Biztonságpolitika

A több mint ötven éve repülő Boeing 747-es típus másodvirágzása az elmúlt évtizedben fellendült e-kereskedelemnek köszönhető. A légi áruszállításban az utasforgalomból fokozatosan kiszorult és kargógéppé átalakított Jumbók éppúgy megtalálhatók, mint az eredetileg is teherszállítónak készült példányok. Néhány ilyen gép kormánya mögött magyar pilóta ül. Egyikük Szüle Zsolt kapitány, aki immár tíz éve repüli a legendás típust. 

Volt idő, amikor a Boeing 747-esre csak a közforgalmi repülésben eltöltött évtizedek, a szakmai lépcsőfokok megmászása – 10-15 ezer óra repült idő, szélestörzsű tapasztalat, stb. - után, pályafutásuk megkoronázásaként kerülhettek a pilóták. Az ezredfordulót követően ez megváltozott, és már a fiatalabb repülőgép-vezetők is lehetőséget kaptak a típuson. Így bukkantak fel a világban szerencsét próbáló, szakmai kihívást kereső magyar pilóták is a B 747-esek fedélzetén. Ők többnyire első tisztként dolgoztak, és csak néhányukból lett idővel kapitány. Arra sokáig nem is volt példa, hogy valaki kapitányként debütáljon a Jumbón. Az elsők között volt Szüle Zsolt is, aki először légiforgalmi irányító majd később Boeing 737-es első tiszt és kapitány lett. A párhuzamosan űzött két hivatás nehezen fért meg egymás mellett, és amikor döntenie kellett, a frekvencia másik végét, a pilótafülkét választotta.

A közelmúltban azért kerestem meg, hogy saját élményein és tapasztalatain keresztül nyújtson betekintést a Boeing 747-esen dolgozó, világjáró kargópilóták kívülről kalandosnak tűnő, belülről olykor nagyon is rögös mindennapjaiba. Beszélgetésünkre, ha nem is egy Jumbo fedélzetén, de mindenképpen autentikus környezetben került sor, Zsolt B 747-es szimulátor központjában, a Simflite-ban. Arra kértem, hogy mielőtt elmerülünk a kargópilóták mindennapjaiban, röviden idézze fel a pilótafülkébe vezető út főbb állomásait.

[...] Bővebben!

A Coronelt túlélő angol hajók a csata után azonnal visszaindultak Falkland felé, mivel teljesen nyilvánvaló volt, ha a chilei vizeken maradnak, ők sem kerülhetik el a Good Hope és a Monmouth sorsát. Miután sikerült leráznia üldözőit, a Glasgow nyugat felé egy nagy kanyart megtéve déli irányba fordult, és három napon át húsz csomó feletti sebességgel haladva egyenesen a Magellán-szoroshoz hajózott. A cirkáló itt várta be a Canopust, mely a tőle telhető legnagyobb, kilenccsomós sebességgel kínlódta el magát a szorosig. A Canopus közben kétszer is csak néhány mérfölddel kerülte el a sérült angol hajók után kutató német cirkálókat, akik a rossz időben szerencsére nem vették észre a kivénhedt csatahajót. A Canopus és a Glasgow november hatodikán találkozott a Magellán-szoros bejáratánál, és innen együtt mentek Falklandra. A Canopus hajtóművei útközben kétszer is felmondták a szolgálatot.

Az Otranto, hogy biztosan elkerülje a dél felé haladó német hajókat, a csata után kétszáz mérföldet hajózott nyugat felé, ki a Csendes-óceánra. A segédcirkáló csak ezután fordult délnek, és a Magellán-szorost elkerülve a biztonságosabbnak gondolt Horn-fok körüli utat választva jutott vissza a Falkland-szigetekre.

[...] Bővebben!

Közvetlen rálátás jeligére.

Zord

Londonba először nem az ütközet híre jutott el, hanem az, hogy a német hajók november harmadikán befutottak Valparaisóba. A vereségről egy nappal később szereztek tudomást, amikor a németek nyilvánosságra hozták Spee Berlinbe küldött jelentését, és ünnepelni kezdték győzelmüket.

Az anyagi veszteség tulajdonképpen nem volt jelentős, csupán két, már nem egészen korszerű páncéloscirkáló veszett oda, melyek elvesztése nem rendítette meg a Royal Navy-t. Alig egy hónappal korábban Otto Weddigen egyetlen tengeralattjáróval három angol páncéloscirkálót küldött a tenger fenekére – majd néhány héttel később egy negyediket is –, nagyobb veszteséget okozva ezzel a briteknek, mint Spee egész hajóraja. Ezúttal azonban másról volt szó, nem egy lesből támadó tengeralattjáró véletlen szerencséjéről. A brit flotta kötelékek közötti, felszíni tengeri ütközetben akkor már több mint száz éve, az 1810-es Grand Port-i ütközet óta nem szenvedett vereséget. A coroneli vereség tehát valódi jelentőségét messze felülmúló döbbenetet okozott Angliában, és diadalmámort Németországban.

[...] Bővebben!

Közel tíz éve már, hogy Szolnokon egy kezdő fedélzeti technikus kutató-mentő szolgálatba lépett. A kollégái csak annyit tudtak róla, hogy repülőgép-szerelő képesítése mellett más műszaki végzettsége is van, sőt ács és bútorasztalos szakmát is kitanult. Mivel a nevét nem tudták, azt kérték a parancsnoktól, hogy mutassa már be „a srácot”, mert lenne hozzá kérdésük autószereléssel és asztalos munkákkal kapcsolatban.

A sokoldalú fiatalember Besenyei Martin főtörzsőrmester volt, aki a Jak-52-es repülőműszaki beosztásból került a szállítóhelikopterek fedélzetére. Kollégái természetesen megismerték a „rendes” nevét is, de „A Srác”, mint becenév végleg ráragadt – ma is ez olvasható hajózóoverallja névtábláján. A főtörzsőrmester szakmai életútja inspiráló lehet bármely műszaki érdeklődésű fiatal számára.

[...] Bővebben!

A háború kitörésekor Németországnak két cirkálója, és három segédcirkálója tartózkodott az Atlanti-óceánon. A Dresden néhány heti portyázás és két teherhajó elsüllyesztése után áthajózott a Csendes-óceánra, így az eredetileg az ő leváltására érkezett Karlsruhe maradt az egyetlen német hadihajó a térségben.

A 139 méter hosszú, 4.900 tonnás Karlsruhe vadonatúj, alig fél évvel korábban szolgálatba állított hajó volt, a német haditengerészet egyik legkorszerűbb egysége. A négykéményes cirkáló 26 ezer lóerős turbináinak köszönhetően elérhette a 28 csomós sebességet is, fegyverzete azonban ugyanúgy csak 105 mm-es ágyúkból állt, mint a korábbi német cirkálóknak.

A hajó augusztus hatodikán Pernambuco közelében találkozott a Kronprinz Wilhelm utasszállítóval, melyet a berlini utasításoknak megfelelően fel kellett fegyvereznie, hogy a hajó a továbbiakban segédcirkálóként tevékenykedjen a térségben. A cirkáló által hozott fegyvereket átszállították a Kronprinz Wilhelm fedélzetére, és éppen arra készültek, hogy üzemanyagot vételeznek az utasszállító tágas széntárolóiból, amikor váratlanul feltűnt a láthatáron az angol Suffolk cirkáló, a brit Negyedik Cirkáló Kötelék parancsnokának, Sir Christopher Cradock ellentengernagynak a zászlóshajója. A két német hajó az éppen megkezdett szenelést azonnal félbeszakítva menekülni kezdett, a Karlsruhe északra, a Kronprinz Wilhelm délre. A Suffolk a német cirkálót követte, és közben rádión riadóztatta a közelben tartózkodó Berwick és Bristol cirkálókat is. A Berwick túl lassú volt ahhoz, hogy a német hajót utolérhesse, a gyors járatú Bristol könnyűcirkáló viszont jó helyzetben látszott lenni ahhoz, hogy elvághassa a németek menekülési útvonalát.

[...] Bővebben!

Az ősz végére egy ősz eleji rendezvény felidézését tartogattam. Néhány évente baráti találkozóra gyűlnek össze a közel három évtizede, 1997-ben felszámolt 101. Felderítő Repülő Század tagjai. Legutóbbi találkozójukat szeptember 5-én tartották Kaposújlakon. 

Az élet óhatatlan velejárója, hogy az egyes közösségek idővel felbomlanak, tagjai szétszélednek. Jobb esetben a közösen megélt élmények és az összetartozás érzése arra ösztönzik az egykori társakat, hogy időről időre találkozzanak, kezet rázzanak egymással és felelevenítsék az emlékeket. Ugyanakkor mindig kell valaki, aki ezt a közösséget összefogja, felvállalja a feladatot és megvalósítja a találkozót. Az egykori taszári Szuhoj század esetében ez a valaki a találkozók szervezője és motorja, Horváth István (Buci) nyugállományú törzszászlós, aki a Szu-22-esek és An-26-osok rádió berendezésein dolgozott. A valóság sajnos az, hogy az évek könyörtelen múlásával a közösség egyre kisebb és vannak, akikkel többé már nem találkozhatnak az egykori századtársak. Horváth István felhívására ezúttal közel hetvenen gyűltek össze a volt taszári Szuhoj fészekhez közeli kaposújlaki repülőtéren. A század egykori parancsnoka, Balogh Imre a találkozók állandó résztvevője volt. Idén egészségi okokból nem jöhetett el, ezért üzenetében köszöntötte egykori beosztottait.

[...] Bővebben!

A NATO-hoz 2004-ben csatlakozott balti államok - Litvánia, Észtország és Lettország - nem rendelkeznek vadászgépekkel, légterük védelmét a kollektív védelem jegyében a szövetség biztosítja. A Magyar Honvédség szerepvállalása a Baltic Air Policing (BAP) néven ismert misszióban immár tíz éves múltra tekint vissza. A kecskeméti, szolnoki, pápai és veszprémi katonák négy Gripen vadászgéppel jelenleg a negyedik rotációt teljesítik, megbízatásuk a vége felé jár. Mindennapjaikba egy médianap keretében kaptunk betekintést.

[...] Bővebben!

Mint mindenki mást, a Kelet-ázsiai Hajórajt is teljesen váratlanul érte a háború kitörése. 1914 júniusában a hajóraj még békésen készülődött a német kézen levő Csendes-óceáni szigetek közötti szokásos nyári körútjára. A két páncéloscirkálón esedékes javításokat ezúttal is a japán Nagasaki kikötőjében végezték el, ahonnan a két hajó június 28-án futott ki első úti célja, a Carolina-szigeteken fekvő Truk felé. Ide július hetedikén érkeztek meg, és 15-én indultak tovább Ponapéra. Innen néhány nap múlva tovább kellett volna hajózniuk a Bismarck-szigetek és Új-Guinea felé, azonban Spee ekkor már érezte a puskaporszagot a levegőben.

[...] Bővebben!

A BAP 69 gépei - az MS20 Block II korszerűsítési csomagnak és a realizált 2021-es rakétabeszerzésnek köszönhetően - már az új rövid hatótávolságú fegyvert, az AIM-2000 IRIS-T-t is hordozzák. Tegyük hozzá, hogy részben, a továbbra is használt AIM-9L/I-1 Sidewinder mellett, például eltérő függesztésű géppár keretében.

Legyenek a célok keletiek (itt kalinyingrádi éleslövészetre áttelepülő, R-73-assal függesztett Szuhojok és MiG-ek)...

...vagy nyugatiak (itt Bomber Task Force kísérés dyessi B-1-esekkel)...

...esetleg "embertelenek" (itt a térségbe települt kanadai erők Blackjack drónja :-)... 

...a nagy távolságú VID és az objektív kontroll tekintetében kulcsfontosságú a Litening konténer a magyar Gripenek számára. Nem beszélve a BAP idején kint is repülhető CAS gyakorló feladatokról, ahol a precíziós levegő-föld képességek a berendezés nélkül nem lehetségesek.

Keszi Gripen a médiadelegációt szállító 604-esről fotózva, az őszi balti felhőrétegeken át erőlködő Nappal "kötelékben".

Visszatéréskor csak a Mátra ~900 méter fölötti részei és a Gagarin hőerőmű mikroklimatikus zónáját jelölő mesterséges gomoly dudorodik ki a ma két honvédségi repülőgépet is kitérőre kényszerítő felhőtakaróból.

Zord

Zord

2018 májusában egy tengerészgyalogos hamvaival és hagyatékával egy amerikai üzletember érkezett Budapestre. Utazásával a tengerészgyalogos kívánságát teljesítette, akit gyerekkora óta barátjának mondhatott, és akinek kérése az volt, hogy a végső nyughelye szülőföldjén legyen.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után külföldre emigráló magyarok a legkülönbözőbb életutat futották be. A többség beilleszkedett az új környezetbe, voltak, akik visszatérhettek eredeti mesterségükhöz, mások új szakmát tanultak, és abban igyekeztek boldogulni, néhányan pedig a befogadó ország fegyveres erőinél találtak megélhetést. Utóbbiak közé tartozott Szabolcs István is, aki az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (US Marine Corps) légierejénél szolgált. Hosszú út vezetett Budapestről egy F-4 Phantom II-es vadászbombázó hátsó üléséig. Mivel a személyes találkozó és beszélgetés már nem jöhet létre, a Szabolcs István – vagy, ahogy Amerikában nevezték, Steven Szabolcs - által bejárt útnak csak egy-egy szakaszát ismerhetjük meg visszaemlékezések, fotók és dokumentumok segítségével.

[...] Bővebben!

A XVII. század végére egyértelművé vált, hogy a tengerek ura Nagy-Britannia maradt. Uralkodó pozíciójukat az angolok Gibraltár 1704-es, majd Málta 1798-as megszállásával tették vitathatatlanná és megtámadhatatlanná. A britek ezzel gyakorlatilag bekerítették Európát. Erről a három pontról – hazai kikötőikből, Gibraltárról és Máltáról – az angolok lényegében Európa tengeri kereskedelmének valamennyi útvonalát ellenőrzésük alatt tudták tartani. Ettől kezdve a tengereken, és közvetve egész Európában csak az történhetett, amit a britek akartak, illetve amit megengedtek.

[...] Bővebben!

A Delta Airlines első hetvenöt évében amerikai repülőgéptípusok voltak a meghatározóak a légitársaságnál. Az európai Airbus első gépe a kilencvenes évek elején jelent meg a cégnél, de az igazi áttörésre az ezredforduló utánig kellett várni. Akkor viszont fordult a kocka, az Airbusok gyakorlatilag minden kategóriában átvették a vezető szerepet a Delta útvonalain és segítségükkel a cég a világ harmadik legnagyobb légitársaságává fejlődött. A Delta Airlines történetét flottafejlesztésén keresztül bemutató sorozat negyedik, befejező részében erről az időszakról lesz szó.

A Delta Airlines és az Airbus közös történetében megkerülhetetlen szerepe volt a légitársaságok felvásárlásának. Az A310-es 1991-ben a Pan Am-től került az atlantai céghez, a következő flottabővítés pedig a Northwest Airlines és a Delta 2008-2010 között lezajlott összeolvadásának volt köszönhető.

[...] Bővebben!

Ahogy közeledik az elkerülhetetlen, egyre fontosabb a légierő ikonikus, közel fél évszázada rendszerbe állt típusának, a Mi-24-esnek a megörökítése. Mert - különösen a "mihut" idehaza kiszolgáló/repülő magyar katonák és civilek generációi által végzett munka - a hálás nemzettől főhajtást érdemel. 

Légilövészet légifotón, a színes őszi Bakony díszletei között. Dolgozik a GS-30-2K gépágyú a körös-hegyi lőtéren.

Előkészületek még a lövészet előtt: a fegyverbölcső leeresztése. Innen a gép mellől a Sturm irányított rakétarendszer rávezető alrendszere, a Raduga-S optikai egysége is jól látható.

A gép infraképének elnyomására szolgáló (hűtőradiátort tartalmazó, ugyanakkor a hajtómű forró égéstermékét a főrotor síkba irányító, így hideg levegővel keveredését elősegítő) EVU rendszer a földi ellenőrzés során. Kevesen tudják, hogy megegyező funkciójú, hasonló kialakítású eszköz a Super Puma családhoz is rendelkezésre áll.

Földközelben a lőtéren. A szárnycsonk alatti belső tartókon PTB-450 póttartályok, melyek a típus "második hazai eljövetele" idején rendszeres használatot élveztek. 

Újabb feladat előtti indítás. Lángot okád az AI-9V kissárkány.

Az ex-NDK-s 334-es az egyik utolsó mohikán, Magyarországon az átadás után 24 évvel repült először (1995-2019). 

Felszállás a "0"-pont melletti füves placcról.

Alacsony felhők, maradék fények, Mi-24-es lőtéri várakozón. 

Tűzcsapás 30-asokkal hosszú expozíciós felvételen. Nem először, de lehet, hogy utoljára?

Zord

Üdvözlet Bécsből, a semleges Ausztria haderejének 70.születésnapja, az államszerződés ünnepe (Nationalfeiertag) alkalmából.

Skyranger 30 Pandur EVO csapatlégvédelmi prototípus/demonstrátor a parádé előtt várakozik, még a Hofburgon kívül.

Itt már a rendezvény végén, az elvonulás közben, még az Udvarban. A torony erősen mokáp jellegű, és a korábbi osztrák változatról készült rajzokkal szemben nagyon hasonlít a többi megrendelőére. 

Ausztria réskitöltő radarja, a (Thomson CSF) Thales RAC 3D és egy manó.

A jelen Black Hawkjai és a jövő C-390-ese.

A portugál légierő gépe vett részt Magyarország szomszédjának egy kori társnemzetének jubileumi  parádéján. Jól megfigyelhetőek a szárny alá (az utántöltő konténerek felerősítési csomópontjaira) függesztett Elit Spear elektronikai hadviselési konténerek.  

Nemzeti színű pirotechnika az Eurofighterek áthúzása előtt.

Leopard 2A4 "Litzi", speciális festésű példány.  

Pillantás közelebbről.

Leonardo AW169, egyelőre békeidős változat, felszállóban a Hofburgból.

Az egy kör után visszanéző 5MID szép esti fényben. 

Zord

A három évvel ezelőtti angliai körút alapvetően pozitív tapasztalatokkal járt, az ország egész kellemesnek és érdekesnek bizonyult, olyannak ahová szívesen látogatnék el újra. Azt azonban nem gondoltam, hogy erre a látogatásra a közeljövőben sor kerülne, és egyébként is inkább az északi, skót területeket terveztem be következő úti célként. Azonban úgy adódott, hogy idén ismét lehetőség nyílt egy angliai kirándulásra, és nem láttam okát annak, hogy ne éljek vele. A célpont ezúttal kimondottan Portsmouth volt, innen indultunk tovább más kikötők felé.

Az angliai beutazás ezúttal korántsem volt olyan egyszerű, mint három éve, mivel éppen indulás előtt két hónappal tették itt is kötelezővé a beutazási engedélyt. A hasonló amerikai engedély megszerzése annak idején nagyon egyszerű volt, a neten ki kellett tölteni és be kellett küldeni egy formanyomtatványt, be kellett fizetni az illetéket, és gyakorlatilag automatikusan megküldték a beutazási engedélyt, hacsak az ember nem nyilatkozott úgy, hogy beutazásának célja terrorista merényletek elkövetése, és az USA államrendjének megdöntése. Az angol engedély beszerzése már jóval macerásabb, le kell tölteni hozzá egy külön applikációt, és be kell szkennelni az útlevelet. A legtöbb gondot szerintem mindenkinek a fényképes azonosítás okozza, a rendszer elég nehezen fogadja el a szelfiket. Végeredményben nem egy ördöngösség, nekem félóra se kellett az egészhez, de elég bosszantó, és szerintem feleslegesen bonyolult. Az engedély két évig érvényes.

[...] Bővebben!

Si vis pacem, para bellum - unos-untalan belénk sulykolt mondat, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. Bár alighanem önmagában is több jogos kérdést generál, mint megválaszol, nem alkalmas arra sem, hogy válaszul szolgáljon arra a kérdésre: vajon mit csináljanak azok, akik valamiért nem tudnak készülni a háborúra? Amire viszont roppant egyszerű a válasz is, nevezetesen, hogy a békéért tegyenek meg mindent, amire csak képesek. Kivéve persze a háborúra készülést, mert arra nem, hiszen abból indultunk ki.

A háborúra, hadviselésre való készség ugyanis nem magától értetődő, hiányában pedig a fenti alternatíva az egyetlen opció.  Olyannyira összetett, erőforrásigényes és magas kockázatú dologról van szó, hogy roppant alacsony azon országok, entitások száma, amelyekrōl ma állítható ténylegesen - és nem csak veszélyes illúziójának vezetési/lakossági szintű megléte, mert az valami más. Az előbbi esetében büntetőjogi kategória, az utóbbi esetében kollektív tudatlanság, éretlenség és a kiszolgáltatottság indikátora.

A háborúra való képtelenség összetevői változékonyak, de kiragadott példa bōven akad, amire ismérvként tekinthetünk, figyelembe véve persze a kontextust is:

- a koncepcionális, politikai keretek elégtelensége, belső ellentmondásossága, a tényleges stratégiai lépésekkel, kommunikációval való inkoherenciája vagy fordítva

- csapongás 

- doktrínális, terminológiai, definíciós hiányosságok, beleértve ebbe a nemzeti szaknyelv elhanyagolását is. A "lost in translation" valós veszély. Aki nem akarja lefordítani, az valószínůleg meg sem érti (jól), ami aztán dominóelven fut tovább térben és időben

- nárcizmus, egoizmus és erőszakosság, urizálás, mint a vezetői kiválasztási szokásjog/kultúra nem kizáró, hanem jellemző érvényesülési kritériuma, gyakorlata

- külsō entitás akár csak szellemi-intellektuális dimenziójú befolyásának az objektív, valós képalkotást ellehetetlenítő, torzító jelenléte, az idegen neveltség, a copy-paste szellemiség dominanciâja

- a háború (is) kollektív műfaj. Az egyéni vezetői nünükék szimbolikusnál nagyobb mérvű érvényesítése, kiszolgálása képességlimitáló faktor

- krízistagadás, szőnyeg alá söprés

- a transzparencia hiánya, mely jellemzően 95 százalékban képességhiány rejtése, csak 5 százalékban valós képesség jogos fedése

- az önmagunknak hazudás prioritása a másoknak hazudás felett

- valamire rámondani, hogy mi, pedig nagyon nem

- a képességlétesítés, fenntartás és fejlesztés intézményének illetve összehangoltan működő rendszerének hiánya, párhuzamosságok, ellenáramok és ebből evidensen fakadó konfliktusok, melyek a problémák elmélyítésére alkalmasak, nem a megoldásukra

- képességösszetevők kezdeti és "normálissá érő" hiánya, üres, vagy javarészt üres képességdobozok az illúziókeltésnek is csak a küszöbértékén.: fenntartási-karbantartási feltételek, infrastruktúra, kiképzés, pusztítóeszköz, stb. elégtelensége

- a figyelmeztető jelek, válsághelyzetek elégtelen kezelése, erőforrások ilyenkori elvonása, nem fokozása

- aktív erōk alacsony feltöltöttsége, alacsony hadrafoghatósága 

- prototípusok, papírprojektek, nem késztermékek, kis szériás termékek visszatérő preferálása fő fegyverrendszereknél, ahol sajnos számít

- követelménytámasztási, termékvizsgálati, tesztelési (önálló értékelési) kêpesség elégtelensége

- platform, nem pedig konfiguráció-centrikusság

- felülpozícionált, hosszú távon kétes fenntarthatóságú ipari projektek az ágazati beszállítói potenciál becsatornázása, reális ütemű fejlesztése helyett

-"A' konjuktúra elszalasztása kreatív kereskedelmi/eredet/cimkézési opciók feltárása- alkalmazása helyett

- dotált, garantált tranzakcionális korporatív illúziókeltés, valós termelés és hozzáadott érték helyett átcímkéző/vendori/"rendszerintegrátori" ténykedéssel

A sort még lehetne folytatni, hangsúlyozottan konstruktív éllel.

Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a bêkét.

Si bellum gerere non potes, pacem pete.

Zord

Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.

A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.

[...] Bővebben!

A nyolcvanas évekre a Delta Airlines öt évtizedes működést tudhatott maga mögött és a mezőgazdasági repülőgépektől eljutott a szélestörzsű óriásokig. Olyan repülőgépek üzemeltetése kezdődött ebben az évtizedben, amelyek közül néhány ma is forgalomban áll. A nyolcvanas évek azonban nem indultak könnyen. A gazdasági helyzet, az üzemanyag ára és az 1978-as deregulációs törvény miatt kialakult verseny nehéz helyzetbe hozta a légitársaságot, amely további beszerzésekkel igyekezett előrelépni. Ezek középpontjában a Boeing volt.

A Delta Airlines nem volt egyedül a problémáival, számos más iparági szereplő küzdött hasonló gondokkal, és ahogy az lenni szokott, létszám csökkentéssel igyekezett túlélni. A Deltánál másképp gondolkodtak, a dolgozók közel tíz százalékos fizetésemelést kaptak, továbbá olyan repülőgépek beszerzését célozták meg, amellyel leválthatták az öregedő és kevésbé gazdaságos típusokat.

[...] Bővebben!