Határon túli magyar portálok összesített hírei

Fellaini fejesével kiegyenlítenek a belgák, mi jöhet még?

A formán kívül játszó belga hátvéd szépít egy fejesgóllal.

Haraguchi juttatja előnyhöz a kék szamurájokat.

A populáció egyedei elkezdték elhagyni a területet, van olyan állat, amelyik már több száz kilométerre távolodott el. A kutatók attól tartanak, hogy a sugárfertőzött és az egészséges farkasok keveredése genetikai problémákat okozhat az utódoknál.

21 gyanús halálesetet vizsgál a német rendőrség egy fémszerelvény-gyárban, miután az egyik dolgozót rajtakapták, hogy megpróbálta megmérgezni egyik kollégája ebédjét - írja a Deutsche Welle.

A Rozsnyói járásban (okres Rožňava) található Krasznahorka várának felújítását három éven belül befejezik, és a várat megnyitják a nyilvánosság előtt.

A csillagászok egy évtizeddel ezelőtt fedezték fel a galaxisoknak azt a nagy tömegű egyedekből álló, kicsiny populációját, amelyet vörös rögöknek (red nuggets) neveztek el.

Bejelentés érkezett a mentőszolgálathoz, miszerint a nagyszőlősi járási Tiszahetényben három nyíregyházi lakos felborult egy csónakkal a Tisza folyón június 30-án, a délutáni órákban.

Az 1976, 2003 és 2006-os születésű magyar állampolgárok egy, a folyóba dőlt fába tudtak megkapaszkodni, ott várták meg a Rendkívüli Helyzetek Állami Szolgálatának (DSZNSZ) munkatársait.

A DSZNSZ azonnal kiérkezett a helyszínre, kisegítették a turistákat a vízből, majd Tiszaújlakra szállították őket, ahol a csoportjuk további 21 tagja várta őket.

A szíriai hadseregnek a délnyugati Deraa tartományért június közepén megindított offenzívája elől szíriai civilek ezrei menekültek az izraeli határra, ahol Jeruzsálem megerősítette határvédelmét és humanitárius segélyt nyújt a rászorulóknak – jelentette az izraeli média vasárnap.

Az izraeli vezetés figyelmeztette a szíriai hadsereget, hogy maradjon távol az 1973-as jom kipuri háborút lezáró tűzszüneti vonalaktól, ahol azóta ENSZ-katonák felügyelte ütköző zóna választja el egymástól a két országot.
Az Izrael északi részeit felügyelő parancsnokság tankokat és tüzérségi egységeket vezényelt a határövezetbe egy vasárnapi helyzetértékelő tanácskozás után, mert egyre közelebb kerülnek Izraelhez a damaszkuszi kormányt támogató erők a lázadó fegyveres csoportok felszámolása során.

“Továbbra is megvédjük határainkat. Továbbra is humanitárius segélyeket nyújtunk, de nem engedünk be senkit területünkre. Folyamatosan kapcsolatban állok a Kremllel és a Fehér Házzal ebben az ügyben”- mondta Benjámin Netanjahu miniszterelnök vasárnap reggel a szokásos heti kormányülés kezdetén a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet szerint.

Bassár el-Aszad szíriai elnök Oroszország segítségével a múlt hónapban indított katonai támadást az Izrael közelében lévő Deraa tartomány felkelők által ellenőrzött területeinek megszerzéséért. A légicsapásoktól és a bevonuló katonai erők megtorló akcióitól tartva sok ezren menekültek el otthonaikból.

Az izraeli hadsereg illetékesei a ynetnek nyilatkozva úgy vélték, hogy Deraa tartomány után a Golán-fennsík szíriai részének visszafoglalása következik majd, és ebben Irán-barát síita milicisták is támogatják Aszadot.

Gadi Ejzenkot vezérkari főnök a hétvégén Washingtonban amerikai kollégájával, Joseph Dunforddal tárgyalt, és tudomására hozta, Izrael elutasítja, hogy a szíriai kormány katonáin kívül bármely külföldi erő jelen legyen a Golán-fennsíkon.

Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta Szíriától a Golán-fennsík jelentős részét, majd 1981-ben annektálta ezt a területet, de ezt a lépést a nemzetközi közösség nem ismerte el.

Jeruzsálem hivatalosan nem vett részt a hét éve tartó szíriai polgárháborúban, de hadserege többször légicsapásokat hajtott végre Szíria területén, főként olyan iráni fegyverszállítmányok megsemmisítésére, amelyeket Libanonba, a Hezbollah síita radikális szervezethez próbáltak eljuttatni.

Az izraeli hadsereg ugyanakkor humanitárius segélyakciókat hajtott végre a határnál a sebesültek érdekében, tábori kórházat állítottak fel a Golán-fennsíkon, és az évek során több ezer embert részesítettek orvosi ellátásban. Ezen a hétvégén hat szíriait, köztük négy árva gyermeket szállítottak sürgős orvosi ellátásra Izraelbe.

Az utóbbi napokban háromszáz sátrat, hatvan tonna élelmet, ruhát, gyógyszereket vittek át a katonák a határ túloldalára, ahová már több ezer szíriai civil menekült a bombázások elől.

A házigazda Oroszország 1-1-es rendes játékidő és hosszabbítás után 11-esekkel 4-3-ra legyőzte Spanyolországot a labdarúgó-világbajnokság első vasárnapi nyolcaddöntőjében, így meglepetésre bejutott a legjobb nyolc közé.

A 2010-ben vb-győztes spanyolok gyorsan vezetést szereztek a moszkvai Luzsnyiki Stadionban, a 12. percben Szergej Ignasevics öngóljával kerültek előnybe, de a szünet előtt (41. perc) Artyom Dzjuba büntetőből egyenlített.

A második félidő, majd a hosszabbítás sem hozott újabb találatot, így következtek a tizenegyesek, melyekben a hazaiak 4-3-ra jobbnak bizonyultak, a spanyoloknál Koke és Iago Aspas hibázott.

Az orosz válogatott a negyeddöntőben a 20 órakor kezdődő Horvátország-Dánia mérkőzés továbbjutójával találkozik szombaton, Szocsiban.

Véget ért a Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiválja. A június 22. és 30. közötti seregszemlén 24 magyarországi és határon túli színtársulat 28 produkciót mutatott be. Idén négy helyszínen tartották az előadásokat a kelet-magyarországi városban.

A szombati zárónapon több kategóriában osztottak ki díjakat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Életmű-díjjal jutalmazta Vidnyánszky Éva nyugalmazott középiskolai tanárt, a beregszászi színház Ficseri Gyermekstúdiójának alapítóját, egykori vezetőjét, a magyar színjátszás fáradhatatlan népszerűsítőjét Kárpátalján.
Ugyancsak az EMMI Életmű-díját kapta Bíró József, a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatok művésze.

A legjobb előadásért járó kitüntetést az Újvidéki Színház társulatának ítélték a Borisz Davidovics síremléke című előadásukért. A legjobb társulatnak a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat választották a Chioggiai csetepaté című darabban nyújtott alakításukért. A legígéretesebb tehetségnek járó Teplánszky-díjat Sebestyén Hunor vihette haza a Kapufa és öngól című előadásban nyújtott alakításáért.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Forrás: A szon.hu/szinhaz.org alapján.

Eltemették Pap Dávidot, a lembergi romatábor elleni támadás áldozatát. Összeszorult torokkal futottam végig a címen, s aztán siettem tovább: várt a munka, utazás – sűrű volt a hétvége. Később aztán – az ukrán–magyar határon kényszerű háromórás sorban állás közben, úton tervezett programjaim helyszíne felé, jóízű beszélgetések közben – minduntalan fel-felsejlett az elmúlt hét aktuális, ukrajnai kisebbséget érintő botránya: a szernyei magyar cigányfiú halála.

Június 23-án éjjel (akkor még) ismeretlen támadók Lemberg peremén átmeneti romatáborra támadtak. Késekkel mentek, álarc mögé rejtve arcukat. A kiérkező rendőrök megfékezték a további vérontást: három sérült, köztük egy tízéves kisfiú esett áldozatul. A 24 éves szernyei fiatalember belehalt sérüléseibe. Azóta már tudjuk: a támadók többsége nagyon fiatal, mindössze 14–17 éves.

Vaszil Hricak, az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) vezetője szerint az emberéletet követelő támadás oroszországi szálakhoz köthető. Annak persze ez esetben nincs, nem is lehet jelentősége, hogy a június 23-ai nem az első támadás. Ne is keressünk kapcsolatot azzal, hogy idén Kijevben ukrán nacionalisták kétszer hajtottak végre pogromot romák ellen, több hasonló akció volt Ternopilban és Lembergben is. Azt pedig végképp meg se említsük ebben az összefüggésben, hogy ezeket az SZBU-val szorosan együttműködő, állami támogatásokból élő, szervezkedő neonáci C14 és a 2018 elején hatósági közreműködéssel alakult Nemzeti Osztagok félkatonai formáció vállalta magára. Az ukrán sajtót is bejárta a hír, miszerint a főváros önkormányzata 1,5 millió hrivnyát utalt a C14 -nek „hazafias nevelésre”. A szervezet pedig „becsülettel” végzi a munkát, többek között Kárpátalján is: tavaly nyáron helyi társszervezetével, a Karpatszka Szics szélsőjobboldali félkatonai egyesülettel közösen szerveztek „hazafias tábort” vidékünkön. A programban iskolások vehettek részt, akik harcászati képzésben is részesültek.

Eltemették Pap Dávidot. Sokan búcsúztatták, a helyi sajtó is megrendülten tudósított a halálesetről. Kárpátalján sok roma él. Az sem titok, hogy többségükben sajnos nem a társadalom kedvencei. Nem mondhatjuk, hogy nincs gond azzal, hogy párhuzamos társadalmak élik mindennapjaikat ezen a vidéken. Ki így, ki úgy próbál lavírozni a hétköznapokban. Azt sem mondhatjuk, hogy nincs gond azzal, hogy a nem roma átlagember fél végigmenni a táborokon, s inkább kerüli a kapcsolatot e nemzetiség képviselőivel. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy ettől a problémától sok esetben pont ennek a nemzetiségnek a képviselői szenvednek legjobban: ha kimerészkednek a táborok területéről, többnyire zárt ajtók, korlátozott lehetőségek, ferde tekintetek, durva megjegyzések várják őket. Elfogadás és megértés vagy legalább megérteni akarás nélkül, erőszakkal akarjuk őket integrálni egyébként sem homogén társadalmunkba. Az elszabaduló indulatoknak pedig mindig a peremre szorultak esnek először áldozatul.

Eltemették Pap Dávidot. Fáj, iszonyúan fáj ez a hír. Egyszerű átlagpolgárként is fáj, de most talán még jobban, mert az esetet megelőző héten rövid időre teljesen más világba kóstolhattam bele. A Magyarországi Református Egyház és a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely együttműködésének köszönhetően június 23-án ugyanis elindult az a négyéves projekt, amely a magyarországi református oktatási intézményekben, tanodákban, gyermekvédelmi gondoskodásban és nevelőszülői hálózatban élő és nevelkedő gyermekeket és kamaszokat célozza. Magyarul: olyan hátrányos helyzetű iskolásoknak nyújt felejthetetlen táborozási élményeket a Balaton partján, akiknek talán nincs más esélyük némi önfeledt pihenésre. De ami ennél is fontosabb, és amiért a Bárka Tábor nevet viselő program létrejött: ezekben a táborokban élménypedagógiában jártas szakemberek vezetésével táborozik egy héten át magyar és cigány, sérült és egészséges gyermek. A nyitó héten, melyen munkatársként magam is részt vettem, kétszáz roma, magyar és hallássérült/nem halló gyermek vett részt – integrált csoportokban, szakemberek, jeltolmácsok, sok-sok háttérmunka, ima, több hónapos felkészítő képzés eredményeképp. Lenyűgöző volt azt látni, hogy mindössze egy hét elteltével a komoly, összehangolt munka meghozza gyümölcsét: együtt játszik a világos és a kicsit sötétebb bőrű kiskamasz, megölelik egymást, már nem a kimondatlan utálat és félelem mozgatja őket. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy ha mindössze néhány nap alatt ilyen eredményt hoz a tudatosság, odafigyelés, elfogadás, megfelelő pedagógia és szeretet, akkor vajon mit lehetne elérni „nagyban”, egész társadalmunkban, ha megtalálnánk annak módját, hogy a Bárka Tábor ne „csupán” gyermekeket fogadhasson be…

Remélem, a táborozó gyerekek a szeretet nyílt tekintetű útját választják majd az erőszak álarc mögé rejtett képe helyett. Rajtuk keresztül pedig talán egészségesebb társadalom épül majd – Magyarországon, Kárpátalján, Ukrajnában és az egész világon.

Nyugodj békében, Pap Dávid!

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

„…egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját” – olvashatjuk Pál apostolnak A rómaiakhoz írt levelében.

Az, hogy a templomainkban mennyire sikerül egy szájjal énekelni és imádkozni, nagyban függ a helyi kántoroktól.

A régi időkben képzett kántortanítók működtek az egyházközségekben, akik a hétköznapokban a felekezeti iskolák tanulóit oktatták, a vasárnapi és ünnepnapi szertartásokon, a keresztelőkön, esküvőkön és temetéseken pedig énekeltek.

Ma már igazi kincsnek számítanak a kántorok, sok közösségnél komoly problémát jelent a hiányuk.

A Balazséri Görögkatolikus Egyházközségben a 88 esztendős Béres Ferenc több mint negyven éve vezeti az éneklést a templomban. Emellett kurátorként aktívan részt vett az egyházközség és a templom kommunizmus alatti átmentésében és a rendszerváltás utáni legalizálásában.

Ismerjük meg tartalmas és példamutató életét!

 

– Feri bácsi balazséri származású?

– Igen. Egy görögkatolikus kisbirtokos család második gyermekeként láttam meg a napvilágot 1930. szeptember 17-én. Hatan voltunk testvérek, a két évvel idősebb bátyám sajnos már nem él. Az „orosz utcában” laktunk a kántortanítói ház és az iskola mellett. Oroszoknak csúfolták akkoriban a görögkatolikusokat.

Apám, Béres Ferenc részt vett az első világháborúban. Az olasz fronton harcolt. A csehek alatt bíró volt. 1938-ban díszkaput állítatott a faluban a magyar katonák tiszteletére. A bátyám szavalta el a Szózatot, amikor megérkeztek a honvédek. 1940-ben apám csendőrként részt vett Erdély visszafoglalásában, majd a viski, illetve a mezőkaszonyi csendőrséghez került. Ott volt Csap ostrománál is 1944 őszén. Utána sokáig bujdosott, hogy ne vigyék el málenkij robotra.

Közben a családunk 10 hektáron gazdálkodott, illetve 1200 tőke szőlőnk – rizling, furmint, bakator, csabagyöngye, szőlőskertek királynője – volt a nagybégányi hegyen. A nemesebb fajtákat szekérrel hordtuk el a munkácsi piacra, a többiből bort készítettünk.

Feri bácsi bizonyítványa 1944-ből

– Görögkatolikus családban nőtt fel, ott részesült vallásos nevelésben. Hogyan emlékszik erre vissza?

– Balazséron 1897 körül szentelték fel a kőtemplomot Péter és Pál apostolok tiszteletére. A nagyapám, aki húsz éven át kurátor volt, részt vett az építkezésben: szekérrel hordta a követ a beregardói hegyről a templomépítéshez. Apám pedig kántorként szolgált az egyházközségben. Szép kort élt meg. 96 évesen hunyt el.

Helyben lakó pap kevés volt, Balazsér többnyire a jánosi egyházközséghez tartozott. A második világháború alatt került oda Holozsnyay Miklós tisztelendő úr. Az ő veje, a fiatal Szekerák Miklós atya volt nálunk a kántortanító és a lelkész. Amikor bejöttek a szovjetek, ő Magyarországra menekült a feleségével. Utána a hatgyermekes Pohorilják papcsalád került hozzánk. Péter atya sokakat megmentett attól, hogy elvigyék málenkij robotra.

 

– Hova járt iskolába Feri bácsi?

– A helyi görögkatolikus iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat. Képzett kántortanítóink voltak: Szitár János, Kampi Sándor, egy Dorogi nevű és Hopkó Pál. Aztán amikor 1938-ban felszabadítottak bennünket a magyarok, a balazséri felekezeti iskolákat összevonták és államosították. Utána Dobra János, majd Kiss Mária volt a tanárunk.

A nyolcadik osztály befejezése után nem tanultam tovább, hanem munkába álltam apám mellett a földeken és a gazdaságban.

Feri bácsi katonakönyve…

– Nem lehetett egyszerű…

– Nem volt más választásom. 14 évesen már nyakamba vettem a zsákot, és vetettem. Kapáláskor napszámosokat hívtunk, betakarításkor pedig Volócról jöttek hozzánk az aratómunkások. A munka végén kiadtuk nekik a járulékot, és vonattal mentek haza.

A háború alatt nehéz idők jöttek: állandó volt a beszolgáltatás. Nem termeltünk annyit, amennyit követeltek tőlünk. Balazséron 7 lovat és 7 szekeret – köztük a miénket – koboztak el a szovjetek. Azzal szállították el a hadianyagot Magyarország felé.

 

– Mi történt a háború után?

– A Szovjetunióhoz kerültünk. 1948 őszén Balazséron is megalakult a kolhoz és mindenkit agitáltak, hogy lépjen be. Apám sokat tanakodott, hogy mitévők legyünk. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy úgysincs más lehetőségünk. A föld mellett a másik lovunkat és a szekerünket is be kellett adnunk a közösbe. Ezenkívül odakerültek a jószágaink és a szerszámaink, az eke és a borona is.

… és diplomája

– Mivel foglalkozott ezt követően Feri bácsi?

– 1948-ban lettem 18 éves. Megkaptam a személyi igazolványt. Abban az állt, hogy magyar nemzetiségű szovjet állampolgár vagyok. Néhány hétre elmentem Dolhára, ahol fakitermelésen dolgoztam. Szekérrel hordtuk a vasútállomásra a farönköket. Amikor lejárt az a munka, hazajöttem Balazsérra. Itthon már várt rám a parancs, hogy Donbászra kell mennem bányamunkára. Próbáltam elmenekülni, de végül csak elvittek. Az igazolványunkat is elvették. Többen is elszöktek onnan. Akit elkaptak, azt több hónapnyi börtönbüntetésre ítélték. Végül én is megszöktem több társammal együtt. 1949-ben kilenc hónapon át rejtőzködtem. A terményes ládában, a szilvafa tetején, a füstölőben bújtam el. Aztán ősszel apám kijárta a járási tanácsnál és a rendőrségnél, hogy ne ítéljenek el.

 

– Mi történt ezután?

– A beregszászi szovhozban helyezkedtem el: szőlőt metszettünk. Nem szerettem azt a munkát, ezért addig jártam az asztélyi geológusokhoz, míg fel nem vettek. Egy mérnök mellé osztottak be. Két éven át dolgoztam vele, sokat tanultam tőle.

1952-ben elvittek katonának. Három éven át szolgáltam Moldáviában. Tiszti fokozatot szereztem, őrmesterként én parancsoltam a szovjet katonáknak.

Miután leszereltem, elvégeztem Munkácson egy képzést, így mérlegellenőr és hitelesítő lettem. A Beregszászi járás mellett a Nagyszőlősi és az Ilosvai járások kolhozaiba is kijártam. A több tonnás mérlegek összeszerelésével, javításával és beállításával foglalkoztam egészen a nyugdíjba vonulásomig. 1990-ben értem el a nyugdíjkorhatárt, de egészen 1995-ig dolgoztam.

Feri bácsi az unokák között

– Beszéljünk kicsit a családról is! Mikor nősült meg Feri bácsi?

– Mondhatni későn, harmincévesen házasodtam meg. A feleségem, Bányász Márta Tiszacsomáról származott. Három gyermekünk született: János, Éva és Mária.

Márta egy éve agyvérzést kapott, azóta nehezen mozog, és a szeme is rossz. Mindig nagyon imádságos ember volt. Most is sokat hallgatja a Szent István Rádiót. Elvégzi a rózsafüzért, imádkozik.

 

– Térjünk vissza a háború utáni időkre! Mi jellemezte akkoriban a vallásos életet?

– Jánosiban és Balazséron Holozsnyay tisztelendő úr után Drohobecky Gyula szolgált. Ő aláírt, és átállt pravoszláv papnak. Jánosiban lakott, de már nem a parókián, mert azt elvették a szovjetek. Ahogy Balazséron is elkobozták a görögkatolikus iskolát és a kántortanítói házat. Állami tanítóknak adták, akik aztán privatizálták azokat. Sohasem kapta vissza az egyház az épületeit.

Feri bácsi kézzel írt énekesfüzetéből egy lap

– Hittanórákat tarthattak?

– Nem. A pap csak az elsőáldozóknak tartott felkészítő órákat. Az esketéseket és a keresztelőket titokban tartották meg. Minket Mártával a Beregszászban lakó Vaszócsik Miklós atya adott össze, a gyerekeket pedig a római katolikus templomban kereszteltettük meg. Drohobecky atya is úgy halt meg 1974-ben, hogy épp keresztelőre ment az egyik este, amikor elütötte egy autó.

Utána egy ideig nem kaptunk állandó pravoszláv papot. Aláírt papok, köztük Polják Mihály, Mincsics Zoltán, illetve Szmocskó László járt ki időnként Balazsérra. Aztán a pravoszláv Kökörcsény Pál került hozzánk. Ő egészen a rendszerváltásig szolgált nálunk.

 

– Mikor kezdett el Feri bácsi a templomban énekelni?

– 1975-ben meghalt Ruszinka Sándor, a kántor. A szép hangú Goncz János bácsi is megöregedett. 1976 januárjában megválasztottak kurátorrá és pénztárossá, illetve átvettem a kántori teendőket is. Eleinte nehezen ment az éneklés, mert eléggé bonyolult a mi szertartásunk. A szertartáskönyveket még apámtól örököltem meg.

Elismerő oklevél Feri bácsinak a balazséri egyházközségtől

– Kurátorként mi volt a teendője?

– A ’70-es évekre a balazséri templom belülről és kívülről is nagyon rossz állapotba került, időszerűvé vált a felújítása. Elmentem Ungvárra a vallásügyi biztoshoz, aki nagy nehezen megadta az engedélyt a munkálatokra. Igyekeztünk összegyűjteni a szükséges pénzt, ám nem volt egyszerű. A hívek szegények voltak, keveset tudtak adományozni. Emellett adót, biztosítást, villanyszámlát is fizettünk a templom után.

Hozzáláttunk a munkálatokhoz. Először a templom külső falát vájtuk le egészen a kőig. Vízsugárral lemostuk, majd újravakoltuk a falakat. Átfestettük a bádogtetőt. Szolyvai mesterek végezték el a munkát, de a helyiek is dolgoztak rajta. Tízezer rubelbe került mindez.

A templombelsőt pedig lembergi festőművészek festették át 1981-ben.

Jómagam 1985-ig voltam az egyházközség kurátora, utána már csak egyháztanácstagként, illetve kántorként tevékenykedtem.

 

Püspöki oklevél

– Hogyan emlékszik vissza a rendszerváltás idejére?

– A munkám kapcsán más járásokba is eljutottam. Bilkén találkoztam először olyan görögkatolikus templommal, amelyet a pravoszlávok visszaadtak a görögkatolikusoknak. A helyiek rögtön hozzá is kezdtek a felújításhoz. Amikor arra jártam, szóba elegyedtem a kurátorral, aki elmondta nekem, hogy ugyan sok papírmunkát igényel, de el lehet érni, hogy mi is visszakapjuk a templomunkat. Akkoriban már a jánosiak is mozgolódtak ebben az ügyben. Kökörcsény atya tiltakozott ez ellen, de mi néhány balazsérival – köztük a sógorommal, Pászka Zolival, illetve Pászka Józseffel, Kovács Emillel, Kovács Józseffel, Butella Miskával és a felségével – feljártuk a falut, és aláírásokat gyűjtöttünk a templom visszaadására.

Balazséri templombúcsú a ’90-es évek elején

– Hogyan vélekedtek erről az emberek?

– Nem volt egyöntetű a véleményük: volt, aki aláírta a listát, mások féltek, és azt mondták, hogy maradjon minden a régiben, ne lázadozzunk. Végül összegyűlt annyi aláírás, hogy beadhattuk a járási tanácshoz a kérelmet. Miután ők elfogadták azt, továbbküldték a megyei tanácshoz. Az ő döntésükre sokat kellett várnunk. Közben a pravoszlávok elkezdték kiüríteni a templomunkat. Ezt nem hagyhattuk: lefűrészeltük az ajtóról a lakatot, másikat tettünk rá, hogy ne tudjanak bemenni. Még verekedés is volt emiatt. Végül a bíró lepecsételte az ajtót, s kilenc hónapon át senki sem használhatta a templomot.

1991 őszén született meg a határozat, hogy visszakaptuk a templomot. Nagyon megható volt az a nap, amikor a kirendelt görögkatolikus papunk, Berecz László atya először végzett liturgiát a templomban. Ahogy közeledett a jánosi menet a templomunkhoz, zúgtak a harangok.

– Továbbra is Makkosjánosihoz tartozott a balazséri közösség?

– Igen. Először Berecz László atya volt a papunk, majd Egressy Miklós került hozzánk, aki a mai napig ellát bennünket.

Feri bácsi a kántori székben (jobb oldalon)

– Feri bácsi pedig négy évtizede teljesít kántori szolgálatot a templomban.

– Amíg az Úr engedi, és bírok, addig ott vagyok. A balazsériak szépen énekelnek. Van olyan karácsonyi kántálásunk, amit csak nálunk ismernek.

Sajnos egyre kevesebb a férfi az egyházközségben, ez meglátszik. Sokan elmentek külföldre dolgozni. Most van egy fiatalember, aki igyekszik megtanulni a dallamokat. Talán majd átveszi tőlem a kántori teendőket.

 

– Addig is Isten áldását kívánom az életére és a szolgálatára!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Augusztusban lesz harminc éve, hogy megjelent a Liget első száma. A lap tízéves évfordulóján látott napvilágot a Visszaszámlálás című beszélgetőkönyv, a huszadikra készítettük a Rohan az idő tematikus összeállítást. Folytatva a hagyományt, az online Liget folyóirat IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT címmel hirdet alkotói pályázatot.

A hívó kifejezéshez bárhogyan kapcsolódó, bármilyen formában és hangnemben alkotott, irodalmi igénnyel készült műveket (vers, novella, esszé) várunk, amelyek tetszés szerint élhetnek az online folyóirat technikai lehetőségeivel (pl. hang-, kép-, filmrészlet felhasználása). A terjedelmet nem szabjuk meg, de javasoljuk, hogy a pályázók előzetesen tájékozódjanak a folyóiratban megjelenő írások jellegéről.

Egy pályázó több művet is beküldhet, de kérjük, hogy még publikálatlan művekkel pályázzanak. A korábbi online megjelenést is publikációnak tekintjük.

A műveket a szerkesztőség e-mail- vagy postacímén várjuk, palyazat@ligetmuhely.com
LIGET, 1122 Budapest, Kissvábhegyi út 4.

Kérjük, a pályázatban adják meg e-mail címüket. Elektronikus küldés esetén a szövegeket Word formátumban csatolják a kísérőlevélhez.

A beérkező műveket folyamatosan olvassuk, minden pályázónak elektronikus úton válaszolunk.

A szerkesztőség által kiválasztott művek megjelennek az online Liget folyóiratban.

A sikeres pályázók szerzői honoráriumot és további publikálási lehetőséget kapnak.

Beküldési határidő 2018. augusztus 3.

További információ: Horgas Judit palyazat@ligetmuhely.com
https://ligetmuhely.com/liget/idoszamitasunk-szerint/

Max Verstappen, a Red Bull holland pilótája nyerte a vasárnapi Forma-1-es Osztrák Nagydíjat, amelyen a négyszeres világbajnok, címvédő Lewis Hamilton (Mercedes) nem ért célba.

A 20 éves Verstappennek ez volt az idei első és pályafutása negyedik futamgyőzelme, ráadásul az osztrák istálló hazai pályáján sikerült nyernie.

A második helyen Kimi Räikkönen, a Ferrari finn versenyzője zárt, míg harmadikként négyszeres vb-győztes csapattársa, Sebastian Vettel ért célba, ezzel egypontos különbséggel átvette a vezetést az összetettben Hamiltontól.

A rajtot egyértelműen Räikkönen kapta el a legjobban, s bevágott az első sorból startoló két Mercedes közé, az első kanyarban pedig másodikként tudott elfordulni a vezető Hamilton mögött.

A pole pozícióból induló Valtteri Bottas (Mercedes) az első néhány száz méteren visszacsúszott negyediknek, de a harmadik kanyarban visszavette a második helyet, miközben Räikkönen Verstappennel csatázott.

Az első kör végén így Hamilton, Bottas, Verstappen volt a dobogós helyeken száguldók sorrendje, míg a hatodik rajtkockából induló Vettel visszaesett a nyolcadik pozícióba, de a harmadik kör elején már ismét hatodik volt.
A 14. körben Bottas kénytelen volt feladni a versenyt, mert tönkrement az autójában a sebességváltó. A félreállt Mercedes mentésének idejére a versenybíróság elrendelte az úgynevezett virtuális biztonsági autós fázist, így másfél kör erejéig a pilóták meghatározott tempóban mentek körbe a Red Bull Ringen. Ebben az időszakban a mezőny nagy többsége behajtott a boxba és letudta a kötelezően előírt egy kerékcserét, a versenyt vezető Hamilton ugyanakkor nem állt ki friss abroncsokért.

A 20. körben Hamilton mögött Verstappen és Räikkönen száguldott a második és harmadik helyen, Daniel Ricciardo (Red Bull) negyedik, Vettel pedig ötödik volt. Ricciardo a 21. körben feljött harmadiknak, miután kihasználta, hogy Räikkönen hibázott a második kanyarban.

A 25. kör végén Hamilton is kiállt egy kerékcserére, és negyediknek jött vissza a pályára, egy másodperccel megelőzve az ötödik Vettelt.

A féltávhoz érve, a 36. körben Ricciardo autóján szinte teljesen elhasználódott a bal hátsó gumi, így az ausztrál pilótának újfent ki kellett mennie a boxba egy kerékcserére. Közben Vettel megtámadta és meg is előzte Hamiltont, aki egyre ingerültebben kérte számon a csapatán, hogy a virtuális biztonsági autós időszak alatt miért nem hívták ki kerékcserére.

Húsz körrel a leintés előtt Verstappen magabiztosan vezetett, mögötte pedig Räikkönen és Vettel haladt a második, illetve harmadik helyen. Hamilton negyedik volt, de ismét be kellett jönnie a boxba egy kerékcserére, amely után Ricciardo mögé, ötödikként tért vissza a pályára.

Ricciardo egy körrel később műszaki hiba miatt feladta a küzdelmet, a hajrában pedig Hamilton is hasonlóan járt: a versenyautója lelassult, s a brit pilóta kénytelen volt kiállni.

Verstappen végül gond nélkül győzött, a Mercedes idén először nem szerzett pontot, miközben a Haas istálló kiváló versenyt és kettős pontszerzést ünnepelhetett: Romain Grosjean negyedik, Kevin Magnussen ötödik lett.

A vb egy hét múlva Silverstone-ban, a Brit Nagydíjjal folytatódik.

Tizennegyedik alkalommal rendezte meg a KRISZ, azaz a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet a Lendület Református Ifjúsági Találkozót június 30-án. A részt vevő ezer fiatalnak és a programoknak a makkosjánosi Barna György Stadion adott otthont. Az idei év témája A közösség ereje volt.

A találkozó közös énekléssel kezdődött a Laudis band vezetésével. Az alkalmon részt vett és köszöntötte a fiatalokat dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora. „Egymás terhét hordozzátok…” – idézte Pál apostol Galatabeliekhez írt levelének rövid versét, felhíva a figyelmet a közösség hatalmas erejére. Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) főgondnoka, a Diakóniai Koordinációs Iroda igazgatója szavait Baraté Erika irodavezető tolmácsolta. Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja nevében Békésiné dr. Lukács Angéla konzul köszöntötte az egybegyűlteket.

A köszöntéseket követően Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke tartott áhítatot. Az igei üzenetet a Bírák könyve hetedik részéből hozta. Gedeon története által az Istenbe vetett bizalom fontosságáról beszélt. Az Úr azáltal, hogy megengedte a háromszáz főből álló sereg győzelmét a több mint húszezer főt számláló ellenség felett, meg akarta védeni a kiválasztott népet attól, hogy önmagukban bízzanak. Talán okkal érezhetjük, hogy itt, a Kárpát-medencében csak vesztesek lehetünk, hisz a történelem folyamán már oly sokszor törtek össze bennünket. Isten igéje ma mégis azt mondja, hogy van lehetőség a sikerre, ha küzdünk is érte. Mint ahogy Gedeon már a harc előtt tudta, hogy Isten győzelemre viszi, Jézus által mi is győztes csatába indulunk. Ez a hit és tudat adja a maroknyi kárpátaljai fiatal céljai eléréséhez a legnagyobb esélyt – hallottuk a püspök biztató szavait.

Az áhítatot követően fogadalomtételre került sor. A KRISZ 26 új tagja tett bizonyságot Istenbe vetett hitéről, és fogadta meg, hogy ezentúl Őt kívánja szolgálni.

Menyhárt Nikolett, a Reformáció Gyermekei Program irodai felelőse rövid beszámolót tartott a kezdeményezés állásáról, valamint a nemrég megálmodott Testvért Szeretnék Programról. Az elmúlt hónapban a KRE azonos címmel pályázatot írt ki. Arra kérték a jelentkezőket, hogy kisfilmben foglalják össze, mit jelent számukra a testvér, a család, az összetartozás. Az ifjúsági találkozó keretében az egyházkerület püspökének közreműködésével olvasták fel a díjazottak neveit. A különdíjat Baksa Lóránt és Imre Ádám, az első helyet pedig Fülöp László kapta.

Az ifjúsági alkalom főelőadója Dani Eszter, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Missziói Iroda vezetője volt. A mindenki által jól ismert rút kiskacsa történetével kezdte előadását. A szürke kiskacsához hasonlóan az ember egyik legmélyebb vágya a közösséghez való tartozás. Nincs is ebben semmi különös, hiszen Isten arra teremtett bennünket, hogy kapcsolatban legyünk vele, önmagunkkal, egymással és a teremtett világgal. A lelkésznő a bibliai samáriai asszony történetén keresztül arra is rámutatott, hogyan lehet a bűn miatt sérült közösséget helyreállítani.

Az előadást ebéd követte. Szabadidőben több választható program: játék, kézműves foglalkozás, színdarab, koncert, szeminárium várta a fiatalokat. Az idei év egyik meglepetése a Lendület 7 próba volt: az interaktív játékban részt vevő fiatalok hét feladatot teljesíthettek, amihez elengedhetetlen feltétel volt a programokon való jelenlét és odafigyelés. A játék szerencsés nyertese, a csongori Baksa Rebeka egy telefonnal gazdagodott.

A délutáni programsorozat Szanyi György nagyborzsovai lelkipásztor evangelizációs szolgálatával folytatódott. Isten igéjét Márk evangéliumának második részéből olvasta (Márk 2:1–12 – Jézus meggyógyítja a bénát). A lelkész igemagyarázatán keresztül megismerhettük a különbséget tömeg és közösség között. Míg a tömeg csak hallgatta Jézust, addig a csupán néhány emberből álló közösség meg is hallotta: elhitték, hogy meg tudja gyógyítani béna barátjukat.

– Épp ideje lenne már Jézus hallgatásából továbblépni, s gyakorlati módon megélni a keresztyénséged! – figyelmeztetett a lelkipásztor. Egy olyan közösségbe hívta a fiatalokat, ahol a „bénát” felkarolják, és odaviszik Jézushoz. – Ahogy a béna vitte az ágyát, úgy te is viszed magaddal a múltadat, azzal a változással, hogy már nem a bűneid határozzák meg az életed, hanem arról beszélnek, hogy mennyire szükséged van Jézusra.

Az evangelizációt követően a Munkácsi Roma Dicsőítő csapat lépett színpadra, majd Sipos József, a KRISZ elnöke zárta az alkalmat.

A találkozón összegyűlt perselyadományokat a szervezők a TeSó Blog számára ajánlották fel.

A 2018-as Lendület támogatói voltak: a Kárpátaljai Református Egyház, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a MRE Zsinati Ifjúsági Iroda, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség, az Eurhythmics, a Beatrice számítógépes szaküzlet, a Pulzus Rádió, a helyi és környékbeli református gyülekezetek.

Az alkalom főbb programjai internetes élő közvetítés által követhetőek voltak, a videofelvételek a KRISZ Facebook oldalán megosztott linken utólag is megtekinthetőek.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma

Több tucatnyi orosz városban megmozdulást tartottak vasárnap a nyugdíjkorhatár várható emelése ellen.

A tiltakozásokat olyan településeken tartották meg, amelyek nem rendeznek mérkőzéseket a labdarúgó világbajnokság alkalmából, s amelyeken emiatt nem korlátozták a politikai tömegrendezvényeket. A szakszervezetek által is támogatott demonstrációk szervezői között többen Alekszej Navalnij ellenzéki politikus követői, de a parlamenti pártok közül a kommunisták, a liberális demokraták és az Igazságos Oroszország tagjai is felléptek a tervezett reformmal szemben.

A legnagyobb, mintegy 3 ezer fős megmozdulást Omszkból jelentette az orosz média, néhány másik városban több százan gyűltek össze. Moszkvában mint világbajnokságot rendező városban, a helyi hatóságok nem tartottak egyeztetést lehetséges megmozdulásokról.

A nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó kormányzati terveket Dmitrij Medvegyev miniszterelnök június 14-én, a vb nyitónapján terjesztette elő. Az elképzelés szerint a korhatárt a nőknél 2034-ig 55-ről fokozatosan 63 évre, a férfiakét pedig 2028-ig 60-ról 65 évre emelnék fel.

Oroszországban – pontosabban akkor még a Szovjetunióban – 1932-ben állapították meg a nyugdíjkorhatárt, amelyhez azóta nem nyúltak. A reformmal szemben – a szovjet korszakban elért szociális vívmányokhoz való ragaszkodás mellett – sokakban az kelt felháborodást, hogy a felemelt nyugdíjkorhatár a férfiaknál eléri a jelenlegi várható élettartam határát.

Ukrajnában az év eleje óta már majd ötszázan fúltak vízbe – jelentette szombaton az Ukrajinszka Pravda a Rendkívüli Helyzetek Állami Szolgálatának (DSZNSZ) június 29-i tájékoztatása nyomán.

„Azonban még ez a statisztika sem rettenti el az embereket, akik figyelmen kívül hagyják a mentőszolgálat figyelmeztetéseit. A vízben bekövetkező balesetek leggyakoribb oka éppen az, hogy a polgárok nem tartják be a biztonságos magatartás szabályait” – hangsúlyozták a szolgálatnál.

„Javában tart a nyári vakáció, a gyermekek körében is nő az áldozatok száma. Az apróságok felnőtt kíséret nélkül indulnak a helyi tavakhoz és víztározókhoz, gyakran anélkül, hogy tudnának úszni. Így a víz már több mint 20 apró életet követelt júniusban. További nyolc gyermeket sikerült megmenteni” – jelezték a katasztrófaelhárítók.

„Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy a vízparti pihenés és a szeszesital-fogyasztás összeegyeztethetetlenek” – hangsúlyozta a DSZNSZ.

Munkám során és a mindennapokban is gyakran használom a számítógépet. Sokan kérdezik, értek-e hozzá. – Persze – válaszolom. Gondolok itt arra, hogy felhasználói szinten és egy-egy programba mélyebben belelátok. És ezzel kimerül a tudásom. Középiskolás koromban csak ismerkedtünk a számítógépekkel, tanulgattuk a rendszereket és a programozást, ami akkor borzasztó bonyolultnak tűnt. Igaz, számomra ma sem egyszerű a BASIC-ként emlegetett programozási nyelv. Talán, mert a BASIC nem a nők nyelve. És már meg sem lepődöm, hogy ismét egy magyar tudós neve merül fel ennek kapcsán. Ismerjük meg Kemény János matematikust!

Kemény János, azaz John G. Kemeny zsidó származású matematikus, számítástechnikus. Budapesten született 1926-ban. Két évtizedet sem töltött Magyarországon, ugyanis a család Amerikába emigrált. Ennek köszönhető, hogy Kemény János kamatoztatni tudta tudását. 14 évesen úgy szállt partra Amerikában, hogy egy szót sem tudott angolul, németül és latinul tanult csak korábban. A helyét mégis megállta. Kitűnő tanuló volt. A princetoni egyetemet 3 év alatt végezte el.

A világháború idején kapta meg az amerikai állampolgárságot, s ennek értelmében behívták katonának. Ami persze esetében nem volt baj, hiszen ennek köszönhetően került Los Alamosba, ahol az atombomba készítését célzó Manhattan Terv Elméleti Fizikai Osztályán dolgozott. Itt találkozott Szilárd Leóval, Wigner Jenővel, Neumann Jánossal, Teller Edével, akik mind Budapest ugyanazon kerületéből jöttek.

Leszerelése után Albert Einstein asszisztense lett. Ez idő alatt bontakozott ki matematikai stílusa, és érdeklődése a logika, a valószínűség-számítás felé fordult – olvashatjuk Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében.
Einstein ajánlására a 27 éves Kemény Jánost 1953-ban a Dartmouth Kollégium meghívta a matematika professzornak. Ez az új-angliai egyetem igen konzervatív hagyományok szerint működött. Kemény meg volt győződve arról, hogy a matematika mindenkit megillet, és ragaszkodott hozzá, hogy minden gólyának ő tartson előadást, ha nem is volt matematika szakja. Munkája elismeréséül 1955-ben kinevezték a Matematikai Intézet vezetőjének, amit rövidesen saját arcára formált.

Az első számítógépet is ő hozta az intézetbe, ami akkora volt, mint egy fagyasztóláda, és 60 műveletet volt képes elvégezni másodpercenként, de így is sokkal gyorsabban számolt, mint egy ember. Nem is ezzel volt elégedetlen Kemény, hanem azzal, ahogy a számítógépeket használták. A számítógépközpontok igazgatói ugyanis azt tekintették fő feladatuknak, hogy gépeiket megóvják a használóktól. Az ember lyukkártyákra gépelte a programot, és benyújtotta az operátornak. Az operátornál mindennap összegyűlt vagy száz ilyen köteg (batch), ő ezután sorra mindegyik csomagot betáplálta a számítógépbe. A gép végrehajtotta az utasítássorozatot, a végén egy kis lapra kinyomtatta az eredményt. Sorra kerülhetett a következő köteg. Másnap a használó megkapta az eredménylapot, amin rendszerint valami ilyen volt olvasható: HIBA A 27. KÁRTYÁN. Vagy nem volt olvasható semmi, mert a használó elfelejtette a program végére odaírni: PRINT X. Jött a hibakeresés, lyukasztás, sorbanállás, az új nap.

Ekkor fogalmazódott meg Kemény Jánosban az időelosztásos számítógép gondolata, mely segítségével a központi számítógép beosztja saját működési idejét, míg mindenki a saját terminálján dolgozik. A Dartmouth Időelosztásos Rendszer 1963-ban valósult meg. Megnyílt a kapu, hogy sok egyetemi hallgató „ujjközelbe” kerülhessen a számítógéppel. De ehhez a gépi nyelv (vagy akár a FORTRAN) nem volt elég didaktikus. John G. Kemény gondolata volt, hogy ki kell dolgozni a célnak megfelelő interaktív nyelvet, amelynél a gép azonnal reagál a kapott utasításra, így azt a kezdő is gyorsan megtanulhatja próba-szerencse alapon. Így született meg John G. Kemeny és Tom Kurtz alkotása: a BASIC (Beginners’ All-purpose Symbolic Instruction Code), amely a Föld legtöbb ember által értett és használt nyelvei közé tartozik. Az első BASIC program 1964. május 1-én hajnali 4 órakor futott le.

Valamikor a Ford azért alkotta meg a T-modellt , hogy minden polgárnak lehessen autója. Az időelosztással és a BASIC-kel Kemény is valami hasonlót valósított meg: számítógép-programozóvá nevelte a fiatalok millióit.

Kemény János széles körű tevékenységét és szakértelmét fémjelzi, hogy 19 egyetem díszdoktora lett, a Nemzeti Tudományos Alap tanácsadója és az amerikai Matematikatanítási Bizottság elnöke volt. Elnyerte a New York-i Akadémia díját, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választotta. Előadásait Ausztriától Izraelen, Indián át Japánig világszerte elismerés és tisztelet kísérte.

Gál Adél
Kárpátalja.ma