Biztonságpolitika

Az 1%-os felajánlások nélkül nem jöhetett volna létre a MiG-21-es emlékmű a kecskeméti reptéri körforgalomban. Idén is támogasd a Dongó Alapítványt! Adószámunk: 18364736-1-03

Az Európai Bizottság továbbra sem tervezi, hogy nyilvánosságra hozza az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény bizonyos dokumentumait.

Tovább olvasom

Donald Trump, a republikánusok elnökjelölt-várományosa ismét tízezres tömeg előtt beszélt arról, hogy a NATO elavult, az európai országok az Egyesült Államokon élősködnek, és ma a NATO létezésének már nincs értelme.

Tovább olvasom

Megkezdte tengeri próbajáratait Németország első F125-ös osztályú fregattja, a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) április 6-án. Az új hajók esetében nem meglepő az új rendszerek, berendezések megjelenése a fedélzeten és ez a 2014 márciusában vízre tett BADEN-WÜRTTEMBERG esetében is így van. A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás hajtómű rendszer (CODLAG). Az Északi és a Balti-tengeri területeken végzett próbák befejeztével várhatólag 2017 közepén lép majd szolgálatba a BADEN-WÜRTTEMBERG fregatt. A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú fregatt a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le.

Spanyolországban már a végéhez közeledik az S-80-as tengeralattjárók törzsének meghosszabbításával járó munka. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, mint az kiderült 2013-ban. Ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyelő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.

A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása.

Spanyol források fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását is, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. Meglepő módon a hajótest módosítást elsőként a másodiknak épülő S-82-es egységen, az ARGUELLES-en hajtotta végre a gyártást végző Navantia hajógyár, mivel a szinte már készen lévő ISAAC PERAL (S-81) átalakítása bonyolultabban hajtható csak végre. A hajógyárban úgy számolnak, hogy az ARGUELLES 2017-re készülhet el.

Továbbra is periszkópmélységben maradunk, de hidegebb vizekre evezünk, ugyanis Norvégiában kiválasztották azt a két céget, mely esélyes lehet a skandináv ország új tengeralattjáróinak legyártására. A DCNS (melyről tudni lehet, hogy a chilei, indiai, maláj és a brazil megrendeléseket elnyerő SCORPENE- osztállyal indul a megmérettetésen) és a TKMS a legnagyobb tengeralattjáró-gyártók Nyugat-Európában és széleskörű tapasztalattal rendelkeznek. Az norvég beszerzés további megrendelések előtt is kinyithatja az ajtót, hiszen Oslo a költségek csökkentése érdekében társakat keres egy közös tengeralattjáró beszerzési programhoz. Eddig Hollandiával és Lengyelországgal vették fel a kapcsolatot ez ügyben, de ezek csak tapogatózásnak tekinthetők, konkrét megállapodás még nem született a közös beszerzésről.

Megkapta a Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállványait a DIXMUDE (L9015) MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó. Az önvédelmi képesség növelését célzó munkát elsőként ezen az egységen kezdték meg 2015 végén. A MISTRAL (L9013) ezen 2016-ban, míg a TONNERRE (L9014) 2017-ben fog átesni. Ezek után a hajók fedélzetén megtalálható lesz két-két Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállvány. Az egy 20 mm-es 20M693-as gépágyúval és éjjel-nappal alkalmazható optikai célzó rendszerrel ellátott NARWHAL 20B már megtalálható a FREMM-osztályú fregattok fedélzetén is. A hasonló célokra eddig használt 20F2-es gépágyúk eltávolításra fognak kerülni.

Április 5-én Olaszországban vízre került egy algériai megrendelésre épített aknamentesítő hajó. Az Intermarine által épített EL-KASSEH megépítéséről 2014-ben állapodtak meg a felek, de a szerződés egy további egységre is tartalmaz opciót. A finn haditengerészet számára épített KATANPAA-osztályon alapuló algériai egység(ek) hasonló adottságokkal és képességekkel fognak rendelkezni. Az MHC KATANPAA (40) valamint másik két testvérhajója a PURUNPAA (41) és a VAHTERPAA (42) hajóteste és felépítménye kompozit anyagokból készült, így a 52,45 méter hosszú, 9,47 méter széles és 3,15 méteres merüléssel rendelkező egységek vízkiszorítása 680 tonna. A vízfelszín alatti tárgyak felderítését a beépített Kongsberg EM-710 RD, valamint a vontatott amerikai gyártmányú Klein Associates Klein 5500-es szonárok teszik lehetővé. A hajók legfőbb feladata a partmenti vizek aknamentesítése lesz. Másodlagosan a tengerfenék feltérképezésben is részt fognak venni.

Ezen feladatok során a Kongsberg Hugin 1000 autonóm víz alatti járművét alkalmazzák, mely képes 4500 méteres mélységben is tevékenykedni. Hajónként két Hugin 1000-es és két vezetékes távirányítású Remus 100-as víz alatti jármű is a felszerelés részét képezi. A több mint négy méter hosszú, több mint 800 kg súlyú Hugin 1000-es oldalra néző szintetikus apertúrájú szonárjával képes a tengerfelszín felderítésére. A 41 kg-os Remus 100-as azonban csak 100 méteres mélységig képes lemerülni.  A felderített aknák megsemmisítéshez szintén távirányítású víz alatti járművekkel juttatják el a robbanóanyagot. A dízel-elektromos meghajtású hajók legénysége 34 fős, hatótávolságuk 2400 km, legnagyobb sebességük 24 km/h, fegyverzetüket egy Bofors 40 milliméteres gépágyú alkotja.

Újra egy érdekes ötlettel rukkolt elő ez izraeli haderő. Pár év elteltével megint arra kérték a szolgálati idejüket már letudó egykori sorozott és hivatásos katonáikat, hogy a leszerelést követően „véletlenül” náluk maradt katonai felszerelési tárgyakat, lőszereket, robbanóanyagokat és fegyvereket szolgáltassák vissza a hadsereg részére. Cserébe szemet hunynak az eltulajdonítás vétsége felett. Az egy hónapig tartó kampány során kijelölt gyűjtőhelyként száz rendőrös és laktanya várta a katonai felszerelések visszatérését. Csak az első három héten 220 lőfegyver (ezek közül több az 1948-as és az 1973-as harcokban részt vett veteránoktól származott), 20000 darab ruházati felszerelés, 700000 darab lőszer, és tetemes mennyiségű robbanóanyag került visszaszolgáltatásra. Legutóbb 2008-ban volt ilyen akció, akkor több mint 2 millió dollárnyi felszerelés került leadásra, és ezek jelentős része olyan állapotban volt, hogy további használatra megfeleltek, így jelentős kiadást sikerült lefaragni a hadsereg költségvetéséből.

Jordániában módosításra került a svájci Pilatus PC-9M turbólégcsavaros kiképzőgépek beszerzésére 2015 augusztusában megkötött szerződés. A kilenc PC-9M helyett így nyolc, jóval fejlettebb PC-21-es került majd a légierő állományába.

Moszkvából pár hete még titokzatosan megfogalmazott információk terjedtek el, amik a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók iránti érdeklődés erősödésének tényét erősítették meg, konkrét államok megnevezése nélkül. A Szíriában 2015 szeptemberétől bevetett típus iránt a Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika, valamint Ázsia több állama is érdeklődést mutat. Az egyik érdeklődő kilétére már fény derült, ez pedig nem más, mint Jordánia.

Nigériában is igen komolyan fontolgatják a haderőfejlesztést. A legújabb hírek szerint igencsak színes flottába gondolkodnak, hiszen közepes kategóriában a Mil Mi-17-es, könnyűként az Airbus H125 (ex-AS350), harci helikopterként pedig a dél-afrikai gyártmányú Denel AH–2 Rooivalk Mk2 került szóba, de Kínából is vásárolnának forgószárnyasokat. A beszerzések létjogosultságát a Boko Haram elleni harccal indokolták.

A néhány évvel ezelőtt kudarcba fulladt tárgyalások ellenére újra kapcsolatot keres az indiai Hindustan Aeronautics Limited repülőgép a svéd Saab-al. A téma most is a régi, az európai féltől a Tejas Mk II-es létrehozásához várnak segítséget. A jövő héten a svéd gyártó küldöttsége meg is fog érkezni Indiába az első megbeszélésre.

Mindeközben a szomszédos Pakisztánban már a harmadik harci század átfegyverzése fejeződött be a kínai segítséggel létrehozott JF-17 Thunder vadászbombázókkal. A 26., majd a 16. repülőszázad után most a Masroor légibázison az F-7P-et búcsúztató 2. repülőszázad vált a típust alkalmazó harmadik harci alegységgé. Az eddig csak vadászfeladatokra alkalmas repülőszázad a JF-17-es megjelenésével a földi és a vízfelszíni célpontok ellen is alkalmazható alakulattá válik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

Eurocopter EC-665 Tiger UHT.

Breguet 1150 Atlantic.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

MiG-23MF.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Transall C-160D.

Mitsubishi F-2B.

NHI NH-90NFH.

Dassault Mirage IIIS.

Saab 2000 Erieye AEW&C.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Xian JH-7A.

LTV Aerospace A-7A Corsair II.

Mil Mi-14PL.

Dassault Mirage 2000-5EI.

Hawker Siddeley Harrier GR.3.

Aero L-29R Delfin.

Kawasaki C-1.

Atlas TP-1 Oryx.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Dassault Rafale C.

MiG-29A.

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.

Aerospatiale AS-332L1 Super Puma.

A katonai repülésből távozó szakemberek egy része továbbra is a repülésben keres munkát. Nem csak hajózókról van szó, bár igaz, hogy ők vannak inkább reflektorfényben. A repülőműszakiak és az üzemeltetést a háttérből segítő szolgálatok emberei, volt tisztek, altisztek immár civilként is gyakran maradnak azon a területen, ahol katonaként már tapasztalatot szereztek.

Így tett Gál András is, aki közel másfél évtized szolgálat után döntött úgy, hogy a katonai repülésben szerzett tapasztalatát a polgári repülés egyik területén, az üzleti repülés világában kamatoztatja. Pápáról Máltára költözött és ma már az üzleti repülés egyik legjelentősebb szereplőjénél, a 2004-ben alapított Vistajetnél szervezi a repüléseket.

- 2001 októberétől lettem hivatásos katona. Előtte ugyan elkezdtem az akkor még létező Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolát, de végül részben a saját hibámból, részben egy sérülés miatt nem fejeztem be. Adódott egy lehetőség a Légtérfelügyeleti Központban (LFK), így kerültem a repülés közelébe. Nem volt idegen számomra a dolog, mert mindig is érdekelt a repülés és a hozzá kapcsolódó dolgok. Az első beosztásom tehát az LFK-ban volt, majd annak megszűnése, pontosabban átalakulása után a Katonai Légiforgalmi Tájékoztató Központba (KLTK) kerültem. A szervezet nagyjából az volt, ami az elődje, csak átnevezték. 2005-től a Légierő Parancsnokság Hadműveleti Központjának Katonai Légiforgalmi Szolgálatánál teljesítettem szolgálatot Veszprémben. Ez a Szolgálat 2007-ben, az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) megalakulásával átkerült annak alárendeltségébe.

A napi feladat gyakorlatilag ugyanaz volt, csak egy gyakran változó szervezeti egység keretein belül. Tartottuk a kapcsolatot az összes repülőtérrel, a felszállásokkal, leszállásokkal, a tervezett repülésekkel kapcsolatos valamennyi adat és a légtérigénylés hozzánk futott be. Részben mi intéztük az An-26-osok külföldi útjaihoz szükséges engedélyek beszerzését is.

2008-ban adódott a lehetőség, hogy az akkor alakuló pápai Nehéz Légiszállító Ezrednél (HAW) dolgozhassak, hasonló feladattal, mint amit addig is csináltam. Első körben négy beosztás lett meghirdetve a Magyar Honvédségen keresztül, egy tiszti és három altiszti, vagyis akkor még tiszthelyettesi beosztás. A HAW által felajánlott helyek betöltéséért a tagországok maguk feleltek.

Megtetszett a nemzetközi munkakörnyezet lehetősége, és beadtam a pályázatot. A három helyre négyen jelentkeztünk, de a szolnoki nyelvi felmérőre már csak hárman mentünk el. A HAW részéről az volt a legfontosabb, hogy biztos legyen a jelentkezők nyelvtudása, bár az én esetemben az előnyt jelentett, hogy már előtte is foglalkoztam diplomáciai engedélyekkel.

Egy-egy C-17-es repülésben a háttérszolgálatok munkája is benne van.

- A sikeres felvételi után diplomáciai ügyintéző lettem, azaz a gépek leszállási és átrepülési engedélyeit intéztem. Az MH Pápa Bázisrepülőtérre kerültem és a HAW-hoz vezényeltek munkavégzésre, de továbbra is a Magyar Honvédség állományában maradtam.

Közben rengeteg elméleti képzést kaptunk főként külföldi oktatóktól, a légiszállítással foglalkozó cégeket összefogó szervezet, a IATA által kiadott anyagokból és az amerikai légierő veszélyes áruk légi szállítására vonatkozó kézikönyvéből. Az elvégzett tanfolyamokról bizonyítványt (IATA 10) illetve tanúsítványt (AFMN 24-204) kaptunk. További képzéseket kaptunk a Jeppesen oktatóitól, hiszen a repüléseket a Jeppesen által kiadott szoftverekkel terveztük.

Jeppesen szobra előtt az Egyesült Államokban.

- 2013-ban lehetőséget kaptam az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) Aircraft Dispatcher tanfolyamának elvégzésére Amerikában. Az FAA-s jogosítás megszerzésére azért volt szükség, mert minden második héten az OPS-ban (Operations) ültem és képesnek kellett lennem a diszpécseri munka ellátására is. Az OPS intézi az összes engedély beszerzését, tehát az átrepülési, a leszállási engedélyt, a résidőket és az előzetes repülőtér igénybevételi engedélyt. A diszpécser pedig összeállítja a repülési tervet, a repülőtéri térképeket, az időjárási adatokat és az összes egyéb dokumentációt, ami a repüléshez kell. Ezt a csomagot azután átadja a hajózóknak. Nálunk ezt a két feladatot plusz még az úton lévő repülőgépek figyelését (Flight Watch) egy ember látta el. A jelenlegi munkahelyemen például ez három különböző pozíció, igaz a flotta is lényegesen nagyobb, mint amivel Pápán dolgoztunk.

A HAW-nál az addig tapasztaltaktól teljesen eltérő munkakultúrával találkoztam. Az, hogy a feladat el legyen végezve, sokkal fontosabb volt, mint, hogy katonák legyünk. Elvárták, hogy a problémát ne elrejtsd, hanem feltárd és tegyél javaslatot a megoldására. Ha valaki hibát követett el, akkor nem az illetőt könyvelték el hozzá nem értőnek, hanem megvizsgálták az egész rendszert, hogy mi okozhatta azt, hogy hibáztál.

Apa szolgálati útra megy ...

- Magyar részről altisztként hárman kezdtük a munkát, de ma már egyikünk sem katona, igaz mindhárman a repülésben dolgozunk továbbra is. Én 2015 őszén szereltem le. Amikor a továbblépésen gondolkodtam, csak külföld jöhetett szóba Európán belül, mert Magyarországon nincs olyan pozíció, amelyben dolgoztam és tapasztalatot szereztem. Mindenki „jóbarátja”, a Google segített és egy kimondottan repülésre szakosodott álláskereső oldalon találtam a Vistajet által kínált állásra. Egy Skype-interjú után már a munkaügyi részlegük keresett meg, hogy kellek nekik, küldik a papírokat. Kiköltöztem Máltára és munkába álltam. Fél év múlva a családom is csatlakozott hozzám.

Olyan munkát kerestem, amiben már volt tapasztalatom, de ebből mégis keveset tudok hasznosítani a jelenlegi munkámban, az üzleti repülés területén. Ez egyrészt a katonai és a polgári szabályokból adódó különbségek miatt van illetve amiatt, hogy a HAW-nál teherszállító géppel repültünk, itt, a Vistajetnél pedig utasokat szállítunk. A katonai repüléseknél az engedélyek beszerzése nehézkesebb, szigorúbb szabályok érvényesek. A Chicagói Egyezmény nem terjed ki a katonai gépekre, minden egyes országba külön meg kellett kérni a berepülési engedélyt, 20-30 nappal a tervezett repülés előtt. A polgári repülésben nem kell, ha mégis, akkor pár óra alatt, egyes országok esetében 2-3 nap alatt beszerezhető. Ez óriási könnyebbség, hiszen mi az egész világon repülünk. A Vistajet napjainkban a világ egyik legnagyobb, üzleti repüléssel foglalkozó légitársasága. A Bombardier Challenger 350-es, 605-ös és 850-es változataiból valamint Global 5000-es és 6000-es gépeiből álló flottánk 57 gépet számlál.

A Vistajet Global 6000-ese.

- Ha az ember váltani készül, sokkal könnyebb dolga van, ha azok, akik mögötte állnak, támogatják. Köszönettel tartozom nekik. Először is a családomnak azután volt kollégáimnak, Lippai Gábornak és Gampel Balázsnak, akikkel közösen építettünk fel valamit. Dusa Tamásnak, akitől a szakmát tanultam Budapesten és Veszprémben, illetve az MH Pápa Bázisrepülőtér vezetésének és a személyügyének, akik partnerek voltak abban, hogy úgy tudjak kijönni ide Máltára, hogy közben a családom is biztonságban volt odahaza.

* * *
Fotó: Gál András, Szórád Tamás, Vistajet

Az Aeromagazin 2016. áprilisi számában megjelent cikkem másodközlése.

A Tengermellék pilótái az Aviadarts-2016 gyakorlaton mérik össze tudásukat.

Beszámoló a HungaroControl léginavigációs Tudásközpontjának átadásáról.

A Szaúdi Légierő a napokban átvehette az első 2 Hawk Mk.165 típusú kiképzőgépét.

Az Infodefensa információi szerint, a SEMAN július 28-án szállítja le az utolsó ilyen repülőgépeket a légierőnek.

Európában nem gyakori vendégek az Indiai Légierő repülőgépei.

Belgium Vallon Régiója nem hajlandó törvénybe iktatni az Európai Unió és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezményt, amit Belgium kormánya már elfogadott.

Tovább olvasom

Március 31-én került sor a Szakkollégiumi Esték rendezvénysorozat második alkalmára, ahol Ozorai Fanni szakkollégiumi tag moderálásával a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásait vitatták meg a résztvevők.

Ozorai Fanni előadásában tágabb történeti kontextusba helyezte a térség demográfiai eredetű kockázatait, különös tekintettel az albán kérdésre, mely a közelmúlt eseményeiben – koszovói válság, kumanovói mészárlás – is szerepet játszott.  Az előadó kitért Bosznia-Hercegovina jelenlegi helyzetére, rámutatva az államalakulat felépítéséből fakadó működésképtelenségére.

Az előadást követően a hallgatóság kérdései konstruktív vitát indítottak, mely során szó esett a közelmúlt migrációs nyomásával összefüggésbe hozható biztonsági kihívásokról, valamint a térség jövőjének kilátásairól is.

Kezdetét vették az előrehozott országgyűlési választások a Szíriai Arab Köztársaságban; nagyhatalmi paktum áll a háttérben, de a mintegy öt éve húzódó háború során sikerült megőrizni az ország stabilitását.

Tovább olvasom

Mind az örmény, mind az azeri fél a másikat vádolja az április 2-án kiújult hegyi-karabahi harcokért. A terület hovatartozása körül kialakult konfliktus immáron több, mint 20 éve rideg tűzszünetek és fegyveres összecsapások sorozata, amely kapcsán fontos kiemelni, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Oroszországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból álló Minszk Csoportja által vezetett tárgyalások azóta sem hoztak megoldást. Az idén áprilisban kiújult ellenségeskedést megelőzően legutóbb 2014-ben zajlottak hasonló intenzitású harcok.

A mostani összecsapásoknak több tucat katona, továbbá számos civil is áldozatául esett. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a harcokhoz közeli településekről evakuálták a lakosságot, továbbá a hegyi-karabahi kormány szerint 1994 óta most először került sor nehézfegyverek bevetésére.
Jelentős fejleményként könyvelhető el, hogy Azerbajdzsán megszerzett két stratégiai jelentőségű magaslatot és egy települést. Az azerbajdzsáni védelmi minisztérium által kiadott nyilatkozat szerint mindez megakadályozza, hogy ezekről a területekről támadásokat indítsanak országuk ellen.
Vasárnap Azerbajdzsán egyoldalúan bejelentette, hogy a nemzetközi felhívásokra való tekintettel megszünteti a támadó műveleteket, de az elfoglalt területeket megtartja, amely – ha sikerül azokat konszolidálnia – 22 év óta az egyetlen komolyabb változás lesz a konfliktusban. Az ellenségeskedésnek ezzel azonban nem szakadt vége, Örményország április 4-én folytatta műveleteit. Ezzel Azerbajdzsán tulajdonképpen kilépett az agresszor szerepéből.

Évtizedek óta ezek a területi konfliktus legszörnyűbb összecsapásai.

A nemzetközi közösség, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök egyhangúan elítélte a támadásokat és tűzszünetre szólított fel, amelyet április 5-én orosz közvetítéssel megkötöttek. Bár ez a végleges megoldáshoz nem vitt közelebb, mind az Európai Unió, mind a Minszk Csoport nyilatkozatban üdvözölte a döntést. Ezen túlmenően Azerbajdzsán és az örmények által támogatott szeparatisták április 8-án nemzetközi szervezetek közvetítésével megállapodtak, hogy egy 5 órás időtartam erejéig semmilyen erőszakot nem követnek el annak érdekében, hogy nyugodtan kutathassanak az elesett katonák holttestei után.

A kiújult konfliktusban Oroszország ismét megragadta a közvetítő szerepet, Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök örmény kollégájával való találkozója után  kihangsúlyozta: Oroszország kész mediátorként fellépni a Minszk Csoporton belül és használni befolyását a megfelelő eljárásmódokkal összhangban.
A tárgyalások során egy EBESZ békefenntartó misszió felállítása is  szóba került, mely kapcsán Oroszország EBESZ-hez akkreditált állandó képviselője, Alekszandr Lukasevics közölte: egyelőre fontosabb a tűzszünet betartására koncentrálni, békefenntartókat a szervezet csak egy politikai megoldás létrejötte után küldene.

Oroszország, mint közvetítő. 2014, Szocsi

A FÁK (Független Államok Közössége) biztonsági tanácsa szintén április 8-án Moszkvában ülésezett a konfliktus kapcsán. A külügyminiszterek remélik, hogy a résztvevő felek hamarosan visszatérnek a tárgyalóasztalhoz, végleges megoldást találva az évtizedek óta tartó vitára.

Ennek esélyeit azonban nagy valószínűséggel csökkenteni fogja a felek gyökeresen eltérő álláspontja, ami nem nagyon változott az évek során. Azerbajdzsán csak abba hajlandó beleegyezni, ha Hegyi-Karabah visszakerül a fennhatósága alá, míg Örményország a térség függetlenségének elfogadását szeretné kiharcolni. Április 9-én örmény tüntetők New Yorkban az azeri konzulátus előtt követelték a Hegyi-Karabahi Köztársaság elismerését és kérték a nemzetközi közösséget, hogy ne hagyják annyiban Azerbajdzsán ellenük irányuló agresszióját. Fontos megjegyezni, hogy a megkötött tűzszünetet az elmúlt napokban többször megsértették a szemben álló felek,  így a tartós megoldás egyelőre várat magára.

Szaúd-Arábia küldte az Iszlám Állam nevű terrorszervezet számára azt a több mint húszezer egyenruhát, amit a spanyol rendőrök foglaltak le márciusban. Egy hétfői sajtóbeszámolóból azonban kiderült: eredetileg egy NATO-országból származik a készlet, amit Törökországnak kellett volna átadjanak.

Tovább olvasom

... de április 9-én újra kinyitott a földi telepítésű magyar légvédelem fegyvernemi múzeuma Zsámbékon. A szombati napokon 10 és 18 óra között látogatható múzeum a Zsámbékot Szomorral összekötő úton közelíthető meg.

Az egykor tematikusan összeállított gyűjtemény immár erősen hiányos. A csapatlégvédelmi park nagyjából egyben van, de ugyanez nem mondható el a lokátor parkról, ahol mutatóban maradt egy-két darab. A honi légvédelem eszközeit bemutató parkot lényegében tisztára söpörték. A vontató nélkül maradt félpótkocsin nyugvó Vega és a Nyeva komplexum UNV rávezető állomásának antennája kivételével szinte mindent elszállítottak Zsámbékról.

Az elszállított eszközöket felújítják, de Zsámbékra már nem kerülnek vissza. Ami egy helyen, a lehető legeredetibb helyszínen, az egykori 11/3-as légvédelmi rakétaosztály bázisán volt megtekinthető, azért a jövőben az ország különböző pontjaira kell majd utazniuk az érdeklődőknek.

*

Közúton a Nyeva - egy tréler hátán

* * *

Fotó: Air Base archív

Forrás: I love Zsámbék

2016. április 12-én, kedden katasztrófát szenvedett az Orosz Légierő egyik Mi-28N típusú harci helikoptere Szíriában, a személyzet mindkét tagja életét vesztette.

Az Egyesült Államok légiereje (USAF) felülvizsgálja a levegő-föld képességeit és az azokkal kapcsolatos követelményrendszerét.

Mindig is irigyeltem a tengerészeti járőrgépek megfigyelőit, akik szebbnél-szebb, érdekesebbnél-érdekesebb felvételeket készíthetnek a világ hadihajóiról a világtengereken. Csodák nincsenek, mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye, így egy szárazföldi ország LégierőBloggerének is, ezért mellékelem ezt a felvételt a szerb Recsna Flotila (folyami flottila) parancsnoki hajójáról, a Kozaráról (ex-Krimhilda), amint Szendrő közelében hajózik a Dunán (mindenkinek felhívnám a figyelmét a parancsnoki híd előtt lévő háromcsövű 20 milliméteres gépágyúra!) Ezzel kívánok minden kedves olvasómnak-kommentelőmnek sikeres fotózást a lassan felpörgő idei szezonra.

Zord

Kedves közönség! Biztonságpolitikai podcastunkban ma a Szíriában állomásozó orosz katonai kontingens részleges kivonásáról társalogtunk, kísérletet téve a meglehetősen összetett szituáció elemzésére az efféle beavatkozásokra kidolgozott Powell-doktrína alapján. A Radio War Nerd 25. adása, melyet a hanganyag második felében idézünk, innen ill. innen tölthető le MP3 formátumban, korábbi posztunk az orosz-szír viszonyról itt olvasható, rádiós szerepléseink a szíriai háború témájában pedig elérhetőek itt és itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!