„... én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak... Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé jövőnek nem lehet mestere!”
(részlet Kossuth elhíresült Cassandra-leveléből)
Tizenkét, Ukrajna védelme közben elesett katonát avattak Munkács tiszteletbeli polgárává – tudatta a mukachevo.net hírportál május 28-án.
Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere a Munkácsi Városi Tanács soros ülésén adta át a katonák hozzátartozóinak az erről szóló tanúsítványt.
A katonák névsora a következő: Stolcel Vilhelm, Belikov Vitalij, Kisz Robert, Novickij Viktor, Babics Olekszandr, Sztec Pavlo, Verbickij Szerhij, Zsuk Mikola, Kiszeljov Denisz, Hurtov Olekszij, Csornobaj Roman, Sztukal Oleh.
Kárpátalja.ma
Látszott, hogy egy kicsit izgultak, hiszen az emberek körbe állták a főteret és az összes szempár rájuk szegeződött. Talán még a közönség is izgult egy kicsit, de mindenképpen kíváncsian várta, hogy a ballagók közös tánca milyen is lesz, hiszen Szabadka talán még nem is látott ilyet. A párok elfoglalták helyüket, s amikor felcsendült a dal, az előre begyakorolt koreográfia szerint keringőzni kezdtek.
Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnökének még mindig nem kézbesítették a hágai törvényszék döntését, ugyanakkor a szerb végrehajtó hatalom sem szólította fel, hogy vissza kell térnie Hágába – legalábbis ezt állítja az SZRP elnöke.
Ha már a világhálóhoz nem kell nyomdafesték, vajon ott nyomdafestéket nem tűrő szövegek is megjelenhetnek? Mert valóban tapasztalhatjuk, hogy az internetes felületeken helyenként igencsak szabados megnyilvánulások látnak napvilágot, amelyek nyomtatott újságba vagy a rádióba és televízióba aligha kerülhetnének be. Az is igaz, hogy ezek leggyakrabban (elszabadult) kommentek, amelyek nem újságírótól, hanem az olvasótól származnak. Eszerint az olvasónak „mindent szabad”?