Öt évvel ezelőtt nyílott meg Zomborban a Védett Ház, a családon belül bántalmazott nők és gyerekek titkos menhelye. A korszerűen fölszerelt, légkondicionált épületben 22 személy elhelyezésére van lehetőség, akik 24 órás védelem alatt állnak. Természetesen csupán a legsúlyosabban bántalmazottak rejtőzködhetnek ebben a szociális intézményben, hiszen megnyitása évében 350 esetben regisztráltak családon belüli erőszakot a városban. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Védett Ház az egész Nyugat-Bácska, vagyis több mint 200.000 polgár kiszolgálására hivatott. A családon belüli erőszak pedig senkit se kímél, gyereket, felnőttet, idős korút, nőt és férfit egyaránt érhet atrocitás.
A Demokrata Párt tagsága szombaton megválasztotta a párt új vezetését. A négy elnökjelölt – Bojan Pajtić eddigi pártelnök, Dragan Šutanovac volt védelmi miniszter, Zoran Lutovac és Srboljub Antić – közül messzemenően Šutanovac kapta a legtöbb szavazatot. Az öt alelnöki tisztségre tizenkét jelölt volt...
Legalább 17-en vesztették életüket kedden Bagdad síita többségű negyedeiben elkövetett két pokolgépes merényletben, amelyek elkövetőjeként az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezet jelentkezett.
A magyar kormány a 2015–2017 közötti időszakot Gulág Emlékévnek nyilvánította. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének alkalmából az egész Kárpát-medencében visszaemlékezéseket, konferenciákat szerveznek és emléktáblákat avatnak a magyarországi vagy helyi kormányhivatalok, szervezetek és aktivisták.
Az emlékév keretein belül szeptember 27-én Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont a Gulág emlékkonferencia elnevezésű rendezvénynek, mellyel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is csatlakozott a magyar kormány által meghirdetett programhoz.
„A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
És mint a gyémánt, megfagyott,
de nem ragyog
a hó, s a szó, mit hóba vés,
nagyon kevés.
Nem futja már idő, ideg,
az éj hideg;
nem futja már a balga hit,
a szavait nem olvassa el senki sem -
mégis üzen.
A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
A jég hátán senki sem él,
kemény a tél.
S a lét csak tárgyi tévedés:
az érv kevés.
Ha él, ha vall, ha néha sír,
a hóba ír,
hogy itt is költő – és magyar -
és jót akar,
hogy itt is hinni, írni mer,
hogy írni kell.
Ha erre futtok szarvasok,
megálljatok:
az ember itt a hóba ír,
mert nincs papír.
S a hóba rótt szó nem fehér,
az ón a vér.”
Karig Sára versét idézve kezdte köszöntését Bali János, az NSKI kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója. Felszólalásában a költőnő súlyos szavaival kívánta hangsúlyozni, hogy a málenykij robotról különösen nehéz beszélni, mivel Kárpátalján nincs olyan magyar család, melyből ne szakított volna ki hozzátartozókat a szovjet kényszermunka.
A Rákóczi-főiskola képviseletében Rácz Béla prorektor köszöntötte a jelenlévőket. Felhívta a figyelmet arra, hogy történelmünkben vannak olyan események, melyekre szívesen emlékezünk vissza és a tanárok is előszeretettel oktatják, de a pozitívumok mellett a negatívumokra is emlékeznünk kell. Múltunkat nem szabad elfelejtenünk, s a történelemkutatóknak az a feladata, hogy ezeket az eseményeket a lehető legmélyebben feltárják, kutassák, hogy a következő generációk minél több ismeretet szerezzenek ezekről a fájdalmas eseményekről.
Szalipszki Endre, a Beregszászi Magyar Konzulátus vezetője folytatta a köszöntések sorát. Majd Molnár János római katolikus esperes-plébános beszéde következett, aki egy személyes szomorú történetet mesélt a jelenlévőknek, miszerint nagymamája is áldozatul esett a malenykij robotnak, mivel férjét is elhurcolták. Több alkalommal Beregrákosról gyalogszerrel kereste fel a szolyvai gyűjtőtábort, hogy egy kis elemózsiát vigyen neki. Társa később eltűnt, s ezek után sosem tért vissza. Nagymamája évtizedek után az egyik szolyvai emléktáblán olvasta eltűnt férje nevét. Az esperes-plébános felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatásokat végezve, előadásokat hallgatva ne csak a számokra és a statisztikákra gondoljunk, hanem élő magyar emberekre, élő magyar családokra, akiknek egyik percről a másikra rombolódtak szét álmai és reményei.
„S évtizedeken keresztül csak egy nagy »MIÉRT?« a magyar emberek szívében. Még mindig nem kaptunk választ arra, hogy miért történt mindez. S még mindig nem hallhattuk azt, hogy sajnáljuk, hogy bocsánatot kérünk. Míg ezeket nem hallottuk, addig nem hallgathatunk el, addig beszélnünk kell róla” – zárta gondolatati Molnár János.
A köszöntőket Szász Jenő, az NSKI elnöke zárta. „Akkor elhurcolták Kárpátalja férfiait, ma pedig elűzik őket a háborús helyzet miatt. S ezen körülmények miatt kiemelkedően fontos az együttérzésünk, a jelenlétünk” – jelentette ki az elnök, majd pedig megköszönte a vendégek jelenlétét, és tartalmas időtöltés kívánt a következő néhány órában.
Az előadásokat Molnár D. Erzsébet történész, Gulág-kutató, a felsőoktatási intézmény adjunktusa kezdte, aki a kárpátaljai elhurcolások történelmi hátteréről, okairól, történetéről számolt be.
Rövid szünet után Szamborovszkyné Nagy Ibolya történész, a főiskola könyvtárának igazgatója folytatta Kárpátaljai szovjet elhurcolások egy mikrotörténeti megközelítésben – Nagybereg c. előadásával. A prezentációkat Fodor Gusztáv református lelkész, egyháztörténész zárta Élő Egyház a halál völgyében. Kárpátaljai református lelkészek a Gulág munkatáboraiban c. előadásával.
A konferencia után Szász Jenő a sajtónak nyilatkozva elmondta: nagyon fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben megismerjék a kárpátaljai magyarság második világháború utáni tragikus történetét. „A közös gondolkodás, tervezés után közösen kell cselekednünk” – mondta végezetül az NSKI elnöke.
Kárpátalja.ma
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által első alkalommal szervezett vándor-sajtófotókiállítás 105 fényképet mutat be, amelyek a 2015 Brassaï Sajtófotó pályázatra beérkezett munkáknak csupán egy részét képviselik. Öt kategóriában 35 pályázó vett részt. A díjazottak között van Ótos András, lapunk újvidéki szerkesztőségének fotóriportere, aki hír- és eseményfotó kategóriában harmadik helyezést ért el.
Képekről szavakkal. Verebes György képeiről testvéri szavakkal. És mégiscsak festményekről, írva, felolvasva. Ismerve kézmozdulatokat, eszmét, napszakot, éj-szakot, hogy mikor is, hogyan is festette ezeket a képeket. Vagy mégsem arcok, kezek, festmények ezek? Lehet, hogy kinyilatkoztatások, jelek, haladó és halódó történetek.
Ültem a kerítés tövében. Két és fél évtizede annak, hogy elkezdett bedőlni, aztán megállt. 30 fokos a dőlés szöge, azt mondták a szakemberek. Az utcabeliek is éppen ezt mondták, miután megállapították, hogy semmit sem teszek ez ellen.
Nem.
Szobrot állítottak Petőfi Sándornak Nagykaposon. A város főterén elhelyezett alkotást a jubiláló Erdélyi János Vegyeskar ünnepsége keretében avatták fel szeptember 24-én. Ünnepi beszédet Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke mondott.
Fennállásának húszéves jubileumát ünnepelte a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar szeptember 24-én. A Dobó István téren megtartott szoboravatás volt az ünnepség első felvonása.
A Himnusz közös eléneklése után Gabri Rudolf, a Nagykaposi Csemadok Alapszervezet elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Külön köszöntötte Herczeghné Petneházy Melindát, a Herczegh Károly Alapítvány társalapítóját, Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, Tarnóczi Józsefet, Ónód város polgármesterét, Túri Török Tibort, a szobor alkotóját, illetve Petrikán Pétert, Nagykapos polgármesterét.
Ünnepi beszédet Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke mondott, aki hangsúlyozta: “Történelmünk bizonyítja, hogy közösségként csak akkor lehetünk valóban sikeresek, ha vállaljuk identitásunkat, gyökereinket, tehát önmagunkat. Petőfi Sándort és az 1848-49-es események szellemi örökségét, mint a magyar nemzettudat szilárd alapját említette. A Csemadok elnöke rámutatott, hogy: “Petőfi költészetének legerőteljesebb szólama, mintegy imába foglalva azt hangsúlyozza, hogy a mi mindennapi szabadságunkat adja meg nekünk az élet, pontosabban: inkább harcoljuk ki magunknak, mert akkor talán nagyobb becsben fogjuk tartani.”
Bárdos köszönetét fejezte ki a jubiláló Erdélyi János Vegyeskar egykori és jelenlegi tagjainak azért, hogy ösztönzésükre ezentúl egyik legnagyobb költőnk mellszobra is gazdagítja Nagykapos szobrainak sorát. A Csemadok országos elnöke emlékeztetett, hogy 1968-ban az első világháború utáni felvidéki történelem első köztéri, magyar vonatkozású szobrát épp az Ung-vidéki városban állították fel, ez pedig Erdélyi János képmása, amit a későbbiekben a milleniumi Turul madár, illetve Szent István király egészalakos szobra is követett.
A sors szerencsés játékaként megemlítette, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, Horti Réka éppen Petőfi szobrának avatása előtt érkezett az Ung-vidékre, így a Nemzetpolitikai Államtitkárság időzítésének és a helyi csemadokosok figyelmességének hála az ünnepély konferálásával tevékenyen részt tudott venni az emlékállításon.
Bárdos Gyula beszéde után Gabri Rudolffal és Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművésszel leplezte le az alkotást, majd Pándy Árpád, nagykaposi református lelkész megáldotta azt. Végül a jelenlévő intézmények, szervezetek képviselői, illetve a további résztvevők elhelyezték koszorúikat a szobornál. Közben közreműködtek a Kárpát-medencei Kórustalálkozón résztvevő kórusok.
Az ünnepélyes szoboravató a Szózat közös eléneklésével zárult, majd a IV. Kárpát-medencei Kórustalálkozóval folytatódott a műsor, amit az Erdélyi János Vegyeskar megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére a helyi rendezvényközpontban tartottak. Az eseményről hamarosan külön beszámolót olvashatnak oldalunkon.
Gabri Rudolf a Felvidék.ma-nak a szoborállítás kapcsán elmondta, hogy a nagykaposi 48-as emlékhely kialakításának ötletével az Erdélyi János Vegyeskar állt elő. Az egyeztetések során arra jutottak, hogy a szabadságharc költőjének állítsanak emléket. A megvalósításhoz szükséges támogatásért a kezdeményezők az önkormányzat kulturális bizottságához fordultak, viszont a kérelmüket elutasították. A Bethlen Gábor Alaphoz azonban sikeresen pályáztak, melynek köszönhetően megvalósulhatott a szoborállítás, így ezentúl Nagykapos főterén a kor kiemelkedő alakja emlékeztet az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra.
Elsősorban a kivitel növelésével lehetne fellendíteni Kishegyes község gazdaságát – hangzott el a községháza tanácstermében megtartott üzleti fórumon, amelyen több tíz vállalkozó vett részt, valamint a községi közigazgatás illetékesei is jelen voltak.
A hétvégén Bácsfeketehegyen került sor a Vajdasági Pax Romana szokásos őszi tanulmányi hétvégéjére és a közgyűlésére. Ez alkalommal Quo vadis, keresztény Európa? (Hová tartasz, keresztény Európa?) címet viselte a találkozó, és különös hangsúlyt kapott a migránsválság, valamint az európai identitás és értékek megőrzése.