Nyugat-Balkán

Legyen, vagy ne legyen? Kötelező sorkatonai szolgálat, vagy önkéntes hadsereg? A kettő együtt? Időről-időre előkerül a kérdés, de támogatók és ellenzők abban egyetértenek, hogy jelenleg egyik ország sem bírná gazdaságilag. 

A kötelező katonaság különböző időpontokban szűnt meg főként gazdasági okokból, de az aktuális európai politikai trendhez való alkalmazkodással is magyarázzák. 

Az egykori Jugoszláv Néphadsereg a büszkeség szimbóluma volt. Kiváltság volt, és még ma is úgy vélik, hogy egyik módja a fiúból férfivá válásnak. A hadsereg a múlt században évente 2,5 milliárd dolláros költségvetéssel gazdálkodott, az ingó és ingatlan vagyonának értéke sok száz millió dollár. 

Ma a térségben sok politikus a kötelező katonaság kérdését a választók szimpátiájának megnyerésére használja, mert ez a fajta retorika sokakban pozitív emlékeket ébreszt, de a gazdaságossági oldala gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Minden ország a hivatásos katonaság mellett döntött. 

Jozo Radoš horvát EP képviselő, korábbi védelmi miniszter 15 évvel ezelőtt támogatta a kötelező katonai szolgálat megszüntetését, és most azt mondja, hogy annak ismételt bevezetése újabb pénzügyi terhet jelentene az országoknak és növelné a feszültséget a balkáni államok között.

„Nincs különösebb oka a kötelező katonai szolgálat bevezetésének, ez egy káros lépés lenne, ami feszültséget okozna az országok között és megterhelné azokat, ahelyett, hogy azt az pénzt a gazdaság fejlesztésére, oktatásra, a foglalkoztatás növelésére fordítanák. A dolog kontraproduktív lenne.”

Bosznia-Hercegovinának nincs elegendő költségvetése szinte arra sem, hogy a jelenlegi fegyveres erejét fenntartsa, a kötelező katonaságot meg már ne is említsük. A boszniai polgárok jelentős számban támogatták eltörlését, de még mindig vannak hívei. 

Montenegróban 2006-ban szűnt meg a kötelező katonaság. Adis Sadiković 1984-ben született, ő már nem vonult be. Azt mondja, hogy a kötelező katonaság pozitív élmény lehet a férfiaknak, de nem a balkáni országokban lévő jelenlegi körülmények között. „Ahol senki nem garantálja a gazdasági stabilitást, a kötelező katonaság csak megterhelné az államokat. Reálisan gondolkozva, ennek most nincs itt sem a helye sem az ideje.” 

Többen gondolják úgy, hogy az esetleges visszatérés a katonai szolgálatra lehetséges, hogy csökkentené a fiatalkori bűnözést, mert növekedéséhez is hozzájárult az eltörlése. „A katonai szolgálat a bűncselekményekre hajlamos fiatalokra jótékony hatással van, fegyelemre nevel és előbbre hozza a felnőtté válást. A katonai fegyelem segítheti őket a munkavégzésben és felkészíti őket az életre.” 

Szerbiában 2011-ben szűnt meg a kötelező katonai szolgálat. A belgrádi Nikola Stajčić tartalékos tiszt is azt tartja, hogy a katonaság rendre szoktatja a fiúkat. Úgy véli, hogy egy egy hónapos katonai kiképzés elegendő ahhoz, hogy a védelmi alapokat, a fegyverhasználatot elsajátítsák. 

Annak ellenére, hogy a balkáni országok gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, az egész régióban megfigyelhető egy valamiféle fegyverkezési verseny. A szerb média például minden alkalommal büszkén ad hírt arról, hogy milyen újabb fegyverek, vagy éppen vadászgépek érkeztek az országba és ilyen címet ad a tudósításnak: "A szerb hadsereg harapós lesz, ha megérkeznek az MIG-ek", vagy éppen "Putyin fegyverrel védi meg Szerbiát". Az a hír különösen aggasztotta a szerbeket, hogy Horvátország német PZH 2000 típusú tankokat szerez be, amit „gyilkos tankoknak” neveznek, mert nagyon pontosan lőnek akár 40 kilométerre is. Egy szerbiai közvélemény-kutatás szerint a szerbek 70%-a támogatná a sorkatonai szolgálat visszahozását, de szakértők szerint ez a szám biztosan változna, ha szembesítenék ugyanezeket az embereket a visszaállítás költségeivel, ami nagyon drága lenne, nem beszélve arról, hogy számos katonai létesítményt, laktanyát már eladtak, kérdés, hogy hol kerülnének elhelyezésre a katonák?

Horvátország Szerbiánál gazdaságilag sokkal jobb helyzetben van, ott mégis kategorikusan kimondták, hogy a kötelező katonai szolgálat visszaállítására nincs pénz. Vannak ugyan olyan kezdeményezések, hogy talán mégis, de csak nyáron, mert téli egyenruhára biztosan nincs forrás. Ami azért elég nevetséges lenne. Ennek ellenére persze a beszerzések folynak. Saját értékelésük szerint „dél-kelet-Európa 20 évvel ezelőtti leghatékonyabb hadserege mára protokoll hadsereggé lett, aminek a feladata részvétel békefenntartó missziókban, árvízvédelem, betegek szállítása, turisták mentése, és tűzoltás, és a cél, hogy legyen egy igazi hadsereg - ami készen áll a háborúra - feledésbe merült több mint egy évtizede”.

A horvát kormány jelentősen növelte a védelmi költségvetést, Krstičević védelmi miniszter szerint ezt a tendenciát folytatni kell, és „a lehető legrövidebb időn belül döntést kell hozni legkevesebb 18 harci repülőgép beszerzéséről”, ezzel együtt a hozzá tartozó légiközlekedési infrastruktúra, légi- és képzési bázisok kiépítéséről. A horvát hadseregben az aktív katonák számát 25 ezerre kell növelni, amiből legalább 5 ezren a légierőnél és 3 ezren a haditengerészetnél szolgálnak. A védelmi miniszter példaként az izraeli hadsereget hozta fel, mint a világ „leghatékonyabb hadseregét”, megjegyezve, hogy sok velük a hasonlóság, mert a két ország „kedvezőtlen, instabil és gyakran ellenséges környezetben” van. 

Koszovó önálló hadsereget szeretne, ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség.  

Egy szerb katonai szakértő úgy véli, hogy a balkáni régió egy ideje meglehetősen elhanyagolt mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok részéről és az tény, hogy az országok úgy érzik, bizonytalanságban vannak. És ha az állam úgy érzi, hogy bizonytalan, fegyverkezni kezd. „Mi sajnos, követjük a rossz globális trendeket, és ez egyike azoknak.” 

A Global Firepower közzétett egy összesítést a régió tíz országának katonai erejéről. A sorrendet 50 különböző szempont szerint állították össze, ez alapján a tizedik helyen Bosznia-Hercegovina áll. Katonai költségvetése évi 250 millió dollár, ami a legalacsonyabb a régióban. 15 000 aktív és 7 000 tartalékos katonája van. A fegyverzete 149 tank és 20 repülőgép, amiből egy sem vadászgép. Van 20 helikoptere és 110 darabból álló rakéta rendszere.

Szlovénia 790 millió dolláros katonai költségvetése is a régió szerényebbje közé tartozik. 7 500 aktív és 8 300 tartalékos katonája van. Fegyverzete 84 tank, 16 helikopter, 28 repülőgép, egy sem vadászgép,

Albániának 14 550 aktív és 5 000 tartalékos katonája van. Egyetlen tankja sincs, van 22 repülőgépe és 22 helikoptere. Nincs rakéta rendszere, a katonai költségvetése évi 110 millió dollár.

Szerbia katonai költségvetése 830 millió dollár, 52 000 aktív és 170 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 225 tank, 123 repülőgép (24 vadászgép), 37 helikopter.

Horvátország katonai költségvetése 958 millió dollár. 21 500 aktív, 102 700 tartalékos katonája van. Fegyverzete 72 tank, 68 repülőgép (12 vadászgép), 31 helikopter, 92 darabból álló rakéta rendszer.

Bulgária katonai költségvetése 700 millió dollár. 35 000 aktív és 302 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 160 tank, 100 darabból álló rakéta rendszer, 68 vadászgép, 25 helikopter.

A tízes lista második helyén álló Magyarország katonai költségvetése 1.040 millió dollár. 20 000 aktív és 52 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 42 tank, 30 repülőgép (11 vadászgép), 14 helikopter, 65 darabból álló rakéta rendszer.

A Balkán katonailag legerősebb állama Románia. Katonai költségvetése 2.190 millió dollár. 75 000 aktív és 80 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 875 tank, 125 repülőgép (28 vadászgép), 86 helikopter, 188 darabból álló rakéta rendszer.

Szabadkán az elkövetkező két évben nyolc kilométeren építenek ki új kerékpárutat.

A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Nemzeti Közösségi Titkárság és a Microsoft világcég 2016-os pályázatán négy vajdasági pedagógus jelentkezését fogadták el - tudtuk meg ma délelőtt a zentai önkormányzat sajtótájékoztatóján.

Rendkívüli vizsgálatot tartott a szerb Polgári légügyi igazgatóság az Air Serbianál, a belgrádi repülőtérnél és a földi kiszolgálónál és megállapította, hogy mindhármuk eljárása az előírásoknak megfelelő volt, senki nem sértette meg a légiközlekedésről szóló törvényi előírásokat.

A vizsgálatot azért rendelték el, mert augusztus 6-án a JU184-es Belgrád-Tivat járatán megtagadták egy autista kisfiú szállítását. A 11 éves gyermek Čedomir Antić történész fia, aki erősen nehezményezte a kialakult helyzetet. A fiú a tengerhez utazott, és bár az édesanyja, a nagymamája és a nővére is kísérte, a supervisor, az orvos és a légitársaság alkalmazottja úgy ítélték meg, hogy a sírása zavarná az utasokat.

Az apa a novosti.rs-nek elmondta, hogy kikísérte a családot a repülőtérre, és a nagy tömeg, a meleg, a várakozás miatt a fia elkezdett nagyon sírni. Elmondása szerint az ilyen körülmények az autistákból gyakran váltanak ki nyugtalanságot, de az rövid ideig tart és korlátok között tartható. A gyerek 7-8 percig sírt. Odajött hozzájuk egy alkalmazott és megkérdezte, hogy a gyermek először repül-e, esetleg fél-e a repüléstől? Az apa akkor elmondta, hogy a fia autista, de nem agresszív és már többször repült probléma nélkül nem ilyen rövid útra, hanem Tunéziába, Törökországba, Egyiptomba. A supervisor megkérte a szülőket, hogy vizsgálhassa meg a fiút az ügyeletes orvos, akinek helyszíni vizsgálata azt állapította meg, hogy az utas az adott időpontban nem volt repülésre alkalmas állapotban, ezért azt nem javasolta. Ezután a légitársaság alkalmazottja úgy döntött, hogy nem engedi felszállni a repülőgépre.

Az Air Serbia később közleményében elmondta, hogy a járatra várakozó utasok között nyugtalanság volt tapasztalható a kisfiú viselkedése miatt, ezért döntöttek az utazásból kizárás mellett, ugyanakkor nagyon sajnálják a történteket.

A vizsgálat megállapította, hogy az Air Serbia betartotta az előírásokat és eleget tett törvényi kötelezettségének. Rámutatott, hogy a helyfoglalás nem tartalmazott olyan információt, hogy speciális igényű utasról van szó.

Az apa „a jogállamiság veszélyeztetése és az alkotmányos állampolgári jogok megsértése” miatt panaszt tesz a repülőtér és a légitársaság ellen. Igazát a bíróságon keresi, mindegy, hogy meddig fog tartani és mi lesz a vége. „Már nem Vidről van szó, már nem a repülésről van szó. Elvekről és az igazságról van szó”- írta a közösségi hálón.

Legalábbis erre a megállapításra jutott az AverageHeight vizsgálata.  A közzétett adatok szerint a világ legmagasabb emberei Bosznia-Hercegovinában élnek. A boszniai nők és férfiak átlagos magassága 183,9 cm.

A harmadik helyen a szomszédos Montenegró lakosai állnak 183,2 cm-es magassággal, de nem sokkal maradnak le a szerbek sem. Az ő átlagmagasságuk 182 cm. Elérik a 180,5 cm-es átlagmagasságot a horvátok is, ezzel a kilencedik helyen állnak.   

A hollandok, németek, csehek, osztrákok is a magas emberek közé tartoznak, kicsivel meghaladják vagy csak milliméterekkel nem érik el a 180 cm-t. Magyarországon az átlagmagasság 176 cm. 

A világ legalacsonyabb emberei Indonéziában élnek, átlagmagasságuk 158 cm, őket követi Bolívia (160 cm) és a Fülöp-szigetek (161 cm).

A világ legmagasabb emberei: 

Bosna i Hercegovina 183,9 cm Holandija 183,8 cm Crna Gora 183,2 cm Danska 182,6 cm Norveška 182,4 cm Srbija 182,0 cm Njemačka 181,0 cm Island 181,0 cm Hrvatska 180,5 cm Češka 180,3 cm

 

A világ legalacsonyabb emberei:

Indonezija 158,0 cm Bolivija 160,0 cm Filipini 161,9 cm Vijetnam 162,1 cm Kambodža 162,5 cm Nepal 163,0 cm Ekvador 163,5 cm Šri Lanka 163,6 cm Nigerija 163,8 cm Peru 164,0 cm

 

Ünnepélyes keretek között adta át kedden az aratópár az új lisztből készült kenyeret a szabadkai városházán Suzani Kujundžić Ostojićnak, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnökének a Dužijanca napján, vagyis a bunyevácok nemzeti ünnepén.

Ha a jelenlegi munkatempóval halad a hídépítés, a gyalogosok már november derekán átkelhetnek a Dunán átívelő újvidéki Žeželj-hídon.

A szerbiai Belügyminisztérium munkatársai letartóztatták azt a 33 éves édesanyát, akit azzal gyanúsítanak, hogy amint megszületett, megölte kisbabáját.

A tavaly novemberben rejtélyes körülmények között eltűnt Vitéz Barbara esete hónapok óta foglalkoztatja a nyilvánosságot.

Fennállásának 135.

A szabadkai rendőrség letartóztatta a 19 éves kishegyesi T.

Hétfőn Berlin környékén megtalálták a szombaton Berlinban eltűnt szabadkai Martin Mačković válogatott evezőst.

(A Közlemények rovatból átvett hír)A Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogamjának szerves részei az intenzív szerb nyelvi felzárkóztató képzések, amelyek abból a célból kerülnek megszervezésre, hogy a szerbiai felsőoktatási intézménybe felvételiző egyetemisták szerb nyelvtudását olyan szintre fejlesszék, hogy a nyelvi hátrányok minél kevésbé befolyásolják a továbbtanulást és a szakválasztást, valamint hogy a már felvételt nyert hallgatók könnyebben vegyék a szerb nyelven történő továbbtanulás jelentette akadályokat.

Aki autóval megy a Peljesac-félszigetre, vagy esetleg Dubrovnikba, pontosan tudja, mekkora könnyebbség, mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem szakítaná meg az utat a kétszeri boszniai határátlépés, ha a horvátok által elképzelt hidat megépítenék. Néhány héttel ezelőtt, amikor az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az építési költség 80%-át megfinanszírozza és 357 millió euróval megtámogatja a projektet, úgy tűnt, hogy a korábbi évek vitája nyugvópontra jutott és megkezdődhet a kivitelezés. 

Nem így van. Bosznia-Hercegovina kormánypárti politikusa Halit Genjac egyenesen azt mondta, hogy hogy Bosznia voltaképpen hivatalosan soha nem támogatta a Peljesac-híd megépítését, sőt véleménye szerint a híd építése törvénytelen, kimeríti az ENSZ tengeri vizekről szóló konvenciójának megsértését. Emlékeztetett az államelnökség 2007. október 17-i ülésére, ahol arról határoztak, hogy Bosznia ellene van a híd építésének egészen addig, amíg a nyitott kérdések nem tisztázódnak és ki nem jelölik a két ország közötti tengeri határt. Akkor felszólították Horvátországot, hogy ne kezdjen semmilyen „egyoldalú” tevékenységbe. Annak, hogy azóta is rendszeresek az egyeztetések, szakértői tárgyalások, a politikus szerint semmi jelentősége nincs, mert a végső szót az Elnökségnek kell kimondania és ez nem történt meg, ezért nem értik azt sem, hogyan adhat az Európai Unió forrást egy szerintük illegális építkezéshez.

Az ENSZ konvenció egyértelműen kimondja Bosznia-Hercegovina jogát arra, hogy a szárazföldről szabad kijutása legyen a nyílt tengerre. Ugyanez a jog érvényesült a közelmúltban Horvátország és Szlovénia között a tengeri határ pontos kijelölésével amivel Szlovénia ugyanilyen folyosót kapott a nyílt tengerre a Pirani-öbölben, így nem kizárt, hogy a két ország között fellángolt vita eldöntésében nemzetközi békéltetőhöz fordulnak.

Első lépésként azonban a boszniai kormányzópárt az Európai Parlament képviselőihez fordul és támogatásukat kérik, hogy vizsgálják felül az Európai Bizottság által juttatandó támogatást. Ha ez nem vezet eredményre, akkor Bosznia nemzetközi bírósághoz fordul.

A háromtagú államelnökség bosnyák tagja, Bakir Izetbegović azt mondja, hogy Boszniának meg kell védeni érdekeit, míg a horvát nemzetiségű Dragan Čović elnökségi tag szerint a híd mindkét országnak jó, Boszniának különösen, mert ezzel megszűnne Neum szűk keresztmetszete. A szerb tag véleménye még nem ismert.

A háború után, 1999-ben Franjo Tuđman és Alija Izetbegović elnökök kötöttek egy megállapodást, amit a horvátok nem ratifikáltak, egyenesen elutasítottak. A két politikus megállapodott abban, hogy Ploče kikötőjét Bosznia használhatja 99 évig, a tengeri határ a Mali Ston-öböl közepén húzódik és szabad áthaladást biztosítanak a horvátoknak Neumon keresztül. 1999-től 2006-ig Horvátország nem ratifikálta ezt a szerződést, majd 2006-ban tájékoztatták Bosznia államelnökségét, hogy elállnak a Tuđman – Izetbegović megállapodástól és azzal egy időben bejelentették, hogy megépítik a Peljesac-hidat. A diplomáciai egyeztetések helyett a horvátok ezt pusztán technikai kérdésnek tekintették, amiben a közlekedési és kommunikációs minisztériumoknak kell egyeztetni.

A kérdés vélhetően még nem lefutott.

 

 

Nem tartozik közvetlenül a Balkánhoz, az én emlékeimben él élénken a hölgy. Amikor a 2000-es évek elején tudósításaimat küldtem Szarajevóból, szinte nem volt nap, hogy ne találkoztam volna a nevével: Carla de Ponte. A délszláv háború háborús bűneit kivizsgáló hágai nemzetközi törvényszék főügyésze volt. Rengeteget dolgozott, számtalanszor látogatott el a térségbe, többé-kevésbé eredményes is volt a tevékenysége, igaz munkájához megkapta a nemzetközi közösségek és nagyjából az érintett országok hatóságainak támogatását is. 

                                 A hágai nemzetközi törvényszék főügyésze 

Évekig nem olvastam róla semmit és most jött szembe a hír,miszerint bejelentette, hogy lemond a szíriai háborús bűnöket kivizsgáló bizottság tagságáról. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011-ben, alig néhány hónappal a szíriai polgárháború kitörése után létrehozott egy független vizsgálóbizottságot, Carla del Ponte 2012 szeptemberben csatlakozott hozzá. A bizottság a brazil Paulo Pinhero vezetésével több jelentést is készített, de Damaszkusz a beutazásukat Szíriába soha nem engedélyezte. 

Az ügyészasszony a lemondását azzal indokolta, hogy elégedetlen a bizottságban folyó munkával, az elmúlt években szinte semmit nem csináltak, és ehhez tovább nem adja a nevét.

„Frusztrált vagyok, elmegyek. Most Szíriában mindenki a rossz oldalán áll. Kezdetben voltak a jók és a rosszak. Az ellenállók voltak a jók oldalán, a kormány a rossz oldalon. Most pedig Szíriában mindenki a rossz oldalán áll. Asszad rezsimje rettenetes emberiség elleni bűnöket követett el, vegyifegyvert használt, az ellenzék pedig szélsőségesek és terroristák. Higgyék el nekem: olyan szörnyű bűnöket, mint Szíriában, nem láttam sem Ruandában sem a volt Jugoszláviában” - mondta.

„Nem lehetek tovább résztvevője egy bizottságnak, ami semmit nem csinál”- magyarázta, és megvádolta az ENSZ Biztonsági Tanács tagjait, hogy nem akarják, hogy az igazság kiderüljön. „Amíg nem jön létre egy bíróság a szíriai bűncselekmények elkövetését tárgyalni, addig minden vizsgálat teljesen haszontalan.”

                                              Bashar Assad szír elnök

„Ruandában és a volt Jugoszláviában vizsgálatokat indítottak, vádemelések történtek, elfogató parancsokat adtak ki. Ebben az esetben semmi sem történik. Ez hihetetlen! Ez a Biztonsági Tanács szégyene!”

„Azt hittük, hogy a nemzetközi közösség tanult valamit Ruandában. De nem, semmit nem tanultak” -mutatott rá. 

Antonio Gutteres ENSZ főtitkár bejelentette, hogy a szíriai háborús bűnöket kivizsgáló bizottság továbbra is működik, függetlenül attól, hogy Carla del Ponte ügyész beadta a lemondását. 

Carla del Ponte lemondása annak kérdését is felveti, hogy a háborús bűncselekményeket hogyan kell kivizsgálni akkor, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja – jelen esetben Oroszország – úgy dönt, hogy megvétózza a folyamatokat, hogy az ügyek nemzetközi büntetőbírósághoz kerüljenek. A szíriai vizsgáló bizottságnak nincs hatásköre a büntetőeljárásban, de összegyűlt hatalmas mennyiségű bizonyíték és van bizalmas lista nevekről, amik a szíriai kormány és a katonaság legmagasabb köreihez tartoznak. 

Az ügyésznő azt mondta, amennyiben a közeljövőben lesz egy új bíróság, ami ezeket a bűnöket vizsgálja, készen áll arra, hogy ott ügyészként dolgozzon, mert van benne tapasztalata. A jelenlegi bizottság további munkáját feleslegesnek tartja, mert „nincs hatásköre és nincs lehetősége arra, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatokért.”

A szíriai háborúban 2011 március óta több mint 330 ezer ember halt meg, és több millióan megsebesültek és eltűntek.

 

 

 

Dobojban, Bosznia-Hercegovina fegyveres erőinek logisztikai parancsnokságán tett látogatást augusztus 2-án Szpisják József dandártábornok, az EUFOR törzsfőnöke.

Egész napos sportnapot rendezett az MH KFOR Kontingens 16. váltása a Novo Seló-i táborban. Aki mozgásra szánta a napot, az semmiképp nem unatkozott július utolsó hétvégéjén.

Hét nemzet hatvankét katonájának mondtak köszönetet a múlt héten, a szarajevói Butmir táborban rendezett medálparádén. A rendezvény elöljárója Szpisják József dandártábornok, törzsfőnök volt.

Alig hallgattak el a fegyverek a több mint három évig ostrom alatt tartott Szarajevóban, hihetetlenül lelkes emberek 1995 októberében megszervezték az első Szarajevói Film Fesztivált. A szétlőtt városban egy viszonylag épségben maradt moziban vetítették 15 ország 37 filmjét mindenki meglepetésére 15 ezer néző előtt. Mert a város élni akart.

A filmfesztivál nyitóünnepségén idén 23. alkalommal lépett a közel ezer meghívott vendég a vörös szőnyegre. Az azóta méltán híressé vált fesztivál nyolc napján 54 ország 234 filmjét mutatják be, 70 díjat osztanak ki, a legjobb filmet „Szarajevó szíve” díjjal jutalmazzák. 

A kezdetetekkor elsősorban a régió filmművészeinek gondolták lehetőséget adni a bemutatkozásra, megmérettetésre, idén már csak a filmek fele érkezett a nyugat-balkáni régióból. A fesztivál egyik legnagyobb sikere, hogy kapocs lett a régió filmalkotói és Európa legnagyobb filmfesztiváljai között. A szarajevói fesztivál díjait számon tartják a többi nagy, tradicionális fesztiválokon, már rangot jelent szarajevói filmfesztivál díjjal rendelkezni. 

                                               Robert de Niro a "Szarajevó szíve" díjjal 2016-ban

Az idei rendezvény díszvendégei Oliver Stone háromszoros Oscar-díjas amerikai fimrendező, John Cleese angol komikus (Waczak szálló) és Joshua Oppenheimer amerikai-angol dokumentum filmes. A korábbi évek fesztiváljait is nagyon nevek fémjelezték: Morgan Freeman, Robert de Niro, Angelina Jolie, Brad Pitt, John Malkovich, Daniel Craig, Jemey Irons és még lehet sorolni. A fesztiválon bemutatják Oliver Stone Interjú Putyinnal c. filmjét is.

                                              Joshua Oppenheimer 

Idén először a Berlinale Talents mintájára megrendezik a Szarajevó tehetségei találkozóját is. 

A fesztivált péntek este Aki Karusimaki finn rendező "A remény másik oldala" című filmje nyitotta meg. A film egy szíriai menekültről szól, akit a finn hatóságok vissza akarnak toloncolni a háború sújtotta Aleppoba, de végül sikerül Helsinkiben maradnia a küldetése miatt: meg kell keresnie a húgát, akit a balkáni úton elvesztett. 

                                       "A remény másik oldala"

Míg a fesztiválról olvastam és írok, eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt magukat filmes potentátoknak nevezők Szőcs Géza hathatós bólogatásával a Cannes-i filmfesztiválon egy sajtótájékoztatón azt találták mondani, hogy Budapest olyan nemzetközi filmfesztivált fog rendezni már a következő évtől, hogy az egész világ a csodájára jár. Most utána kerestem, ez a bejelentés 2011-ben volt. Hát, nem sikerült. Ez sem. 

A boszniai fővárosban nem tettek ilyen bombasztikus bejelentéseket, nem akarják, hogy az egész világ a csodájukra járjon, teszik a dolgukat és a világ vezető filmeseit látják vendégül.

 

Három éve, hogy a szerb nemzeti légitársaság a jelenlegi tulajdonosi struktúrában működik, a belgrádi kormány és az Etihad Airways stratégiai partnereként. Mindhárom évet nyereségesen zárta, a 2016-os pénzügyi év nettó nyeresége 900 ezer euró volt. 

Ez 76,9%-kal kevesebb ugyan a 2015 évi 3,9 millió eurós nyereséghez képest, de 2016-ban a vállalat jelentős fejlesztéseket hajtott végre, beindította a tengerentúli járatát New Yorkba, üzembe állította az első szélestörzsű repülőgépét, a 254 üléses Airbus A330-200-ast. 

                                       A330-200-as BEG-NYC 

Az összbevétel 5%-kal volt több, 320 millió euró, a code share együttműködés ből 24%-kal magasabb, 26,7 millió euró bevétel érkezett. 2016-ban kötöttek code share megállapodást többek között az Air Seychelles és a Montenegro Airlines légitársaságokkal, ezzel a szerződött társaságok száma 19-re, az elérhető célállomások száma 127-re emelkedett. Erősítették a meglévő megállapodásokat, elsősorban az Air Berlinnel és az Etihaddel. 

                                      Air Serbia - Etihad Airways

A fuvarozott utasok száma 3%-kal volt több, 2,62 millió fő, a legnagyobb mértékben a cargo erősödött, 4 913 tonna árut szállítottak, ami 31%-kal több, mint előző évben. 

A pénzügyi eredményt értékelve a vállalat vezérigazgatója, Dane Kondić elmondta, hogy idén a cél a kereskedelmi eredmények erősítése, a hatékonyság növelése és a költségellenőrzés fokozása. 

Az Air Serbia 2017 elején tért át a Sabre helyfoglalási és utasfelvételi rendszer használatára. A közelmúltban felújították az Airbus A319 és A320-as gépeiket, ezzel 1500 új Recaro ülést kínálnak a rövid távú járatokon. 

                                 Air Serbia flotta

A vezérigazgató megjegyezte, hogy a vállalat eredményeinek, versenyképességének megőrzéséhez az kell, hogy megfelelő választ tudjanak adni a piaci kihívásokra, alkalmazkodni tudjanak a változó környezethez. Egyrészt folytatják a technológiai fejlesztéseket, hogy az utasok minél magasabb szintű kiszolgálást kapjanak, másrészt igyekeznek a költségeket csökkenteni. 

"Határozott elképzeléseink, céljaink vannak, és arra törekszünk, hogy ezeket a stratégiai partnereinkkel közösen elérjük" - mondta Dane Kondić.