Javában benne vagyunk az őszben, ami idén a szokásos pipishegyi kutató-mentő gyakorlat nélkül telik. Ennek megfelelően a Mátrában csekély a helikopteres forgalom, a szolnokiaknak a Dunán túl, a Bakony és a Balaton térségében volt és lesz dolguk. Olykor azért felbukkan egy-egy helikopter a Pipishegyen: két hete egy Mi-24P dolgozott innen, ma pedig egy Mi-24V települt át, hogy helyben és a környéken repülve mérje a mérhetőt.
* * *
Fotó: Colin Penny
Castex álláspontja alapján a földrajz a stratégia alapvető tényezője volt, amit szerinte mindig az adott kor környezetéhez igazított szemlélettel szükséges vizsgálni. Castex központi kérdésnek tekintette a tengeri hatalom számára a csatahajó-flottát, miközben nem csak a tengeri stratégiára, hanem a stratégia egészére fókuszált. Azaz szerinte a szárazföldi és tengeri stratégiákat egy általános stratégia (stratégie générale) koordinálja és ez a magasabb szintű stratégiai koncepció egyesíti az adott ország erőit (nem csak katonai értelemben) és biztosítja ezek együttes alkalmazását.
Castex szerint az Egyesült Királyság volt a fő nyertese az ipari forradalom által bekövetkezett kereskedelmi bővülésnek, mivel a kereskedelem és a megnőtt ipari kapacitás népességrobbanást okozott, valamint ettől kezdve már nehezebb árufajtákat is sokkal olcsóbban lehetett szállítani a tengereken. Castex rámutatott, hogy mivel a tengeri kereskedelem a nemzetek gazdagodását jelentette, egyben ez vált a nemzetek közötti fő konfliktusforrássá. Véleménye szerint általánosságban minden modern háború egyben tengeri háború is. A tengeri kommunikációs vonalaknak háború idején három feladata van: a gazdaság működését alátámasztani, biztosítani a katonai egységek szabad mozgását és ahol a földrajzi körülmények szükségessé teszik, biztosítani a nemzet belső kommunikációját is. A kommunikációs vonalakat Alfred Thayer Mahanhez hasonlóan használta, azaz ezek a vonalak nem a szárazföldön megszokott vonalaknak felelnek meg, mint amilyenek a hadseregek által használt utak, hanem ezek a flotta számára üzemanyag-utánpótlási szempontból fontosak.
Castex úgy vélte, hogy a tengeri műveletek fő célja a tengeri fölény megszerzése vagy az ellenség fölényének gyengítése, amihez szükséges a felszíni kommunikációs vonalak megszerzése az ellenség vonalainak akadályozása mellett. Ebben az értelemben a tengeri kommunikációnak offenzív és defenzív aspektusa is van, mert a vonalak fenntartása lehetővé teszi a tengerentúllal való kapcsolattartást, míg az ellenség ezen a téren való akadályozása védelmet nyújt a szárazföldi hátországnak. Elképzelése szerint a flotta feladata, hogy azoknak a csapatoknak nyújtson védelmet, akik ezeket a vonalakat támadják. Szerinte több tengeri stratégia is alkalmazható a földterületek ellen és végső soron a szárazföldön dőlnek el a konfliktusok, ezért a szárazföld elsőbbségét vallotta a tengerekkel szemben.
Mivel nem biztosítható az abszolút tengeri fölény, ezért szükség van a szárazföld megszállására. Castex nem tartotta elérhetőnek az abszolút tengeri fölényt, mivel a tengeralattjárók képesek a folyamatos jelenlétre és a hadműveletek folyamatos végrehajtására, míg a mozgásuk akadályozása nehézségekbe ütközik. Castex úgy gondolta, hogy a relatív tengeri fölényt elérve az erősebb fél lehetőséget kapna arra, hogy lebénítsa vagy korlátozza az ellenség nemzetközi kapcsolatait, diktálja az ellenség más, semleges államokkal való kapcsolattartását és támadja az ellenség partvonalát. Ezek alapján a csata kibővült mind térben, mind időben, amivel Castex arra utalt, hogy a folyamatos változásban lévő helyzet megköveteli a flexibilis igazodási képességet, így a földrajzi determinisztikus szemléletmód is gyengébben jelent meg nála.
Castex az elsők közt volt, akik felismerték a légi hadviselés fontosságát és alkalmazhatóságát a tengereken. Véleménye szerint a légi fölény még relatívabb, mint a tengeri fölény, hiszen még a leggyengébb ellenfél sem akadályozható abban, hogy az felderítő vagy bombázó műveleteket végezzen, majd gyorsan visszavonuljon. A tengeri fölény viszonyában csak a vízfelszínen (mastery of the surface) gondolta elképzelhetőnek a relatív fölényt, alatta és felette nem. Castex azt gondolta ideálisnak, ha a haditengerészet és a hadsereg közti együttműködés olyan erős, mint a gyalogság és a tüzérség közt, amely hasonlatban a hadseregen van a fő fókusz és a haditengerészet a tüzérségnek felel meg, azaz támogató funkcióval bír.
Castex tanácsa a francia haditengerészetnek az volt, hogy csak akkor fogadjon el döntő csatára lehetőséget, ha már kialakította a kedvező egyensúlyt. Az egyensúly kialakítására pedig a stratégiai manőverezést javasolta, ami a saját egységek megosztásán keresztül éri el az ellenfél egységeinek megosztását. A manőverezhetőség legfontosabb feltétele a tér, mivel a technológiai fejlődés összezsugorította a tér és idő dimenzióját, így stratégiai manőverezhetőség csak óceánokon vagy tengereken vált megvalósíthatóvá. A manőverezés révén a gyengébb fél kedvező körülményeket teremt az erősebb flottával való konfrontációra.
Castex megalkotta a geoblokkoló pozíció elméletét, miszerint a földrajzi elhelyezkedésből fakadóan néhány nemzet aránytalan előnyt birtokol. Mindez jól látható az Egyesült Királyság és Japán esetében, ahol a kivételes elhelyezkedés lehetővé teszi a hatékony blokád felállítását. Történelmi vizsgálatai során arra jutott, hogy a koalícióba tömörülő és hegemóniára törő kontinentális államok felforgató nemzeteknek tekinthetőek. Ezekre az országokra jellemző a fiatal népesség, dinamikus fejlődési mutatók és a kiaknázatlan hazai potenciál, amely potenciált képes meghatványozni a nemzeti spiritualitás. Ezen államok a kontinens feletti dominancia után a tengerek felé fordulnak, ahol azonban a tengeri hatalmak összefogása legyőzi őket. A tengeri és kontinentális hatalmak viaskodása a bikaviadalhoz hasonlítható, ahol a puszta erőt legyőzi az ügyesség és a leleményesség. Castex különbséget tett a szabályos és a nem szabályos felforgató hatalom közt, mivel a nem szabályos felforgató hatalmak esetében az expanzió a nemzetközi rendről alkotott képük szerves része. Castex szerint felforgató hatalom XIV. Lajos Franciaországa, a Második Német Császárság és irreguláris felforgató hatalom Bonaparte Napóleon Franciaországa, a német és az olasz fasizmus rendszere, valamint a Szovjetunió.
A gyarmatokról is általános megállapítást tett, miszerint a gyarmattartó, kontinentális hatalom tengerentúli területei nem osztják az anyaország elképzeléseit, kötődésük az gyarmattartóhoz és az anyaország kontinenséhez gyenge, mivel eltérő földrajzi helyzetükből adódóan eltérően értékelik pozíciójukat. Amennyiben egy kontinentális nagyhatalom legyőzi az anyaországot és kifosztja azt (vagy békésen magához vonzza), úgy a tengeri hatalom is érvényesíti a hatalmát riválisai tengerentúli területein. Valójában a gyarmatok és a kontinentális hatalom közti törést a földrajz, pontosabban a tenger elválasztó hatása okozza, mert nem a kontinentális hatalom gyakorolja a vízfelszín feletti ellenőrzést. Példával mutatta be, hogy a kulturális hasonlóság sem elég kötőerő a gyarmat és a gyarmattartója közt, utalva itt a spanyol gyarmatok elszakadására az anyaország francia megszállása után.
Írásainak hatása leginkább Latin-Amerikában és a Mediterrán-térségben volt jelentős a két világháború között. A német teoretikusok is felhasználták Castex elgondolásait, mivel jobban idomultak a gondolatai a gyengébb haditengerészettel, de erősebb hadsereggel rendelkező Harmadik Birodalomhoz. Castex szerint nem kell feltétlenül a döntő győzelem, elég az egyensúlyt felborító taktikai győzelem, ami lehetőséget ad a manőverezésre.
Irodalomjegyzék:
Szilágyi, Isvtán. (2018). Geopolitika elmélete. Pallas Athéné Könykiadó Kft., Budapest
Castex, R. (2017). Strategic Theories. Naval Institute Press., Annapolis
Írta: Bán Zoltán
A Raoul Castex elméleteinek bemutatása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Az éjjel elvesztettük Kővári Laci barátunkat, a magyar katonai repülő szakújságírás meghatározó alakját. Mondhatjuk azt is, hogy az "alapját". Hiszen rengetegen köszönhetik neki a témával kapcsolatos ismereteiket, "légierő univerzumukat" úgy idehaza, mint a határainkon túl. Sokan azt az indíttatást is, hogy elköteleződtek, s a hivatás, a szolgálat útjára léptek. Bármilyen formában is, de a közösség tagjaivá lettek, mert "stonefort" Top Gunban, majd az Aranysasban, illetve a blogján megjelent írásai hatottak rájuk.
Eddig, igencsak kurtán az alapvető tények.
Nekem Laci ennél sokkal többet jelent. Nevelőtanár és barát egyben. Aki 1995-ös megismerkedésünkkor (a Gripen talán első hazai sajtótájékoztóján) kézen fogta a 19 éves vitorlázórepülőt, újságíró gyakornokot és behúzott a légierő lenyűgöző, persze bosszantó dolgoktól sem mentes világába. A PG, majd az ACE gyakorlott, sokat látott repülőműszakija ettől az első perctől kezdve plántálta belém az alapvetéseket: hogy keresztül-kasul olvasni kell a nemzetközi szakirodalmat, de minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a "vas" és az azt üzemeltetők közelébe jusson az ember, beszéljen velük és persze fotózza őket - már ha hitelesen és persze kritikusan akar írni róluk.
Ahogy érdemes.
Mert mérés mérők és külső referencia nélkül nincs. Az, hogy hol tartunk idehaza, csak akkor érthető meg, ha tudjuk, hol jár a világ. A hazafiak, mint Laci, ilyenek. Sosem köldöknézegetők.
Ha megállok és visszanézek, tulajdonképpen az olthatatlan légierő-tudásszomj csillapításának reménytelen, de mégis folytonos kísérletében élte az életét, erre nevelte olvasóit, s - a világ legszerencsésebbjeinek egyikeként személyesen, barátként - engem is. S ezt nem csak a rendszerváltás után, a megnyílt laktanyakapuk világában vallotta és tette, hanem korábban is, amikor ezt még nagyon nem díjazták. A kommunista rezsim utolsó rúgkapálásainak egyikével őt és társait is meghurcolta "túlzott" lelkesedésükért.
Meddig mész el azért, ami érdekel? - ez a kérdés mindig itt lebeg ebben szférában. Laci akkor és azóta is bizonyította, hogy ameddig csak lehet, el kell menni. Legyen az báziskerítés, a hatalommal felruházott bunkó, katonai ügyész, öltönyös-nyakkendős politikusbűnöző, vagy a beszólogató névtelen kommentelők, karosszék-generálisok siserehada. Meg persze a prózaibb dolgok: az átutazott éjszakák, majd a kialvatlanul végigfotózott nappalok, a "ridegen tartott" magyarnak jutó nyugat-európai szállások a milliárdos üzleteket hozó védelmi- és repülőgépipari kiállításokra tartva.
Ellenben Laci mellett sosem fogott el a csüggedés, humorával, szófaragásaival elütötte. Tréfát tudtunk csinálni mindenből Avianótól Le Bourget-en át Farnborough-ig, Kecskeméttől Szliácson át Aranyosgyéresig. Nem utolsó készség a könnyedség, ha nehézségekkel kell megküzdeni.
Alig néhány órás a hír, hogy Laci nincs már velünk. Rengeteg az emlék, a gondolat, néha feltolulnak és kibuggyannak az érzelmek is, de egyúttal nincsenek is szavak erre a tragédiára. Mégis kötelesség kipréselni őket most, s aztán, ahogy majd szelídebben jönnek elő, elmondanunk egymásnak. Emlékezni Lacira, s büszkének lenni arra, hogy itt él bennünk. Mert ha tudunk róla, ha nem, ha elismerjük, ha nem, itt van a közösségünk minden tagjában.
Ezért örök hála és köszönet illessen!
Őszinte részvétem a gyászoló családnak! Köszönöm az együtt töltött órákat, hogy számtalanszor élvezhettem vendégszereteteket és élhettem azzal vissza "repüléstudományi konferenciáink" alkalmával.
Most pedig - és meggyőződésem, hogy ezzel teszek Laci kedvére -, összeszedem a cuccom. Indulok fotózni a Bakonyba. Esik az eső, de úgy hírlik, hogy van "vas" a levegőben. Lehet hogy "plasztik fantasztik", mindegy. Légierős vagy légierőlködős, de megcsípjük!
Zord
A History Channel 2013-ban debütált sorozata, a Vikingek, hat évadon keresztül mutatta be a kora középkori skandinávok világát a 9. századi legendás hős, Ragnar Lothbrok (magyarul Szőrösnadrágú Ragnar) és fiai, mint pl. Vasbordájú Björn és Csonttalan Ivar szemszögén keresztül. Írója, Michael Hirst több történelmi témájú sorozattal és filmmel (Tudorok, Elizabeth) a háta mögött alkotta meg a Vikingeket, mely futása során óriási népszerűségre tett szert, főhőse a fent említett Ragnar pedig valódi kulturális ikonná lépett elő.
Egy, a Pipishegyre gyakran kilátogató helyi lakos jóvoltából többször közölhettem képeket a Gyöngyös melletti repülőtéren leszálló vagy helyben gyakorló honvédségi, rendőrségi és civil helikopterekről valamint az ott áthúzó vadász- és szállítógépekről. Így van ez most is, de a legújabb pipishegyi albumba ezúttal a 334-es oldalszámú Mi-24P fotói kerültek. A Hind nem sokat időzött a Mátrában megbújó repülőtéren, miután fontos rakományát kivették, távozott is.
* * *
Fotó: Colin Penny