Gottlob Neefére bízni. Ez szerencsés döntésnek bizonyult, a korai, színvonalas zenei képzés is hozzájárult, hogy Beethoven már nagyon fiatalon számos jelentős művet komponált (t.k. a „Választófejedelmi” szonáták, két nagy kantáta, fúvós oktett). Neefe ajánlására 1784 júniusában Beethovent udvari orgonássá nevezik ki a felvilágosult szellemű kölni választófejedelem, Miksa Ferenc szolgálatában. Ekkor köt életre szóló barátságot Karl Amendával, Ferdinand Ries-szel és Stephan von Breuninggal.
1800-ban mutatják be első szimfóniáját. Az 1801-es évre esik többek között az op. 26-28-ig terjedő zongoraszonáták komponálása. 1802 februárjára elkészül a „napfényes” II. szimfónia, és ugyanebben az évben Heiligenstadtban számot vet hallása immár tragikus méreteket öltő megromlásával. Ennek írásos dokumentuma az ún. Heiligenstadti Végrendelet. 1803 elején mutatja be a c-moll zongoraversenyt, és ezt követően komponálja élete addigi legfőbb művét, az Eroica-szimfóniát, melynek esetleges ajánlásáról Napóleon számára sok különböző, kevéssé megbízható mendemonda született, mint ahogy arról is, hogy Napóleon császárrá koronázásának hírére tépte volna szét a Bonaparte nevet feltüntető címlapot. Ugyanebben az évben kapja meg Érardtól új, korszerű zongoráját. 1804-ben, egy, Schikaneder általa elégtelennek minősített szövegkönyvének megzenésítését abbahagyva, megkomponálja a Waldstein-szonátát, és belekezd egyetlen, akkori nevén a Leonóra címet viselő operája komponálásába, melyet sok akadály leküzdése után 1805 novemberében mutatnak be a Theater-an-der-Wienben. Oppersdorf báró felkérésére 1806-ban megkomponálja a szimfóniái közt különleges hangzásvilágú negyediket. Decemberben mutatják be a Hegedűversenyt. 1806 és 1809 közé tehető máig tisztázatlan természetű barátsága Brunswick Terézzel. Megélhetése egyre nehezebbé válván Beethoven baráti ösztönzésre 1807-ben megpályázza az állandó udvari komponista-állást, de még csak választ sem kap. A megbántott Beethoven még az elköltözést is fontolóra veszi Bécsből: 1808-ban Jerome Bonaparte akkori wesztfáliai királytól kappellmeisteri felkérést kap Kasselbe, és csak három nemesi barátjának (Rudolf főherceg, Lobkowitz és Kinsky hercegek) közbelépése távolította el szándékától: jelentős anyagi támogatás mellett kötelezték el magukat. Ez a támogatás azonban meglehetősen akadozott, sőt, Kinsky herceg halálos lovasbalesete után az ő (legjelentősebb) részesedésének folyósítását az utódok megtagadták.
Bettina Brentano közvetítésével személyesen is megismerkedik Goethével: a kölcsönös nagyrabecsülés sem tudja emberileg közelebb hozni egymáshoz a két eltérő karaktert. Októberben, minden hivatalos eszközt bevetve, megpróbál gátat gördíteni Johann öccse házassága elé, sikertelenül. (Beethoven családi érzéseit a legmélyebb felelősségtudat jellemezte, lett légyen szó akár öccseiről, akár unokaöccséről, Karlról.) 1813-ban, miután Wellington Vittoriánál legyőzte Napóleont, Beethoven megírta a saját idejében egyik legnépszerűbb művét, a Csataszimfóniát, melynek ősbemutatója decemberben volt a korszakos remekműével, a VII. szimfóniával együtt. A jótékony célú bemutatón a bécsi zenei élet színe-java előadóként is részt vett. 1814-ben mutatják be a VIII. szimfóniát, ekkor újítja fel a Fideliót is, és ekkor komponálja a fanyar hangú „Quartetto seriosót”.
1821 januárjában súlyos reumatikus láz tartja vissza minden kompozíciós munkától. 1822 elejére, miután újabb sárgaságon, valamint komoly gyomorbántalmakon esett át, lényegében befejezi a Missa solemnist. Ez évben komponálja legnagyobb szabású variációsorozatát, a Diabelli-változatokat. 1823-ban lényegében a IX. szimfónia komponálására összpontosít. 1824-re fejezi be, és abban az évben, a zongorára írt bagatelljei legérettebb sorozata után hozzákezd kései korának nagy vonósnégyeseihez. Óriási közönségsikerrel, de anyagi veszteséggel kétszer is előadják a IX. szimfóniát, ősbemutatóján a Missa Solemnis részleteivel. 1825-öt vonósnégyesek komponálásával tölti, egyik súlyosabb betegségéből való felgyógyulásának gyümölcse a Heiliger Dankgesang az a-moll vonósnégyesből. A teljességgel új hangot megütő Esz-dúr kvartett közönségsikert arat. 1826-ban Beethoven egy felkérésre arra is időt szakít, hogy a B-dúr kvartett eredeti finaléját, a Nagy Fúgát négy kézre írja át. Unokaöccse, Karl sikertelen öngyilkosságot követ el. December 4-én vagy 5-én Beethoven megírja élete utolsó befejezett művét, az Albrecht von Haller szövegére írt kánont (”Wir irren allesamt, nur jeder irret anders”). 10-én újabb sárgaságba esik. 1827. március 26-án éri a halál.
Forrás: Operakalauz
The post 255 éve született Ludwig van Beethoven appeared first on Kárpátalja.ma.
Le 13 décembre 2025, une rencontre organisée par RAAL Diaspora a réuni plusieurs acteurs politiques et de la société civile autour de la situation des prisonniers politiques au Togo. Les échanges ont porté principalement sur les voies et moyens susceptibles de conduire à la libération de certains détenus à l’approche des fêtes de fin d’année.
Au cours des discussions, Yao Daté, président du Comité d’Action pour le Renouveau (CAR), a proposé l’ouverture d’un tête-à-tête avec le Président du Conseil, Faure Gnassingbé, afin de lui exposer directement les préoccupations liées au sort des prisonniers politiques. Il a, dans le même temps, invité les partis de l’opposition, la diaspora et les organisations de la société civile à se joindre à cette initiative.
Insistant sur l’urgence et la portée humaine de la démarche, Yao Daté a déclaré : « S’il faut aller rencontrer le Chef de l’État, Faure Gnassingbé, pour que les citoyens qui croupissent en prison retrouvent leur liberté, ce sacrifice n’est pas trop grand. »
De son côté, Dr Kate a appelé les différents acteurs à saisir l’opportunité offerte par le Président du Conseil, rappelant que ce dernier avait annoncé, dans son récent discours sur l’état de la nation, la libération de certaines catégories de prisonniers. Selon lui, il est essentiel de créer un momentum autour de cette demande avant le discours traditionnel du Nouvel An, tout en associant les autorités religieuses à la démarche.
Les professeurs Gogue et Dosseh ont, pour leur part, exprimé de vives inquiétudes quant à la situation de plusieurs prisonniers politiques, évoquant des cas jugés particulièrement alarmants. Pour l’ensemble des participants, permettre à certains détenus de passer les fêtes en famille ne pourrait se concrétiser que par un acte de clémence du premier magistrat du pays.
Tous ont souligné le caractère urgent de l’initiative, estimant que le calendrier impose une action concertée et rapide. En marge de la question des prisonniers politiques, d’autres sujets majeurs ont également été abordés, notamment l’amnistie générale et le « grand pardon », la vie chère, la co-gestion au gouvernement ainsi que la perspective d’une assise politique nationale.
The post Togo/Prisonniers politiques : des acteurs de l’opposition et de la société civile plaident pour un dialogue direct avec Faure Gnassingbé appeared first on Togo Actualite - Premier site d'information du Togo.
Dr. Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára látogatást tett a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában. A látogatás alkalmával elkísérte Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, valamint Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője.
A vendégeket Nyibilevics Mónika, az intézmény igazgatónője köszöntötte. Beszédében háláját fejezte ki a magyar kormány által nyújtott támogatásért, amelynek köszönhetően felújításra került az iskola vizesblokkja, több tanteremben tisztasági festést végeztek, valamint megújult az intézmény díszterme és étkezdéje is.
Az iskola tanulói meghitt karácsonyi műsorral kedveskedtek a vendégeknek.
Panyi Miklós államtitkár felidézte, hogy 2023. október 6-án, az aradi vértanúkra való megemlékezés alkalmával járt korábban az intézményben. Akkor Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének egykori elnöke kérte segítségét az iskola vizesblokkjának felújításához. Bár Barta József néhány héttel később tragikus hirtelenséggel elhunyt, az akkor tett ígéret megvalósítását az államtitkár következetesen és elkötelezetten támogatta, így az iskola megújulása végül megvalósulhatott.
Beszédében hangsúlyozta a pedagógusok munkájának közösségmegtartó erejét, amely hozzájárul a kárpátaljai magyar közösség mindennapjaihoz és fennmaradásához. Köszönetet mondott a szülőknek is, akik a nehéz körülmények ellenére kitartanak magyarságuk mellett, gyermekeiket magyar iskolába íratják, és ezzel életet visznek az intézmény falai közé. Az államtitkár örömét fejezte ki amiatt, hogy személyesen is láthatta a felújított iskolarészeket, valamint, hogy pezsgő élet zajlik az intézményben.
A látogatás végén a vendégek édességcsomaggal lepték meg az iskola jelenlévő tanulóit.
Bocskor Zita
The post Dr. Panyi Miklós államtitkár látogatása Nagyszőlősön appeared first on Kárpátalja.ma.