Biztonságpolitika

Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (USMC) vezetése a napokban egy századnyi új, ötödik generációs F-35-öst küldött Japánba.

Spanyolország 2016. december 31-én újabb 12 darab Eurofighter Typhoont vehetett át. A most leszállított gépekkel már 60 példányra nőtt az spanyol felségjelzésű Typhoonok száma.

Az úgynevezett anti-establishment populizmus tagadhatatlanul felemelkedőben van a világ nyugati részén. Vegyük példának Donald Trump „drain the swamp” („mocsárlecsapolás”) választási ígéretét, a Brexitet, vagy az olasz baloldali Öt Csillag Mozgalom és a német jobboldali Alternative für Deutschland (AfD) megerősödését. Ezeket vizsgálva megfigyelhetünk egy, az addigi politikát, és vele együtt a hatalmi elitet és intézményeket elutasító tendencia fokozott megjelenését.

Vitatkozhatunk a kiváltó okokról, habár tisztán látszik, hogy a mozgatórugók jellemzői különböznek Európát és az Amerikai Egyesült Államokat tekintve, sőt, gyakran még Európán belül is. Ami viszont egyértelműen észrevehető, hogy Moszkva vehemensen bátorítja a hullámot, nem csak, mert kihívója az 1945 utáni értékorientált liberális nemzetközi rendnek, de valós biztonsági fenyegetéseket is jelenthet Európára nézve.

Európai uniós törésvonalak

Habár könnyű becsmérelni az Európai Uniót végeláthatatlan procedúrái és „bizánci” politikája miatt, kiemelendő, hogy alapvető eleme a kontinens biztonsági felépítésének. E kifejezett kihívásának része, hogy nem csak „elszenvedője” a populista hullámnak, hanem kiváltó oka is egyben.

A populizmus egyik erős mozgatója egy feltételezett – és nem teljesen igazolatlan – meggyőződés, miszerint a „brüsszeli elit” elkötelezett egy erőltetett politikai egyesítés irányába, figyelmen kívül hagyva az egyes nemzetek szuverenitását, érdekeit és ambícióit. Habár a referendum utáni brit politika fordulatai nem szolgáltatnak túl sok értékes információt (az „a Brexit az Brexit” kijelentést nehezen értelmezhetjük konkrét tervként), az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének lehetősége nagy mértékben súlyosbította a problémát. A leglelkesebb brüsszeli föderalisták számára pedig a leghajthatatlanabb ellenfeleik ön-kizárása azt jelenti, hogy itt az idő a minél gyorsabb, és nagyobb mértékű előrenyomulásra. Azoknak pedig, akik már eddig is szkeptikusak voltak, ez indokot és szabad teret adhat a további „exitek” megfontolására.

 

forrás: The Independent

Ez több mint egy politikai és gazdasági ügy. Ha létezik egyetlen fontos közös nevező a jelenlegi Oroszország által alkalmazott hadviselésről – hívjuk azt hibridnek, non-lineárisnak, vagy aszimmetrikusnak – szóló vitáknak és diskurzusoknak, az mindenképpen az, hogy a 21. század konfliktusai legalább annyira a politika, a moralitás, a gazdaság és a kormányzás terén folynak, mint konkrét hadszíntereken. Amíg a NATO megmarad az elengedhetetlen katonai szövetségnek, az Európai Unió felbecsülhetetlen szereppel bírhat a NATO hatáskörén kívül eső tartományok tekintetében.

Az EU már elkezdte kiterjeszteni biztonsági szerepét, habár az intézkedések végrehajtása egyelőre jelentős mértékben inkább a deklaratív, mint a gyakorlatban is működő fázisában van.

Főleg így, hogy napvilágot látott az Egyesült Királyság tagállamkénti elvesztése– Európa legnagyobb hadügyi költségvetésével együtt – az Európai Uniónak két fontos feladatra kell párhuzamosan fókuszálnia: egyrészt, az úgynevezett non-kinetikus (nem kizárólag fizikai) biztonság kiépítésére, fejlesztve a közös kémelhárítást, illetve a pénzügyi és politikai védelmi intézkedéseket, másrészt, a tagállamok bátorítására, hogy szánják rá a megfelelő mértékű forrást a saját nemzeti hadseregeikre. Ugyanakkor, ha az EU szétesik, esetleg irrelevánssá válik, az önálló államok sokkal kevésbé lesznek hajlandóak kielégítően véghezvinni ezeket a fejlesztéseket.

Középen a NATO

A NATO-nak más jellegű kihívásokkal kell szembenéznie, mint az Európai Uniónak. Habár gyakran „céltáblának” használják a populista politikusok, (például Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke) általában kevésbé tűnik úgy, hogy különböző országok a kilépésen gondolkoznak, vagy hogy önmagától feloszlana, összeomlana a szövetség. A viták sokkal inkább aköré csoportosulnak, hogy a reménybeli új tagok, név szerint Svédország és Finnország tényleg csatlakozzanak-e, továbbá az egyes országok hajlandóságáról aziránt, hogy a védelmi költségeiket a GDP 2%-ra növeljék, ami a NATO által kijelölt általános minimum.

Valóban, több jobboldali populista, például a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), vehemens támogatója a szövetségnek. (Lengyelország nem csak, hogy elérte a 2%-ot, elkötelezett aziránt, hogy meg is haladja azt).

Az európai populista-kihívás tehát a NATO tekintetében sokkal inkább a gyakorlati kérdésekben jelentkezik, mint magában a szervezet létében. Vannak olyanok a szövetségben, főleg a mediterrán országok képviselői, akik nagyobb fenyegetést látnak a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkezőkben, mint Oroszországban, és megkérdőjelezik a balti légirendészet (BAP misszió) és a keleti határra telepített állások fontosságát is.

Ezek a tagállamok gyakrabban viszont a hangsúlyt inkább az önállóságra helyezik. A Pew Research Centre 2016-os kutatása alapján több európai országban egyértelmű többségben (Görögországban 83%, Olaszországban 67% és Lengyelországban 65%) vannak azok az állampolgárok, akik úgy érzik, más országokat hagyni kell, had oldják meg egyedül saját problémáikat. Nehezen mondható egybeesésnek, hogy a felsorolt három országból kettőben populista kormány regnál, és a felmérések szerint Olaszországban is fej-fej mellett halad az Öt Csillag és a Demokrata Párt.

forrás: Inside EVs

Természetesen még meglátjuk, mi lesz az Amerikai Egyesült Államok fő kihívása. A kampányidőszakban Donald Trump szkeptikusan állt hozzá egy „elavult” NATO-hoz, különösen az USA kötelezettségeit illetően azokkal a tagállamokkal szemben, akik nem járulnak hozzá az általa megfelelőnek ítélt mértékben a saját védelmükhöz, másrészről viszonttöbbször is kifejezte a NATO iránti elkötelezettségét. Ráadásul tevékenységében mindenképpen korlátozza majd a Kongresszus és a kormányapparátus, akik túlnyomórészt támogatóan állnak az Egyesült Államok folytatólagosan pozitív szerepéhez a Szövetségben. Reálisan, a populista fenyegetés az Atlanti-óceán túlpartjáról leginkább a Trump által gyakran tanúsított apátiában keresendő: egy olyan USA-adminisztráció, amely a valódi előnyeit inkább kétoldalú kapcsolatokban látja, minta többoldalú egyezményekben való elköteleződésben.

Reménysugarak

Ahogy a britek épp felfedezik, könnyebb ígérni az elszakadást, mint a gyakorlatban véghezvinni azt. Továbbá, nem minden kampányígéret válik szakpolitikává, főleg ha annak több évtizedes irányát fordítaná vissza. Ha valami, akkor alapvető fontosságú nem engedni a fokozódó tehetetlenségnek. Semmi sem olyan kártékony, mint hagyni a politikai párbeszédet elterelődni arról, hogy a szövetség egyáltalán felbomlásra van-e ítélve, arra, hogy hogyan lehet legegyszerűbben megoldani a kiválást.

Emellett az is megeshet, hogy az új kihívások hosszú távon még kedvezőek is lehetnek. A NATO feladata, hogy kihangsúlyozza értékeit, alapelveit minden tagja számára. Továbbá, az Egyesült Államok adta garancia nélkül, az európai országoknak sokkal komolyabban kell venniük a saját védelmüket. Az Európai Unió GDP-je körülbelül 17 milliárd dollár környékén áll, ami épphogy egy milliárd dollárral kevesebb, mint az Egyesült Államoké. Ennek ellenére a haderő fenntartására és fejlesztésére szánt összegekben nagy különbségek mutatkoznak: az EU összességében 219 milliárd, míg az USA 618.7 milliárd dollárt költ hadseregére.

Ennek ellenére az Unió valószínűlegorvosolni tudja a helyzetet az USA által leépített mértékű támogatások esetén is, ám ez nem teljesen szükségszerű – főleg, ha azzal az Oroszországgal kell foglalkoznia, amelynek hadi költségvetése nagyjából 43 milliárd dollár (nyilván, a párhuzam nem közvetlen, mivel egy autoriter rezsim kevesebb anyagi ráfordítással is több mindenre képes – de ennyivel természetesen nem).

Bármilyen esetben is, a probléma nem a „katonát a katonáért” számolásokban mutatkozik meg. Ahogy fentebb említettem, a modern „non-lineáris” hadviselés legalább annyira lényeges eleme a kormányzás, mint a tűzerő. Többféle módszert használva, a kémkedéstől, a kiberhadviselésen és dezinformáción keresztül a hasznos politikai mozgalmak támogatásáig, Moszkva keresi az EU-ban és a NATO-ban megtalálható törésvonalakat. Sok populista mozgalmat találhatunk a szövetségeseik és eszközeik között, főleg a populizmus által elutasított intézmények, normák és a modern globális rendszer alapvető meg nem értése miatt.

Ha az EU azt a döntést hozza, hogy tovább színleli, hogy a túlélés csak a jobb nyilvános kapcsolatokon, vagy a megduplázott föderalizmuson múlik, akkor egy megkérdőjelezhető jövővel néz szembe. Tehát, könnyen megerősíthetné relevanciáját, ha a tagállamokat inkább abban segítené, hogy felvértezzék magukat a 21. század adta biztonsági kihívásokkal szemben. Ha a helyzetet jól kezelik, hatékony együttműködést és támogatást biztosíthat a tagállamoknak, ahelyett, hogy folyamatosan a brüsszeli perspektívát sulykolja. A folyamat nem csak az európai biztonságot növelné, de a populista politika EU-ellenességének is jóval kevesebb teret adna.

(Forrás: NATO Review – Will the populist wave wash away NATO and the European Union?)

Az amerikai Lockheed Martin vállalat a napokban leszállította a 200. F-35-öst is a soron következő megrendelőnek.

A Francia Légierő vezetése 2017. január 6-án megerősítette, hogy a franciaországi Orléans-Bricy légibázisra megérkezett a 11. A400M Atlas típusú katonai teherszállító repülőgép, melyet az európai Airbus Defence and Space vállalat szállított le.

Kiképző repülés végrehajtása közben lezuhant az Amerikai Haditengerészet T-45C Goshawk kiképző repülőgépe.

Megfordított rendszerváltás

Törökországot a szomszédos Szíriában dúló polgárháború és a menedéket keresők tömegei, a visszaeső gazdaság és a holtpontra jutó EU-s csatlakozási tárgyalások egyenként is komoly kihívások elé állították. Azonban a kormánypárti erők térnyerése Szíriában, az EU-s csatlakozás meghiúsulása és a július 15-i sikertelen puccskísérlet – az azt követő “boszorkányüldözéssel” együtt – új lehetőségeket nyitott meg a kormányzó Recep Tayyip Erdogan előtt.

A török alkotmánymódosítás

A török parlament illetékes bizottsága 2016. december 30-án fogadta el az ország alkotmányát módosító javaslatot, amely a jelenleg működő parlamentáris rendszert egy centralizált elnöki rendszerré alakítaná át.

A 18 cikkelyből álló alkotmánymódosítás többek között megszüntetné a miniszterelnök és a kabinet intézményét, a feladatait pedig az elnökre ruházná át. Az elnök hatásköreinek kibővítésén túl a módosítás jelentősen csökkentené a parlament szerepét a végrehajtás ellenőrzésében és a törvényalkotásban is. A kabinet tagjainak kinevezése kizárólagos elnöki jogkörré válna, így a parlament elvesztené ellenőrző szerepét a végrehajtás fölött: a módosítás értelmében csak egyhangúan oszlathatná fel magát, miközben az elnök saját hatáskörén belül feloszlathatná a parlamentet, ugyanakkor ebben az esetben elnökválasztást is ki kell írnia.

A javaslatot 2017. január 9-én fogadta el a török nemzetgyűlés, ezt követően két szakaszban tárgyalják és fogadják el az egyes cikkeket. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP) ugyan nincs meg a kellő többsége az új alkotmány elfogadásához, azonban a kidolgozási folyamatba is bevont Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) 39 szavazatával ez az akadály is elhárult. Amennyiben mindegyik cikket megszavazzák, Erdogan még a hónap vége előtt kihirdetheti az utolsó legitimációs fázisként szolgáló népszavazást április hónapra.

A javaslatot beterjesztő AKP és annak legnagyobb haszonélvezője, a 2014. óta államelnöki pozícióban lévő Erdogan fő érvei a javaslat mellett az elnök népszerűsége, amely „felruházza a kormányzás jogával”, valamint az ország bizonytalan helyzete és egy „hatékonyabb államigazgatási rendszer” bevezetése, amely a jelenlegi viszonyok között stabilizálni tudja az országot és hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. Ezzel szemben az ellenzéki Demokrata Párt (CHP) az elnök túlhatalmát kiemelve, Erdogan egyszemélyi, autoriter uralmának kiteljesedését látja a módosításban, ezért saját módosítást nyújtott be, amely a szociális- és a szabadságjogokra helyezi a hangsúlyt az elnöki hatáskörökkel szemben. Az első parlamenti vita végül verekedésbe torkollott, miután a CHP képviselői élőláncot alkottak az emelvény körül és a kormánypártiak rájuk támadtak.

Erdogan – bár 2014-ben, az első közvetlen elnökválasztáson a szavazatok 51 százalékával szerzett mandátumot az ország irányítására – nem biztos, hogy ezt az arányt egy alkotmánymódosítási kampány után is biztosítani tudja. A júliusi puccskísérletet követően ugyan az AKP az oktatás, a média és a közigazgatás fontos pozícióba is saját kádereit ültette – a több tízezer főt érintő letartóztatási és elbocsátási hullámot követően –, azonban a 2002-es első kormányra kerülése óta az AKP szavazóbázisa folyamatosan apad[1].

A legtöbb kritikát kiváltó passzusok alapján az elnök rendelkezne a fegyveres erők bevetéséről, valamint legfeljebb hat hónapra rendkívüli állapotokat hirdethetne ki, amely alatt a rendeleteit nem korlátoznák sem a hatályos törvények, sem a szabadságjogok alkotmányos minimumai. Miközben a parlament újabb három hónappal tervezi meghosszabbítani a július 20-a óta tartó rendkívüli állapotot, ennek a kontrollnak az elvesztése hatalmi visszaélésekhez vezethet.

A 2002 óta kormányzó AKP-t és személyesen Erdogant is rengeteg vád érte külföldi kormányok és jogvédő szervezetek részéről a demokratikus intézmények kiüresítése és az egyszemélyi uralom kiépítése miatt. Válaszul a párt is bírálta az EU-t és a NATO-t, korábban kijelentve, hogy a nyugati szövetségi rendszerek helyett a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez való csatlakozás nagyobb előnyökkel járna az országnak. Bár az valószínűtlen, hogy erre a 180 fokos fordulatra valóban sor kerül a NATO egyik legfontosabb tagjánál, azonban a közeljövőben a rendezetlen kérdések sora és a táguló szakadék a NATO, az EU és Törökország értékei és érdekei közt a kapcsolatok romlását vetítik előre a transzatlanti szövetségen belül.

[1] Ezalól kivételt képez a 2015 novemberi választás, amelyet a júniusi sikertelensége miatt kellett megismételni. Novemberben az AKP 69-cel több mandátumhoz jutott júniushoz képest, azonban ebben nagy szerepet játszott a kisebb pártok ellen hozott korlátozó intézkedések sora.

 

(A kép forrása: Hürriyet Daily News)

Kifejezetten a PAK FA személyzete részére fejlesztett ki egy teljesen új, modern védőöltözetet a „Zvezda” intézet. Ez az intézet nem csak a repülőgépvezetők speciális felszerelését gyártja, de az űrhajósok szkafanderei is itt készülnek.

A svájci Pilatus Aircraft Ltd. vállalat a napokban megerősítette, hogy 2016 decemberének végéig 3 szerződést is kötöttek, mely a PC-21 típusú kiképző repülőgépek eladását érinti.

Idén sem mérséklődik a terrorfenyegetettség az Európai Unióban, hiszen az azt kiváltó okok sem szűnnek meg még hosszú ideig – mondta dr. Kis-Benedek József nyugállományú ezredes, címzetes egyetemi tanár január 12-én, csütörtökön, a Honvéd Kulturális Központ – Stefánia Palota és a Magyar Hadtudományi Társaság közös rendezvényén, a fővárosban.

2017. január 14-én szombaton, helyi idő szerint 9:27-kor a Hat Yai-ban megrendezett gyereknapi rendezvényen lezuhant a Thai Királyi Légierő egyik JAS-39 Gripen típusú vadászrepülőgépe.

Donald Trump, az Egyesült Államok nemrég megválasztott elnöke szerint a NATO egy elavult szervezet, ami már nem tudja megszüntetni a terrorfenyegetést Európában.

Tovább olvasom

A Japán Önvédelmi Légierő tovább üzemelteti az F-4 Phantomokat.

Zbigniew Brzezinski sem tehette meg, hogy kihagyja a világban kialakult helyzet értékelését az USA elnökválasztással összefüggésben. A Nobel Békedíj átadása alkalmából 2016. decemberben rendezett fórumon mondott beszédében, s annak szerkesztve a Huffington Postban. megjelent írott változatában  foglalta össze nézeteit a világ-hatalmi válságról és a lehetséges „hármas-szövetségről” az USA, Kína és Oroszország között.  Az eredeti angol nyelvű szöveget orosz fordításban közzétette a „Россия в глобальной политике” (Oroszország a globális politikában) c. folyóirat – az orosz Kül- és Biztonságpolitikai Tanács lapja – valamint sajátos magyarázatokkal ellátva, „Kettős sakk az USA-nak Kínától és Oroszországtól: Zbigniew Brzezinski időzavara” címmel, 2017. január 10-én az EurAsia Daily internet portál.

Érdemes tanulmányozni az eredeti gondolatokat és az értelmezésüket is. Lehet velük egyetérteni és tagadni is. Fontos azonban tudni, hogy amit Brzezinski ír a világban kialakult helyzetről, az eddig követett megoldások zsákutcába vezetéséről, és a feltételekről, amelyek teljesítésével – szerinte – megegyezésre juthatnak a meghatározó hatalmak a jövőről, mindaz a most zavaros körülmények között leköszönő neokon –neolib ideológiai elkötelezettségű gazdasági-politikai világ-elit szemlélete. Minden valószínűség szerint nem erre mennek tovább a folyamatok, de az amerikaiaknak a gondolkodásában mégis jelen lesznek.     

Közzé teszem mind a három írást eredetiben:

http://www.huffingtonpost.com/entry/us-china-russia-relations_us_586955dbe4b0de3a08f8e3e0?section=us_world

http://www.globalaffairs.ru/global-processes/Krizis-mirovoi-vlasti-i-troistvennyi-soyuz-SShA-Kitaya-i-Rossii-18528

https://eadaily.com/ru/news/2017/01/10/dvoynoy-shah-ssha-ot-kitaya-i-rossii-endshpil-zbigneva-bzhezinskogo?utm_source=smi2

 

Mark Toner, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kapott meghívást a Kazahsztánban kezdődő béketárgyalásokra, melyen a szíriai belföldi csoportok nemzetközi segítséggel kötnek megállapodást.

Tovább olvasom

Ukrajnában a légvédelmi erők modernizálása is napirenden van. A helyi iparra támaszkodó elképzelés szerint a DNIPRO légvédelmi rakéta a közepes hatótávolságú rendszerek csoportjába fog tartozni és alkalmazható lesz a kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen is. Egy nyerges utánfutón négy rakéta nyer elhelyezést szállító-indító konténerekben. A 6x6-os kerékképletű teherautón egy fázisvezérelt tűzvezető rádiólokátor kerül majd elhelyezésre. A légvédelmi komplexum egyidejűleg 6 célpont ellen fog tudni tevékenykedni 12 rakétával.

A szovjet érában kifejlesztett PT-76-os úszó harckocsik modernizációjának ötletével állt elő a a belorusz Minotor-Service Corporation. A PT-76M esetében a páncélteknőről lekerül a 76,2 milliméteres huzagolt csövű löveget és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskát tartalmazó torony és helyét a BMP-2-es gyalogsági harcjárművön alkalmazott torony foglalja el. Így a fegyverzet egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú (500 darab lőszerrel), egy 7,62 PKT milliméteres koaxiális géppuska (2000 darab lőszerrel) és egy, a torony tetején lévő rakétaindító alkotja, amiről a 4 kilométeres hatótávolságú 9M113M Konkursz irányított páncéltörő rakéták alkalmazhatók. A 240 lóerős V-6B vízhűtéses dieselmotort egy 300 lóerős UTD-20S1 váltja fel a motortérben.

A Minotor-Service Corporation egyébként elkészítette a Szovjetunióban, a légideszantcsapatok számára kifejlesztett 15,5 tonnás ASZU-85-ös önjáró lövegek korszerűsítési programját is, ami iránt Vietnam érdeklődik. Az ázsiai ország még az 1970-es években állította hadrendben az ASZU-85-öket, a Kínával folytatott harcok tapasztalatai alapján. Ezek az 1990-esévekig álltak szolgálatban, majd 2015-ig tartós tárolásba kerültek. A kis tömeg következtében az ASZU-85 olyan terepen is alkalmazható, ahol a nehezebb harckocsik nem, és ehhez a tulajdonsághoz viszonylag nagy tűzerő párosul. A belorusz átépítési terv egyik legfőbb eleme egy új hajtómű és erőátviteli rendszer, ami megnöveli a sebességet és a hatótávolságot is.

Kicsi késéssel, de Franciaország megkapta 11. Airbus Military A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. Az MSN 53-at még a 2016-os év vége előtt kellett volna átadni, de erre mindössze pár nappal később 2017. január 6-án került sor. A hírek szerint a gép már korlátozások nélkül alkalmas ejtőernyősök ugratására, nem úgy mint a gyárból korábban kikerült társai.

Ellenben a Párizs fennhatósága alá tartozó General Atomics MQ-9 Reaper pilóta nélküli légi járművek darabszáma emelkedett még 2016 vége előtt. Ugyanis, december 31-én az eddigi három gép mellé további kettő érkezett meg a típust alkalmazó Escadron de Drone 1/33 állományába. Néhány hét alatt teljesen bevethetővé fog válni a legújabb két gép és hamarosan a másik három mellé kerülnek áttelepítésre Nigerben, ahol azok már több mint 12 000 repült órát gyűjtöttek össze. A franciák 2019-re 12 MQ-9 Reaper gépet állítanak majd hadrendbe, ezek közül az első hat Block 1-es, míg az utolsó hat, a fejlettebb Block 5-ös verzióba fog tartozni, aminek jellemzője, hogy az elektronikus hírszerzés területén is alkalmazhatóvá válik, kibővített fedélzeti rendszereinek köszönhetően. Az amerikai típus újabb példányainak megjelenésével az izraeli eredetű Harfang UAV-k elhagyják a fekete kontinenst és kiképzési feladatokban, valamint tömegrendezvények megfigyelésében fognak részt venni.

Újra a torpedók rendszeresítését tervezi a finn haditengerészet. A felszín alatti fegyverek a HAMINA-osztályú rakétás gyorsnaszádok korszerűsítési programja során kerülnek majd beszerelésre. A négy egységből álló hajóosztály 2019 és 2021 kerül modernizációra ("Squadron 2000", "SQ 2000 'vagy' Laivue 2020 korszerűsítési program) így 2030-ig szolgálatban maradhatnak. A könnyűsúlyú torpedók legfőbb feladata a tengeralattjárók elleni hadviselés lesz. A korszerűsítés során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták modernizációja is meg fog történni. A Dél-Afrikában lassan 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben.

Az MkII-es konténeres változata új radarokkal egyetemben fejlesztés alatt áll a hazai tengerészeti igények kielégítésére. A légvédelmi képesség fejlesztésére talán a tavaly bemutatott elképzelést fogják választani a finnek. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns hatótávolságát növelnék meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják majd szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal fog bírni.

Hamarosan elindulhat Oroszországban az ADS gépkarabélyok sorozatgyártása. A Tulai Fegyvergyárban fejlesztett fegyver érdekessége, hogy használható víz alatt is, így elsősorban a harci búvárok számára vásárolhatnak belőle a megrendelők. A 60 centiméteres hosszúsággal rendelkező, bullpup felépítésű fegyvert az APS gépkarabélyok leváltására alkották meg és a tervezők szerint pontossága az AK-74-es gépkarabélyhoz hasonló, továbbá a 40 milliméteres gránátvető és az optikai irányzék utólagos felszerelhetőségét is megoldották. A 4,6 kilogrammos ADS gépkarabély tűzgyorsasága 700 lövés percenként, célzott lőtávolsága 500 méter, a felszínen is használatos 5,45x39 milliméteres lőszerének 16 grammos lövedéke víz alatt 5 méterrel 25 méterre, míg 25 méteres mélységben 18 méterre jut el.

Törökországban is lőfegyverektől hangos a média, ugyanis a hadsereg január 11-én átvette az első 500 darab MPT-76-os automata puskáját. Az állami tulajdonban lévő Machines and Chemical Industries Board-nál készült lőfegyverből az évek folyamán 35000 darabot vásárolnak meg, ezekből a haditengerészet és a csendőrség is fog kapni. A gyártásba 15000 darabos mennyiség elejéig a magántulajdonú KaleKalip is bekapcsolódik. A török automata puska az öregedő Heckler&Koch G3-ok utódja lesz. A 4,1 kilogrammos fegyver hossza 92 centiméter, csőhossza 41 centiméter. A 22 millió dolláros állami költségvetésből fejlesztett MPT-76-os első példányait még Mehmetçik-1 névvel és  5,56×45 milliméteres NATO lőszert tüzelve bocsátották csapatpróbára 2008-ban. A lövedék kis teljesítménye nem nyerte meg a katonák tetszését, így egy nagyobb, 7,62×51 milliméteres NATO lőszert alkalmazó verzió került kifejlesztésre. Ezekből 200 darabot még 2014-ben adtak át a katonáknak, akik kellően pontosnak, kevés karbantartást igénylőnek, hideg, meleg, poros körülmények között is megbízatónak találták a fegyvert. Ebben az évben 19500 darab MPT-76-os automata puska átadását tervezik.

Első alkalommal történt meg a Babur-3-as csapásmérő robotrepülőgép víz alóli sikeres indítása Pakisztánban január 9-én. Az Indiai-óceánon végrehajtott teszt egy öt évvel ezelőtt elindult olyamat jelentős mérföldköve. Ugyanis a haditengerészet vezetése 2012-től kezdődően szeretett volna megalkotni egy tengeralattjáróról indítható, nukleáris robbanófejjel felszerelt robotrepülőgépet a hazai gyártású Hatf VII (Babur) alapján. A 600-750 km-es hatótávolságú robotrepülőgép létrehozásához legalább két, 1998-ban afganisztáni célpontok ellen indított, ám pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használtak fel. A terv felettébb nagy kihívást támaszthatott a fejlesztést végzők elé, ugyanis Pakisztán egyik legnagyobb fegyverszállítója, az Egyesült Államok, nem nyújtott technológiai segítséget, míg a Kína gyaníthatóan nem tudott, hiszen ők nem jeleskednek ilyen kategóriájú fegyverek fejlesztésében. A 450 kilométeres hatótávolságú Babur-3-as, mely a szárazföldi indítású Babur-2-en alapul, navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van.

Kereskedelmi műholdak felvételei szerint egy kínai nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró tartózkodott a pakisztáni Karacsi kikötőjében 2016-ban. A felszíni egység kíséretében horgonyt vető kínai egység, indiai források szerint, az egyik legmodernebb volt.

India hat megrendelt KALVARI-osztályú (francia SCORPENE-osztály) tengeralattjáróból már a második is vízre került a Mazagon hajógyárban január 12-én. A KHANDERI nevet viselő tengeralattjáró a tervek szerint még ebben az évben átadásra kerül az indiai haditengerészet számára. Testvérhajója, az elsőnek elkészült KALVARI (S 50), jelenleg a tavaly május elsején elkezdődött tengeri teszteken vesz részt, várhatóan ez év első felében lép majd szolgálatba, pedig már 2012-ben át kellett volna adni a 2005-ben létrejött szerződés szerint. Az öt éves csúszásban lévő P-75I tengeralattjáró-beszerzési projekt így 2020-ra válik teljessé a darabszámokat illetőleg, de az elvárt képességek tekintetében talán még később, hiszen az utolsó két tengeralattjáró anyagi megfontolások miatt a levegőtől független meghajtó rendszer nélkül fog megépülni. Igaz, ezt a későbbiek során is be lehet majd szerelni. A legújabb információk szerint kilenc hónaponként várható egy-egy újabb egység elkészülte, így viszonylag rövid idő belül növekedésnek fog indulni a tengeralattjáró flotta, ami 15 év alatt a balesetek és kivonások miatt 5 egységgel tud kevesebbet felmutatni. A még szolgálatban álló 13 tengeralattjáró üzemképességi mutatója is igen alacsonyan van, 50% körül ingadozik.

December végén megérkeztek Kínába a Szuhoj Szu-35-ös Flanker vadászbombázók. Az egyik legkorszerűbb orosz repülőgéptípus négy példányát egy Iljusin Il-76TD-90VD teherszállítógép kísérte el a hosszú útra. A 2 milliárd dollárért megvásárolt gépek 24 példányát érintő legérdekesebb információ az, hogy ezek lehetnek az utolsó külföldről beszerzett harci gépek, mivel a kínai hadiipar képes hasonló, vagy jobb mutatókkal rendelkező eszközök előállítására, helyi médiaforrásoknak nyilatkozó bennfentesek szerint.

Külföldi piacra szánt új páncélvadászt mutatott be a kínai Norinco. Az ST2-es jelzésű páncélos az évek óta nem gyártott YW534 (Type 89) páncélozott szállító harcjárművön alapul. Ennek egy futógörgővel meghosszabbított alváza és a test hátsó részén elhelyezett torony vonalában kisebb dőlésszögű páncéltesttel ellátott módosítása jelenti az alapot. A háromfős személyzetű toronyban egy csőszájfékkel és füstgázelszívóval ellátott 105 milliméteres löveg került beépítésre. A személyzet negyedik tagja, a vezető a páncéltest mellső részében elhelyezett dízelmotortól balra foglal helyet. Az ST2-es 32 lőszert képes szállítani, maximális lőtávolsága 5000 méter, lövedékével legfeljebb 650 milliméteres homogén acélpáncél átütésére képes.

Tajvanon sikeresen tesztelték a Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatát. A Hsiung Feng 3-asok kifejlesztésével elsősorban a kínai hordozó ellen próbálnának meg védekezni a szigetországban. Egy 400 millió dolláros fegyvervásárlás keretében már legalább 120 Hsiung Feng 3-as robotrepülőgéppel erősítették meg a flottát. A francia eredetű LAFAYETTE (helyi jelölés KANG DING-osztály) és a régi amerikai eredetű KNOX-osztályba (helyi jelölés JANG CSI) tartozó fregattok mellett, a nyolc CSENG KUNG-osztályú (licenc alapján helyben épített OLIVER HAZARD PERRY-osztály) fregattok fegyverzetében, valamint a lopakodó kialakítású HUA KUANG VI-osztályú rakétás gyorsnaszádokon is megjelentek a Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgépek. Továbbá elkészítették a szárazföldről indítható változatát is, ennél négy indítókonténert helyeztek el egy nyerges utánfutón. Az utánfutót a holland DAF licence alapján Tajvanon gyártott kamion mozgatja közúton. A 6,1 méter hosszú, 1,5 tonnás, 180 kg-nyi harci résszel rendelkező Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép a hangsebesség kétszeresével száguld és hatótávolsága 150 kilométer. Az új verzióról úgy tartják hatótávolsága immáron elérte a 400 kilométert is.

A Csendes-óceán túlpartján tesztindításra készülnek, méghozzá a Boeing AGM-84 Harpoon légi indítású hajók elleni robotrepülőgép, szintén megnövelt hatótávolságú változatával. A Block II+ER modifikáció segítségével majd kétszer nagyobb távolságról válik majd lehetővé a felszíni célpontok elleni támadás elindítása. A nagy előnye az lesz, hogy a hatótávolság megnövekedését a harci rész és az üzemanyagrendszer módosításával érték el. Ennek köszönhetően a régebbi Harpoon Block 1C verziók is olcsón átalakíthatók lesznek Block II+ER verzióra.

Átvette 50. Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépét is az amerikai haditengerészet. A típusból eddig 117 példányt vásárolt meg az amerikai flotta, ezekkel 2019-re nyugdíjba küldhetik a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépet.

Az amerikai védelmi minisztérium engedélyezte a Raytheon SM-6 (Standard Missile 6) légvédelmi rakéták eladását különböző nemzetközi ügyfelek számára. A rakétát elsősorban az AEGIS légvédelmi rendszerrel felszerelt cirkálók és rombolók fegyverzetébe szánták. Megalkotásánál a jól ismert SM-3-as légvédelmi rakétát kombinálták a repülőgép fedélzeti AIM-120 AMRAAM aktív önirányítású légiharc-rakéta fedélzeti rendszerével. Az SM-6-os gyártósora számára egy új, 75000 négyzetméteres gyárat is felhúztak az alabamai Huntsville-ben. Az amerikai haditengerészet részére eddig már több mint 300 SM-6 Block I-es légvédelmi rakétát adtak át. Idén a műholdas navigációs rendszerrel, valamint szoftvermódosítással és egyéb továbbfejlesztésekkel ellátott SM-6 Block IA repülési tesztjeit szeretnék végrehajtani, majd 2018-tól már gyártásba is venni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS.

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II.

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Szuhoj Szu-25K.

Sikorsky MH-60R Sea Hawk.

Dassault Mirage F1EQ5.

MiG-31BSzM.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Pilatus PC-21.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

Saab AJ37 Viggen.

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll.

Jakovlev Jak-24U.

Martin Stropnicky cseh védelmi miniszter Twitteren jelentette be, hogy nyártól kezdve a Cseh és a Szlovák Légierő vadászgépei együttműködve védhetik a két ország légterét.

Lengyel nyelvű forrásokban jelent meg a hír, miszerint a Lengyel Védelmi Minisztérium 96 darab használt F-16-os beszerzését fontolgatja, melyet az ottani repülőipar segítségével maguk modernizálnának.

A napokban az argentin FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones SA) állami vállalat átadta az első modernizáláson átesett IA-58H Pucará típusú csapásmérő repülőgépet az argentin légierőnek.

Reméljük, hogy a CAS hosszú távon is megmarad a kecskeméti Gripen-század portfóliójában, és rövidesen (végre) kiteljesedik a bombafegyverzet tényleges alkalmazásával is. S nem nyer teret az a kísértés, miszerint a V4 EUBG CAS tavalyi első félévi – alibi jellegű – letudásával lezártnak nyilvánítsák ezt a feladatot. Amikor ilyen szellemek kísértenek összhaderőnemileg továbbra is alulképzett szf. körökben, akkor jól esik látni, hogy a kiképzés-jártasságfenntartás még folytatódik...

Raven 71 mai útja az FR24-en Kecskemétről Kaposvár DNY-re, a feltételezett JTAC körzetébe...

...Kadarkúttól keletre.

Zord

Ps: Köszönet annak, akit illet.